Pengeélen a Kelet és a Nyugat között Moldova

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.

Talán sehol a világon nem lenne elképzelhető az, hogy egy ország legmagasabb közjogi méltósága kettős állampolgár legyen, ráadásul egy olyan szomszédos országé, amelynek feltett szándéka az elnök hazáját bekebelezni. Európa egyik legegzotikusabb államában azonban ez is lehetséges: Maia Sandu regnáló jobboldali-liberális elnök moldáv–román állampolgár, és ez egyáltalán nem kelt felháborodást, mert így van ezzel minden harmadik moldáv – köztük az utolsó, parlament által megválasztott miniszterelnök, Ion Chicu is.

Kormányfő kerestetik
Az országnak ugyanis bő fél éve nincs a parlament által megválasztott, teljes jogú miniszterelnöke: Chicu tavaly december 23-án, nem sokkal Maia Sandu elnök hivatalba lépése után lemondott tisztségéről, hogy megelőzzön egy bizalmatlansági indítványt, amely jó eséllyel egyébként is az állásába került volna, azóta pedig Moldova folyamatosan kormányfőjelöltről kormányfőjelöltre vergődik, és ügyvezető miniszterelnökként Chicu volt külügyi tárcavezetője, Aureliu Ciocoi van hivatalban.

A probléma gyökere kettős: egyrészt a 2019. februári választás óta alkotmányos válság sújtja az országot, mert Maia Sandu – akkor még miniszterelnökként – egy nappal kicsúszott a kilencvennapos kormányalakítási határidőből, és az Igor Dodon volt elnök fémjelezte A Moldáv Köztársaság Szocialista Pártja (PSRM), a Sandu-féle Cselekvés és Szolidaritás Párt (PAS), valamint a Méltóság és Igazság Platform Párt (PPDA) alkotta hárompárti koalíció csak június 8-án esküdött fel. A moldáv alkotmány értelmében emiatt Dodon elnöknek fel kellett volna oszlatnia a parlamentet, és új választást kellett volna kiírnia – de nem tette.

A legnagyobb ellenzéki erő, a Moldáv Demokrata Párt (PDM) ez ellen alkotmánybírósági panaszt emelt, mire a bíróság felfüggesztette Dodon elnöki jogköreit, és Pavel Filip demokrata párti exminiszterelnököt tette meg ideiglenes elnöknek, aki új választást írt ki – ezt az eljárást viszont a hoppon maradó Sandu-koalíció minősítette jogellenesnek, miközben Oroszország, Francia­ország, Németország, Lengyelország, Svédország és az Egyesült Király­ság is azt ismerte el legitim kormánynak. A helyzetet aztán az alkotmánybíróság pálfordulása „rendezte”. „A két rivális kormány megkérdőjelezte egymás legitimitását. Az alkotmánybíróság előbb a demokrata pártot támogatta, majd valamilyen nyomás vagy háttéralku hatására visszavonta döntését, és a PSRM–PAS–PPDA-koalíciós kormány javára döntött” – magyarázza lapunknak Sass Gyula Levente, Magyarország volt kisinyovi vezető konzulja.

A probléma másik oka az, hogy Maia Sandu 2020. novemberi elnökké választása óta nem tud zöld ágra vergődni a moldáv parlamenttel, amelyet ellenfele, Igor Dodon pártja, a PSRM dominál – jelen állás szerint nekik 37 mandátumuk van, míg a Sandu-blokknak 26. Egyelőre tényező még a 10 mandátumos PDM (és a közülük kiszakadt 7 további képviselő), velük viszont a jövőben aligha kell majd politikailag számolni, mert volt elnökük, Vladimir Plahotniuc oligarcha az ellene felmerülő korrupciós vádak miatt épp az Egyesült Államokban retteg a hazájának való kiadatástól, ez pedig jóformán lenullázta a párt támogatottságát. Velük ellentétben fontos szerepe lehet még Ilan Şor moldáv–izraeli oligarcha most 9 mandátummal bíró oroszpárti alakulatának, a Şor Pártnak – annyi viszont bizonyos, hogy a mostani parlamentben semmiképpen nincs többsége a Harvardon végzett Sandu képviselte románpárti, nyugatos irányvonalnak. Olyannyira nincs, hogy Sandunak még nem sikerült saját miniszterelnök-jelöltet átvernie a parlamenten, igaz, valójában nem is tett rá komolyan vehető kísérletet. Egymás után kétszer is jelölte a parlament által egyhangúlag elutasított Natalia Gavriliţa volt pénzügyminisztert kormányfőnek, abban bízva, hogy a parlament mindkét ízben leszavazza majd – mert a moldáv alkotmány két sikertelen miniszterelnök-jelölés után új választás kiírását irányozza elő, Sandu elnök pedig valójában ezt akarta. Igen ám, de Gavriliţa első jelölése után a parlamentben a PSRM vezetésével 54 fős többség állt össze Mariana Durleşteanu volt londoni moldáv nagykövet miniszterelnök-jelöltsége mögött, Sandu pedig ennek ellenére is az esélytelen Gavriliţát jelölte – ezt az alkotmánybíróság februárban alkotmányellenesnek nyilvánította, és nem számította bele a két kísérletbe. Március 16-án aztán meglett a két sikertelen szavazás, mert Igor Grosu PAS-elnök is elvérzett a szavazáson – erre válaszul azonban a parlament március 31-én a koronavírus-járvány miatt hatvannapos szükséghelyzetet hirdetett, ami alatt nem szabad választást tartani. A voksolás megtartását végül az tette lehetővé, hogy az alkotmánybíróság ezt a lépést április 28-án alkotmányellenesnek nyilvánította, mondván, hogy ilyesmit csak teljes felhatalmazással bíró miniszterelnöknek vagy elnöknek lett volna szabad kezdeményeznie.

