Aszad győzelmének ára – pillanatképek Damaszkuszból

Szíriában újabb fordulóponthoz értek az események, amikor a török katonai veszteségek miatt Ankara új offenzívát jelentett be a rezsim erőivel szemben. Ez volt az első érdemi alkalom a lassan kilenc éve tartó háborúban, amikor Bassár el-Aszad elnök egyébként is legyengült erőinek egy másik állami hadsereggel és nem milíciákkal kellett szembenéznie. Ilyen körülmények között utaztunk Damaszkuszba és Aleppóba, a rezsim által uralt területekre.

Első ránézésre a helyzet korántsem tragikus. Az újjáépítés ugyan még nem indult meg érdemben, a városközpontokban élénk élet folyik, a piacokon pedig az arab térségben megszokott hangulat vár minket. Gyümölcsök, húsok sorakoznak a boltokban, az utcán a magas üzemanyagár ellenére rengeteg az autó. A legtöbben múlt időben beszélnek a háborúról, nem véletlenül: a visszafoglalt területek java részén már nincsenek harcok, néhány kisebb-nagyobb merényletet – és a katonai célpontokra támadó török és izraeli légicsapásokat – leszámítva a biztonsági helyzet kielégítő. Ankara támadásai érzékenyen érintik a rezsimet, de az események nem fogják alapvetően megváltoztatni a polgárháború végjátékának dinamikáját.

És az érem másik oldala? Bár úgy tűnik, katonailag a háborút Aszad meg fogja nyerni, nagy árat fizetett érte. Egyrészt biztonságilag és gazdaságilag szinte teljesen kiszolgáltatottá vált Iránnal és Oroszországgal szemben. A helyiek is többször panaszkodnak a két szövetségesre, akiknek persze hálásak a segítségért, de érzik, hogy nem volt ingyen.

Másrészt az élettel teli városközpontokat, piacokat és tágas utcákat leszámítva az ország nyomasztó romhalmaz, amiért a kormányt több felelősség illeti, mint az ellenzéket. Az újjáépítés két-három éve visszafoglalt területeken sem indult meg érdemben, így az ember Damaszkuszban és Aleppóban autózva is élettelen, lerombolt házak és utcák között mozog.