Forrongásokkal szökött be a tavasz Latin-Amerikába

Kontinensnyi Kelet-Európa mély társadalmi szakadékokkal, akut gazdasági problémákkal és elkerülhetetlen korrupcióval: röviden így lehetne jellemezni Dél-Amerikát. Akad bőven különbség is, hasonlóság is a kontinens országai között, amelyekben a társadalmon belüli szakadékok látványosabbak, mint a legalább papíron általános jólétre törekvő Európában. A múlt árnyaival egész Dél-Amerika küszködik. Időről időre becsapva érzi magát valamelyik társadalom többsége, és rendre nagy kilengések rendítik meg a politikai és a gazdasági életet. A gazdasági bajokra megoldást ugyan nem, kölcsönt annál inkább kínál a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – és az utóbbi évtizedben Kína is.

Pedig a 2000 és 2014 közötti időszak több dél-amerikai ország középosztályának sikeres volt. Főleg Kína, illetve más gyorsan fejlődő és feltörekvő országok felhajtották a nyersanyag-, az energia- és az élelmiszerárakat. Dél-Amerika országai profitáltak az új világfellendülésből, így a szupergazdagok és a végtelenül szegények között izmosodhattak némileg a középrétegek, mérséklődhetett a szegénység.

De új és kedvezőtlen időszak köszöntött be, amikor 2014-ben csökkent a kőolaj világpiaci ára. Venezuela gazdasága omlott össze a leglátványosabban, hiszen e nyersanyag exportjára épült. Ecuador kevésbé függ a kőolajtermeléstől, de a társadalmat súlyosan érintő gondok mostanra ott is nyilvánvalóvá váltak. Argentínában rendszeres vendég az IMF, már a 2000-es évek elején is kölcsönt nyújtott az országnak, amely lényegében csődbe ment.

A külföldi befektetők jellemzően elkerülik a térséget.  A növekedést 2014 előtt részben hitelből fedezték, abban bízva, hogy tartós marad a fellendülés, és nem okoz majd problémát a visszafizetés. Most viszont gyanakodva tartják a markukat a hitelezők. Az Egyesült Államok sem igazán érdekelt abban, hogy a nyersanyagforrásnak tekintett, sakkban tartható országokban elinduljon a tartós gazdasági fejlődés, ahogy Kínát is saját érdekei mozgatják. Messze van a Csendes-óceán túlsó oldala, mégis nagy ütemben dolgozik azon a pekingi vezetés, hogy az USA hátsó udvarában fokozza jelenlétét és befolyását a politika, valamint a gazdaság területén.

Kár lenne persze a nagyhatalmakra mutogatva felmentést keresnie Dél-Amerikának. A gazdag elit, ha próbálkozik is, alig talál megoldást a gazdasági és társadalmi bajokra. Fenyegető az IMF adata, amely szerint Közép- és Dél-Amerika lényegében stagnál az idei 0,2 százalékos növekedésével. Nézzünk hát körbe a kontinensen, hol és miért robbant ki a feszültség.

CHILE: HARMINC PESO ÉS HARMINC ÉV