Ideiglenesen szabadlábon

Alighogy megemlékeztünk az 1989 decemberében kitört romániai forradalomról, újranéztük a Ceaușescu házaspár kivégzését, elolvastuk a fontos interjúkat Temesvár és Tőkés László szerepéről, máris itt az újabb USA–Irán-konfliktus, amire figyelhetünk. Én azért elmesélnék röviden egy történetet 1990-ből, mert igaz ugyan, hogy a forradalom nagy része lezajlott 1989 decemberében, ne felejtsük el, hogy 1990 januárjában kezdődött a megtorlás.

Ion Iliescu elnök közkegyelmet hirdetett minden forradalomban részt vevőnek, csak épp ez nem vonatkozott néhány székelyföldi emberre.Történt ugyanis, hogy a Székelyudvarhelytől tíz kilométerre levő szülőfalumban 1989. december 22-én meglincselték a milíciaparancsnokot. Rengeteg munkája volt abban, hogy annyira meggyűlölték az emberek. Sokakat bántalmazott minden különösebb indok nélkül, ő volt a kiskirály a községben évtizedekig. A tragédia előtti délutánon szóltak neki, hogy menjen el, mert baja eshet, de ő nem hitte el. Aztán lett. A népharag végzett vele.

Néhány hét csend után, amikor kezdték az emberek elhinni, hogy szabadság van, egészen pontosan 1990. január 16-án végigdübörgött a településen egy katonai teherautó, és megállt a nagyszüleim kapuja előtt. Terepszínű ruhás, fegyveres katonák ugráltak le, és pillanatok alatt körbevették a házat. Nagybátyám, aki akkor tizennyolc éves volt, regruta, épp a traktorját bütykölte az udvaron, amikor leteperték, és bilincsbe verve elvitték. Többeket összeszedtek ily módon a községből, kihallgatták őket, aztán négy embert bent tartottak. A négy emberből kettő ott se volt a forradalmi eseményeknél.

Koholt vádak alapján a Bukaresti Katonai Törvényszék 15–18 évre ítélte őket. Románia legkegyetlenebb börtöneit járták végig: Jilava, Mărgineni, Szamosújvár. Megesett Szamosújváron, hogy a börtönparancsnok kiállította a székely fiúkat a börtön udvarára, s azt mondta a raboknak, hogy ezek a horthysták ölik a románokat, és elfordult ő is, elfordultak az őrök is a tornyokban, hadd intézzék el egymás közt.