Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
Gáll Tímea gyógyszerésznek indult, de életútja visszavezette a nagyszülők egykori malmába, immár családostul – hogy új élettel töltsék meg a rájuk hagyott örökséget.
„A család azt mondta, nem azért taníttattak bennünket, hogy az Isten háta mögött, egy lepusztult romhalmazban panziót nyissunk, de a férjem, Levente kitartott az ötlet mellett. Eleinte úgy gondoltuk, jönnek majd páran húsvétkor és szilveszterezni, aztán azt vettük észre, hogy aki itt járt, vissza-visszajön a szüleivel, barátaival. Egy idő után nem akartak elfogyni a vendégek” – meséli Gáll Tímea, a csíkmadarasi Zsigmond Malom Fogadó tulajdonosa. A panzió sikere egyértelmű alapokon nyugszik: reggeltől estig dolgozik benne Timi és Levi, az asszony a konyhában és a házban, a férfi az állatokkal, a földi munkákkal és a látogatóknak szervezett túrákkal.
A házat, amelyből fogadó lett, Tímea a nagyszüleitől örökölte: a molnár és a molnárné halála után üresen maradt a malom, a kerék nem őrölt tovább. A hétvégi gondozások, látogatások nem bizonyultak elégségesnek, hogy megőrizze a család az örökséget, így két kisgyerekkel és Timi másik nagymamájával újra belakták a házat, onnan jártak dolgozni, Tímea a faluba gyógyszerészként, Levente a városba tanítani. „Sok gyerekkori nehézség köt engem ide: az árvíz, a nagymamáék kuláksorsa, az, hogy jött a fekete kocsi, a meghurcoltatás. Ezekről mind emlékeim vannak, ha úgy tetszik, traumák. Ezek miatt ha gyerekkoromban azt mondja nekem valaki, hogy itt kell élnem, elmagyarázom neki, miért lehetetlen. Most mégis örvendek, hogy itt vagyok, és mindenféle tárgyról az öregek jutnak eszembe – minden, ami azzá tett, aki most vagyok. Minden nappal a gyerekkoromból kapok meg valamit, amikor kézbe veszek egy edényt, találok valamit, ami az övék volt.”
Tímea gyerekkoráról, a ház és a család sorsáról Kölcsönkért kovász című, ötödik kiadásra váró könyvében ír hatvanhat recepttel kísérve. A kosztoskönyv minden oldaláról hamisítatlan székely szavak, ételek, életszemlélet köszön vissza – több tartalom, mint bármilyen okos, újvilági receptkönyvben. Jól mutatja ezt már a cím is, ami Timi legnagyobb szégyenére utal: a számos generáción átörökített kovászt romlani hagyni, majd ezt a hibát beismerni, és fejet hajtva kölcsönkovászból kenyeret sütni a malomban az új élet, az újrakezdés legszebb szimbóluma.
„Kell bölcsesség ahhoz is, hogy az ember vissza tudjon jönni”