Elégedetlenek az eddig elért eredményekkel, ezért a politikán kívüli területeken próbálkoznak a nemzetállami keretek felszámolásának hívei. A fiatalok megfelelő „nevelésével” és a civil szféra „átprogramozásával” gyengítenék a nemzeti öntudatot.
Akár érdekes kortünetnek is nevezhetnénk az európai nemzetek túlzott öntudatát és maradiságát kárhoztató, az idén megjelent tanulmánykötetet, ha nem szerepelnének benne sötét emlékeket ébresztő célkitűzések és megoldási javaslatok. Ettore Recchi és Adrian Favell Everyday Europe: Social Transnationalism in an Unsettled Continent című könyve szerint az európai transznacionális kapcsolatok fejlődését eddig leginkább a nemzetállamok akadályozták. A két szerző az integráció drasztikus továbbvitelében szinte vallásosan hívő európai egyetemi elit tipikus képviselői közé tartozik. Recchi a párizsi Sciences Po szociológiaprofesszora, Favell pedig a University of Leeds oktatója.
„Az oktatás nélkül a tagállamok nem tudják megerősíteni nemzeti meggyőződésüket az úgynevezett európai identitással szemben”
A szerzők úgy látják, hogy az elmúlt tíz évben Európa egyre inkább eltávolodott a politikai unió megteremtésétől, ami egyebek között a nemzetállamok számlájára írható. Az uniós alkotmány elbukása, a 2008-as világválság európai hatása, illetve a 2016-os brexitnépszavazás eredménye ugyanis hosszú távon megakasztotta a további integrációs folyamatokat, a populista erők előretörésével pedig állandósulni látszik egy mindenkit érintő pesszimista közhangulat.
Röviden megjegyzem
Csökkenő bizalom
Erősen csökkent az előző két évtizedben a nemzetközi szervezetekbe vetett bizalom – állapítja meg
a Review of International Organizations szakfolyóirat nemrég közreadott tanulmánya. Eszerint főleg a globalizációval kapcsolatos tapasztalatok és érzések felelnek a negatív tendenciáért.
A jelenség azt sejteti, hogy a társadalmak nagy része nem osztja az elitek által propagált felfogást, miszerint a nemzetközi struktúrák gazdasági és biztonsági stabilitást nyújtanak. Valószínű, hogy az erről sugallt kép ellenére sohasem volt tényleges tömegtámogatottságuk.
147 cég irányít
A Zürichi Szövetségi Műszaki Egyetem még 2011-ben készített részletes tanulmányt a több mint 43 ezer transznacionális vállalatot összekötő kapcsolatrendszerről. A kutatók azt állapították meg, hogy a kapcsolati háló mindössze 147 tagja tartja kezében a teljes rendszer értékének 40 százalékát. Egy szélesebb, de még mindig nem túl nagy, 737 vállalatból álló kör pedig a teljes hálózat cégértékének
80 százaléka felett diszponál.
A két kutató azt is nehezményezi, hogy hiába erősödött meg a tagállami mobilitás és a szolidaritás, a gyakorlatban megélt transznacionalizmust az európai emberek elsősorban a nemzetállamhoz, nem pedig az uniós intézményekhez kötik. Ez szerintük azt jelenti, hogy az uniós tagállamok képesek voltak a nemzetállami kereten túlmutató folyamatokat is arra használni, hogy pozíciójukat megerősítsék.
A FASISZTA–NACIONALISTA MENTALITÁS MEGHALADÁSA
Vecchi és Favell szerint azonban a politikai generációváltás megvalósíthatja az egyesült Európa vízióját. Az írók úgy gondolják, hogy az euroszkepticizmus előretörését nem lehet megérteni pusztán a politikai és jogi folyamatok elemzésével. Azok révén ugyanis nem vagyunk képesek megragadni az európai társadalmon belül, illetve a tagállamok között zajló folyamatokat, amelyek sokszor túlmutatnak a nemzetállami keretrendszeren, emiatt transznacionális térben kell értelmezni őket. A szerzők úgy gondolják, hogy a nemzetállamok túlzott hatalmát akkor lehet megtörni, ha az Európai Unió képes lesz egy föderalista berendezkedésben fontos kompetenciákat átvenni a tagállamoktól.
TOTALITÁRIUS TERVEK
Kiemelt terület az oktatás, mivel nélküle a tagállamok nem tudják majd megerősíteni nemzeti meggyőződésüket az úgynevezett európai identitással szemben. Különösen fontos ez a fiatalabb generációk esetében. Az Eucross felmérése szerint az 1980 után születettek nyitottabbak a globalista, kozmopolita gondolkodásra. A transznacionalizmus hívei szerint ők fordulhatnak szembe az Európában jelenleg uralkodó „fasiszta–nacionalista mentalitással”, visszatérve az EU alapító atyái által felvázolt egyesült Európa gondolatához. Persze megfelelő nevelés segítségével.
