Tóth Krisztina írónő a minap kifejtette abbéli véleményét, miszerint módosítani kellene az iskolai kötelező irodalmak listáját. Két elhagyásra javasolt könyvet emelt ki: Jókai Mór Az arany emberét és Szabó Magda Bárány Boldizsárját. Mint mondta, Jókai „nehezen olvasható”, de nagyobb baj, hogy a mai kor normái szerint nőalakjainak ábrázolása elfogadhatatlan („Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja”, „Noémi szerelmes, de osztozik a férfin”). Márpedig a gyerekek „az iskolában olvasott művekből építik fel, milyenek is a nemi szerepek”.
Magyarországon még mindig fontos az írók véleménye a közvélemény számára. A nyilatkozat így számos reakciót csalogatott elő, köztük gyalázkodókat. Nyugodtabban is eltöprenghetünk, mi a helyzet a hosszabb ideje több helyről kritizált – unalmasnak, idejétmúltnak, kontraproduktívnak bélyegzett – olvasmánylistával.
Az állami hatóságok kijátszását alapvető szocializációs élményként a zsigerekben őrző közép-európaiságunk – amely sajátos kurucos daccal vegyül – mindenhez megvetéssel fordul, ami „kötelező”. De a lista elvetése sokkal inkább arra az álláspontra alapoztatik, amely szerint Jókai „unalmas”. Hát miről is szól Az arany ember vagy A kőszívű ember fiai? Szerelem, háború, önfeláldozás, emberi dráma, hősiesség és kudarc. Mi lenne ezek közül idejétmúlt vagy érdektelen? Persze a szóhasználat, a mondatfűzés nehezíti olvasásukat. De biztosan célravezető az oktatásban eleve lemondani a műveltség bizonyos szintjének eléréséről? Elvégre, aki nem olvas klasszikusokat fiatalkorában, nem fogja érteni a köznyelvbe átszármazott bibliai utalásokat, ahogy azt sem, mitől lenne „gittegylet” egy probléma kezelésére életre hívott bizottság, és tanácstalanul ténfereg majd a retródiszkóban a Neoton Famíliát hallva („a szélmalom csak játszik veled”). Érték-e még a műveltség általános elterjesztésének huszadik századi álma, vagy térjünk vissza az elitizmushoz, és őrizzük meg egy kisebbség számára?
Az Operaház főigazgatója Rost Andreával való kapcsolatáról, és az intézmény jövőjéről is beszélt.
Gulyás Gergely posztja alatt egyre csak gyűlnek a megdöbbent és a minisztert támogató hozzászólások.
Az MMA-elnök szerint a bajok nem itt és nem most kezdődtek. Hanem amikor kétszázötven éve úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk életünkből a tekintélyt és legfőképpen a Fennvalót.
Két szélsőség van, az egyik gyűlöli, hogy magyarnak született, a másik véglet, amikor valaki az élete értelmének tekinti, hogy ő magyar. Lánczi András írása.
Az MCC háromnapos nemzetközi konferenciáján ezúttal is világhírű szakemberek gyűltek össze, hogy közösen megfejtsék, mi kell ahhoz, hogy Európába visszatérjen a béke, a jólét és a szólásszabadság.
„Miért cserélném le a világpolgárságot arra, hogy csak magyar legyek?” – vetette fel a Nobel-díjas író.
„Uram-bátyám világ”.
A lengyel kormányfő hallani sem akar új alaptörvényről.
