Keresztény underground

Egy amerikai tanárnő szerint a kereszténység ötszáz évente megújítja magát. A ciklusváltás éppen most időszerű, és a szemünk előtt zajlik. Phyllis Tickle hétgyermekes édesanyaként, latintanárként, laikus szerzőként és könyvkiadóként, lelkészi elhívás nélkül is az észak-amerikai kereszténység egyik legizgalmasabb gondolkodója volt. Bár az Egyesült Államokban sok helyütt virágoznak a kisebb-nagyobb keresztény közösségek, a kiadói szakma évtizedekig nem kívánta észrevenni ezt a hatalmas piacot. A könyvipar központi fórumának számító Publishers  Weekly vallásos témákkal foglalkozó osztályát végül Tickle alapította meg 1991-ben, majd saját köteteivel a szélesebb közönség számára is bátor és messzire mutató narratívát fogalmazott meg a kereszténység jövőjéről.

A 2015-ben elhunyt Tickle szerint a keresztény világ utólag jól visszakövethető ciklusokban, ötszáz évente traumatikus, egyben katartikus átalakuláson megy keresztül, mellyel felborítja a status quót, és ráijeszt követőire, ám végül mindig ahhoz vezet, hogy a krisztusi üzenet a korábbiaknál több emberhez jut el, s még szélesebb tömegeket fon kötelékébe. Nem nehéz kitalálni, hogy a protestáns szerző pontosan ebben a fénytörésben értelmezi az ötszáz évvel ezelőtti reformációt, mely a maga módján szintén képessé tette a kereszténységet új földrajzi területek és embercsoportok megszólítására. Tickle az 1517-es reformációhoz hasonlónak látta az 1054-ben bekövetkező hitszakadást, a keleti és nyugati kereszténység útjainak, struktúráinak különválását, valamint Nagy Szent Gergely 590-es megjelenését is a pápai trónon, aki a Római Birodalom végső összeomlása utáni káoszban – minden valószínűség dacára – megalapozta az egyház hegemóniáját egy immár töredezett kontinensen.