Amnestysből miniszterelnök?
Megvan rá az esély, hogy a július 11-ei választás után – amelyet a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint akár 50 százalék feletti eredménnyel nyernének meg most vasárnap Sanduék, bár addig még sok minden változhat – ismét Grosut, Sandu volt oktatási miniszterhelyettesét találná meg a megtisztelő feladat.

Sass Gyula Levente klasszikus nyugatos politikusportrét rajzol Grosuról, aki jelenleg parlamenti képviselő, több nyugati támogatású, főleg jogvédő és ifjúsági civil szervezet tagja, többek között az Amnesty International Moldova egyik alapítója, és akit egyébként hatékony, sikeres kommunikátornak tart. Némi dák bohémság azért persze az ő politikai életútját is tarkítja: „A 2020. őszi elnökválasztáson része volt egy akcióban, amikor is saját autójával torlaszolt el egy utat azért, hogy a Dnyeszteren túlról érkező, vélhetőleg baloldali szavazók ne jussanak el a voksolás helyére” – emlékeztet a volt vezető konzul.

Jó kommunikációs készségre minden bizonnyal szüksége is lesz a Sandu-csapatnak, mert a kormányalakítás lehetetlensége és a koronavírus-járvány egyaránt kedvezőtlenül hatottak a választási ígéretek betarthatóságára. Sandu úgy véli, hogy az egészségügyi és gazdasági válságkezelés, a nemzetközi kapcsolatok és a korrupció visszaszorítása terén komoly eredményeket ért el, ugyanakkor Sass szerint „a megélhetés nem lett könnyebb az utóbbi időben, például jelentős üzemanyag-áremelkedés volt, a lakosság közérzete nem jó. A választópolgárok jelentős része kiábrándult és elkeseredett.” Tavaly 7 százalékkal csökkent a moldáv gazdaság, de az IMF szerint az idén is 4,5 százalékos recesszióra számíthat, és a munkaképes lakosság negyedének nincs állása.

Ciocoi miniszterelnök egy friss nyilatkozata arra enged következtetni, hogy a költségvetési tartalékban nincs is annyi pénz, amennyiből a választást egyáltalán meg tudnák rendezni. A gyenge gazdasági helyzet azonban a szakember szerint éppen a Nyugat-pártinak tartott Sandu kezére játszhat, mert „a döntően alapattidűdjükben a Kelet és a Nyugat között a kiegyensúlyozottságot preferáló szavazókat pusztán az életkörülmények, a biztonságérzet legalább középtávon remélt javulása inkább a nyugati orientáció felé tolhatja”. Szerinte azonban van a Nyugat-pártiságnak gátja is, ez pedig a Moldova szuverenitásáért való aggodalom: „a lakosságban mozog egyfajta euroszkepticizmus, és sokan tartanak attól is, hogy az ország esetleg erősebben sodródik majd a román érdekszférák felé” – véli Sass.

Ez a kérdés főleg akkor válhat aktuálissá, ha Sanduék nem kapnak abszolút többséget a parlamentben, és szövetségest kell választaniuk – az sem kizárt ugyanis, hogy az oroszpárti Renato Uszatij bălti polgármester pártja vagy végső esetben a szélsőjobboldali, Moldova román bekebelezéséért küzdő Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) moldovai leánypártja segítheti majd hatalomra a PAS-t.

***

Nyitóképen: Az ősi orhei ortodox kolostor Moldovában. Fotó: Shutterstock