MZP esete az antiszemitizmussal

Vegának nevezzük-e azt, aki egész nap húst eszik, állatbarátnak-e, aki láncra veri a kutyáját? Lehet-e valaki úgy cigányellenes, hogy közben támogatja a roma közösségek felemelkedését? És lehet-e antiszemita az, akinek Izrael nyilvánosan is megköszöni a nemzetközi támogatást, zsinagógákat újít fel, milliárdokkal segíti a zsidó közösségek törekvé­seit, fejlesztéseit, garantálja hitéletük biztonságos és szabad megélését, s még külön emléknapot is bevezet a holokauszt magyarországi áldozatai­nak? Nyilván valamennyi felvetés költői, ám az utóbbi e napokban talán mégsem annyira.

Történt ugyanis, hogy Márki-Zay Péter egy videós bejelentkezésében arról értekezett, hogy a „Fideszben egyébként van néhány zsidó, bár elég kevés”. Ez a rémisztő kort idéző mondat annak kapcsán hagyta el a baloldali reménység száját, hogy kollégánk, Veszprémy László Bernát a nyíltan előítéletes jobbikos politikusokkal való közös fotózkodásai (és egyéb megnyilvánulásai) nyomán antiszemitának nevezte. A hazai baloldali panaszok nyomán az írást tisztázatlan okokból leszedték a Times of Israel oldaláról, ám Márki-Zay – aki mások mellett a zsidókat tetűcsúszdásoknak, Budapestet Judapestnek nevező jobbikos Bíró László mellett is kiállt korábban – fontosnak tartotta reagálni a megállapításokra.

Márpedig ebben a reakcióban nem volt köszönet: politikai ellenfeleit úgy vádolta meg hazugsággal, egyúttal – felelevenítve az évtizedes ballib hagyományt – antiszemitizmussal, hogy közben ismét magát leplezte le. Csakúgy, mint azzal az „elszólásával”, amelyben a néhai Arthur Finkelsteinra tett vállalhatatlan, homofób megjegyzéseket. Mindezekből felsejlik Márki-Zay valódi, a két világháború közötti évtizedek legrosszabb arcát mutató világképe.