A jelek szerint az integráció elmélyítésének hívei már kísérletet sem tesznek arra, hogy leplezzék, milyen ijesztő módszerek alkalmazását tartják megengedhetőnek céljaik eléréséhez. A gondolatmenet, amely korántsem korlátozódik az említett műre és szerzőire, három szempontból is totalitárius, azon belül pedig erőteljesen marxista vonásokat hordoz. Először is nyíltan népnevelésre szólít fel egy kitűzött ideológiai cél eléréséért. Másodszor a történelem kívánatos végcéljának eléréséhez módszeresen leépítené az adott közösség (jelen esetben nemzet) hagyományaihoz, történelméhez való kötődését. Harmadszor pedig a program megvalósításába a társadalom politikán kívüli alrendszereit, így a tudományt és a kultúrát is bevonná. A törekvés, hogy valaki vagy valakik a társadalom egészében megpróbáljanak érvényesíteni egy jól körülhatárolható ideológiai szempontot, alapvető megkülönböztető jegye a diktatúrának a polgári demokráciával szemben.
A CIVIL SZFÉRA ÁTPROGRAMOZÁSA
Az, hogy a föderális Európát történelmi végcélnak tekintő EU-s elit törekvései antidemokratikus jellegűek, nem számít új témának a szakirodalomban. John Fonte neves amerikai konzervatív kutató, a Hudson Institute vezető munkatársa, illetve az intézetben működő Center for American Common Culture igazgatója már korábban elemezte a jelenséget. 2012-ben megjelent Sovereignty or Submission: Will Americans Rule Themselves or be Ruled by Others? című könyvében részletesen elemezte a folyamatot, ahogyan a nemzetközi szervezetek globális szinten, az Európai Unió pedig a saját tagországai körében szűkíti a nemzetállamok szuverenitását, illetve az élet egyre több területén törekszenek kompetenciáik átvételére.
„Egy ideológiai célkitűzés érvényesítése a társadalom minden területén a totalitárius diktatúrák sajátja”
Az amerikai szakember ebben a globális kormányzás megvalósítását sürgető nemzetközi és uniós elit szerepét látja meghatározónak. Fonte megállapítása szerint az EU tagállamai eddig főleg annak hatására mondtak le szuverenitásuk jelentős részéről, hogy jogi elitjük egy része magáévá tette a nemzetállamok meghaladását célul kitűző ideológiát. Miután az egyes országok jogi szakértői elsőbbséget adtak bizonyos területeken az uniós jognak a nemzetivel szemben, a politikusoknak már túl nagy kockázatot jelentett szembemenni a folyamattal. A Fonte által vázolt módszerrel szemben viszont az jelenti az újdonságot a Recchi és Favell képviselte irányban, hogy kiötlői elégedetlenek a jogászok és a politikusok eredményeivel, és nyíltan a szigorú értelemben civil szféra „átprogramozására” buzdítanak a kívánatosnak tartott folyamat felgyorsításához. Elég ijesztő perspektíva, ha jobban belegondolunk.
TRANSZ-, SZUPRA- VAGY INTERNACIONALIZMUS?
A transznacionalizmusra mint jelenségre a globalizáció részeként tekint a legtöbb társadalomtudomány. A fogalom általánosságban a nemzetállami határokon átívelő társadalmi együttműködést, interakciót jelöl. Ezenkívül szélesebb körű értelmezésben a multinacionális nagyvállalatok vagy nemzetközileg aktív nem kormányzati szervezetek működésére is szokás használni a szupranacionális kifejezést. A transznacionalizmustól eltérően az internacionalizmus általában a kommunista gyökerű nemzetközi munkásmozgalom egykori célkitűzésére, vagyis a munkásosztály országhatárokon átívelő egyesítésére utal. A szupranacionalizmus pedig leginkább nemzetközi jogi kategória, amely az államok részvételével megvalósuló, államközi vagy államok feletti együttműködést takar. A nyilvános aktivitások mellett az olyan titkos és egyben illegális tevékenységek hálója is a transznacionális aktivitások közé sorolható, mint a nemzetközi bűnszervezetek működése.
Címlapkép: Vaszilij Szemjonovics Szvarog: Sztálin és társai gyerekekkel mókáznak a Gorkij parkban (1939). Fotó: Getty Images / The Life images collection/Ted Thai
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Az ESG, azaz a fenntartható szempontok szerinti teljesítmény javítása érdemben segíthet a tőkeköltségek csökkentésében, különösen részvénykibocsátásoknál, de az eredmények ágazatonként, vállalatmérettől és földrajzi helyzettől függően jelentősen eltérhetnek. A kérdés az, hogy elég-e egy jó ESG-értékelés ahhoz, hogy tartós pénzügyi előnyt teremtsen.
Charaf Hassan azt tűzte ki célul, hogy a BME a világ legjobb egyetemei közé tartozzon és egyike legyen az Európai Unió tíz vezető műszaki intézményének.
Tizenhat év alatt nem lehet majd hozzáférni az oldalakhoz.
Brüsszel döntése aláásná az egyik legfontosabb uniós elvet.
Milyen hatással van a képernyő-központú kultúra az agyunkra, és mit tehetünk azért, hogy a gyerekek ne veszítsék el a fantáziájukat? Susan Greenfield idegtudóssal beszélgettünk!
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
