A jogállamról
Ezt a Kohán Mátyás-írást kötelezővé kell tenni a középiskolákban, mint Kosztolányi Pacsirtáját – remélem, az még kötelező.
Ahogy az amúgy is évszázados gondok sújtotta Dél-Olaszország újabb válságba süllyed a világjárvány következtében, a maffia ismét életre kel: a krízis új lehetőségeket teremt hatalma, hálózata és tevékenysége kiterjesztésére.
Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.
„A bűnszervezetek olyanok, mint a tőzsde, mindig megérzik a dolgok irányát” – írja elemzésében Roberto Saviano maffiaszakértő, aki a témáról szóló könyvei miatt folyamatos fenyegetéseket kap, és rendőri védelem alatt áll. És valóban: bár az olasz maffia tradicionális bevételi forrásai, így az embercsempészet, a drogkereskedelem vagy a védelmi pénzek begyűjtése a koronavírus-járvány idején szordínón vannak, a gazdaság összeomlása és az emberek keserűsége új terjeszkedési lehetőségeket nyit a klánok előtt. „A Camorra tudja, hogy most van itt a befektetés ideje” – figyelmeztet Olaszország maffiaellenes főügyésze, Federico Cafiero de Raho.
De Rahónak bizonyítékai vannak arra, hogy Dél-Olaszország legnagyobb városában, Nápolyban a helyi maffia, a Camorra ételt oszt a pénzszűkében lévő családoknak, hogy aztán később szívességek formájában kamatostul visszakapja az erre fordított összeget. A nehézkesen és szűkmarkúan cselekvő állammal szemben a nagy likviditású bűnszervezetek gyorsan és hatékonyan tudnak segíteni a bajbajutottaknak, ezzel pedig szimpátiát és – ami ennél jóval súlyosabb – politikai befolyást nyernek. „Azzal, hogy 300 eurónyi élelmiszert ad valakinek, a maffiózó biztosítja, hogy a következő választáson az illető és egész családja arra szavazzon, akit ő akar” – magyarázza a maffiaellenes küzdelem egyik legismertebb olaszországi arca, Nicola Gratteri főügyész, aki a legerőszakosabb olasz klánnak, a ’ndranghetának otthont adó Calabria régióban fekvő Catanzaro városban igyekszik fenntartani a rendet.
Becslések szerint Olaszországban 3,5 millióan dolgoznak feketén, főleg a maffia fellegvárának számító délen, a mezőgazdaságban és az építőiparban. Ezeknek az embereknek, akik válság idején semmilyen támogatásra nem jogosultak, nem mindig van módjuk nemet mondani a maffia ajánlataira. A lepusztult külvárosi lakótelepeken, így a római Corviale vagy a palermói ZEN negyedben nagy lendületet kaphatnak most az egyébként is befolyásos bűnszervezetek. Az pedig csak hab a tortán, hogy – bár a drogcsempészet a lezárt határokon keresztül és a kijárási tilalom miatt most csak döcögősen halad – az első járványügyi intézkedésekkor az emberek az élelmiszer mellett kábítószerből is betáraztak. A marihuánát legálisan forgalmazó boltok előtt tömegek álltak New Yorkban, és helyenként Amszterdamban is többen vártak űrsütire, mint csirkemellre – ez pedig az illegális olaszországi elárusítóhelyeken sem lehetett másként.