A „közfogit” csak a munkaerőpiac apasztja

Az ellenzéki sajtó valamit mindig támad a közfoglalkoztatási rendszer kapcsán. Az eleve világosan látszik, hogy nagyon következetlenül, a korábbi érveknek ellentmondva. E sorok írója nemcsak azt szeretné kideríteni, hogyan működik, és mennyire töltötte be céljait a közfoglalkoztatás, hanem azt is, van-e igazság abban az új, merész, de máris élénken sulykolt állításban, hogy a kormány immár elsorvasztja a rendszert, magára hagyva a benne dolgozó szegényeket. Értek valamit az eddigi erőfeszítések, ráfordítások kormány- és helyi szinten, vagy sem? Tényleg kivonul-e sikerágazatából a kormány?

Ahhoz, hogy az ellenzéki bírálatok időben kibomló következetlenségét észrevegyük, egy tapodtat sem kellene elhagyni a Mandiner szerkesztőségét. Elég csak egy kis emlékezőtehetséggel rendelkezni, mi volt a pocskondiázás lényege 2011-ben, az új, nagyarányú közfoglalkoztatási rendszer bevezetésekor és azután hosszú ideig, illetve mi most. Annak idején a baloldali-liberális mezőből az hallatszott, hogy kicsi a garantált közmunkásbér, ezzel csak kiszúrják az emberek szemét – pedig kezdettől jóval magasabb volt a szociális segélynél, és aztán csak növekedett.