Kubai transzvesztitákról jelentetett meg cikket a Tisza Párt frissen kinevezett sportért felelős államtitkára

Kálnoki Kis Attila korábban az erotikus tartalmakkal is foglalkozó CKM magazin főszerkesztőjeként dolgozott.

Illés Fanni paralimpikon úszó láb nélkül és összenőtt ujjakkal született. Egész élete a sport szeretetéről és a teljesértékűségről szólt, mára felért a csúcsra: Tokióban a százméteres mellúszás győztese lett. Felkészítő mestere egyben párja, Szabó Álmos, aki a végsőkig hisz benne. Paraarany és szerelem extrákkal.

Csisztu Zsuzsa írása a Mandiner hetilapban.
Álmos jön ki előbb a tokiói indulás előtti utolsó edzések egyikéről. Fanni alig egy perccel utána kigurul kerekesszékével a Duna Aréna aulájába, és erős mozdulatokkal csavarja ki ébenfekete, csípőig érő hajából a vizet. Ahogy elhelyezkednek az asztal körül, rögtön szóba kerül az olimpiai felkészülés utolsó akadálya, Fanni vállműtétje. Márpedig annak, akit csak a karjai visznek előre a vízben, ez különösen fontos.
„Erős vagyok, erősebb, mint Rio előtt voltam. Mentálisan is – feleli magát elnevetve közbeszúrt kérdésemre. – Rengeteg izommunkát végeztünk, ennél többet nem tudtam volna edzeni. Ami a legfontosabb, hogy rendben vagyok minden szempontból.” Miután kifújja a levegőt, rögtön Álmos veszi át a szót azzal, hogy terv szerint haladt minden edzés, Fanni pont azokat az időket hozta, amelyeket hoznia kellett.

„A legfontosabb valóban az, hogy kiegyensúlyozott, öt éve még rengeteg tényező hátráltatta. Ez a negyedik olimpiája, végre összeállt a kirakó” – hallom ki Álmos hangjából is megkönnyebbülést. Ennek persze az is oka lehet, hogy Fanni végre abba a sérültségi kategóriába került, amelyikbe való. „Az SB4-es kategória versenyzője lettem. Tíz sérültségi kategóriába sorolják a versenyzőket, az 1-es a legdurvább – magyarázza a sportoló. – Az S a swimming szóra utal, a B a breaststroke, vagyis a mellúszás szót jelöli. Nem bonyolítják túl a dolgot, azért viszont nagy harc folyik, hogy végül hova sorolják az embert a minősítő orvosok. Amikor beleálltunk, és a Magyar Paralimpiai Bizottság is mellém állt, tisztább lett a kép: addig láthatóan rossz helyen versenyeztem, hiszen olyanokkal indultam együtt, akiknek megvan a tenyerük és vannak lábaik, amelyekkel ha tempózni nem is, siklani azért tudnak. Én viszont minden egyes levegővételnél visszasüllyedek a vízbe, vagyis sokkal több energiámba kerül az úszás. Ráadásul amikor újravizsgálták a papírjaimat, még az is kiderült, hogy tíz centivel el is vagyok mérve, a káromra.”
Fanni így született, vagyis nem utólagos idegrendszeri károsodásról beszélünk – mondja Álmos. A versenyző tizennyolc évesen kap egy végső kategóriát, ezt csak akkor vizsgálják felül, ha ezután történik vele valami.
