Magyar mintára védenék a britek a határaikat

2023. március 18. 8:49

Sümeghi Lóránt
Vendégszerző
Bár sok éves lemaradással, de Magyarországhoz hasonlóan, a zéró tolerancia elvének bevezetését kezdeményezte Nagy-Britannia az illegális migránsokkal szemben. Dacára azonban a Brexitnek, a britek az új bevándorlási törvénytervezetük kapcsán ugyanazokra a brüsszeli kritikákra és ferdítésekre kénytelenek rácáfolni, mint amelyek ellen a magyar kormány lassan egy évtizede küzd.

Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

Nemcsak a szigetországban, hanem Európa-szerte komoly visszhangot váltott ki elsősorban baloldali körökben az a bejelentés, miszerint Rishi Sunak brit kormányfő kezdeményezésére az illegális bevándorlással kapcsolatos törvények drasztikus szigorítás alá esnének a jövőben. A részletekből kiderül, hogy az eddig Nagy-Britanniába irreguláris módon érkező jövevényekkel viszonylag megengedő hozzáállást tanúsító szabályok

a zéró tolerancia, azaz a magyar bevándorlási törvényekhez hasonló koncepció irányába mozdulnak el.

Ebből kifolyólag rögzítik, hogy amennyiben egy bevándorló egy biztonságosnak ítélt országból indulva megszegi a brit határétlépéssel kapcsolatban hozott törvényeket és előírásokat, menekültkérelmének beadása esetén számítania kell annak visszautasítására, illetve arra, hogy záros határidőn belül kitelepítik egy úgynevezett „harmadik”, szintén biztonságos országba.

Miközben bevándorláspárti kritikusok szerint a törvényjavaslatot nem vezérelte más, mint maga a populizmus, illetve a soron következő brit választásokra való korai konzervatív felkészülés, megvizsgálva mind az uniós, mind pedig a brit illegális bevándorlással összefüggésben közzétett számadatokat, minden jel arra enged következtetni, hogy a tervezet aligha lehetne időszerűbb.

Miképpen az a hivatalos adatokból kiderül, a három évvel ezelőtt testet öltő

Brexit óta évről-évre meredeken emelkedtek a szigetországot csónakon elérők száma:

2020-ban 8 500; 2021-ben 28 500; 2022-ben pedig 45 700 migráns szállt törvénytelenül partra. E romló tendencia az ország költségvetésén is mély nyomot hagyott, ugyanis az eddigi, hatékonynak aligha nevezhető rendszer évente 3 milliárd angol fontnyi adófizetői pénzt emésztett fel, amely átszámítva mintegy 1,2 billió (!) forintot jelent. Mindeközben Brüsszel szintén nehezen vette fel – és veszi fel mind a mai napig – a kesztyűt az illegális migránsok ellen, ugyanis csak tavaly 330 ezernél is több határsértő lépett be törvénytelen módon az unió területére, majd szóródott szét; amely az elmúlt években rögzített adatokhoz képest szintén növekvő tendenciáról árulkodik.

Ám a migrációs helyzet alapján kifejezetten indokoltnak tekinthető brit törvényjavaslatot meglepő módon ugyanazok a brüsszeli bürokraták kezdték el a leghangosabban kritizálni, akik az elmúlt évtizedben mindent megtettek annak érdekében, hogy egyrészt a magyar határvédelmi törekvéseket kitegyék a nemzetközi kritikák össztűzének, másrészt, hogy a déli határzárral kapcsolatos brüsszeli részforrásokat a magyar kormány bizonyos mondvacsinált okoknál fogva ne kaphassa meg.

Ugyanis hiába függetlenedett hivatalosan Nagy-Britannia Brüsszeltől immár három éve,

az európai establishment közül jelenleg is akad olyan, aki továbbra is úgy érzi, az egyes országok belügyeibe való beavatkozás továbbra is a hatáskörébe tartozik.

Példának okáért Ylva Johansson, az Európai Bizottság belügyi biztosa a brit szigorítás kapcsán elmondta, „meglátásom szerint a kezdeményezés ellentétes a nemzetközi joggal, valamint ellent mond az emberi jogok nemzetközi egyezményeinek is”. Johansson mindezt azzal indokolta, hogy minden embert megillet a menekültkérelem beadásának joga, függetlenül attól, hogy biztonságos országon át vezetett az útja vagy sem, vagy, hogy azt rendezett vagy törvénytelen módon tett-e meg.

Amennyiben valaki megértő álláspontra helyezkedve azt feltételezné, hogy Ylva Johansson csupán egy pillanatnyi tévedés keretében kötötte össze az illegális migráció jelenségét a nemzetközi jogban foglalt evidenciákkal, annak érdemes felidézni a biztosasszony múltban tett kijelentéseit. Emlékezetes, Johansson volt az, aki korábban a migrációval kapcsolatban az EU-s tagországok betelepítési kvótájának növelését erőltette, miközben természetesnek gondolta azt az összeurópai forgatókönyvet is, miszerint a tagországok öt éven keresztül mintegy 40 ezer afgán menedékkérőt fogadnak be önszántukból.

Ám a magyar választópolgároknak minden bizonnyal érdekesebbek hatnak Johansson azon mondatai, amelyek a röszkei határzár költségei kapcsán is könnyedén értelmezhetők. Mint azt a fizikai határkerítések uniós támogatásáról a biztosasszony az idei év elején Brüsszelben világosan kifejtette: „falak építése az Európai Unió körül nem jó megoldás a migráció megállítására, ezért az EU továbbra sem biztosít forrásokat szögesdrótkerítések építéséhez”.

Mint ismert, Brüsszel nagyságrendileg mintegy 600 milliárd forinttal tartozik Magyarországnak

amiatt, hogy a magyar kormány a 2015-ben kicsúcsosodó migrációs válság idején – és azóta is – erőn felül védi Európa déli határszakaszát. Hozzá kell tenni, a brüsszeli forráshozzájárulással kapcsolatos jogos elvárásokat csak tetézi, hogy a hatékony magyar határvédelem egyfajta gazdasági feladatot is ellát, ugyanis amennyiben Röszkén nem lenne határvédelem, Európa többi országában belső határellenőrzés bevezetésére lenne szükség, amely a turisztikai kényelmetlenség mellett kereskedelmi szempontból az európai gazdaság számára is hátrányt okozna.

Az imént tárgyaltak fényében két megállapítás is helyénvalónak tűnik. Egyrészt, tekintettel arra, hogy a britek csupán három évvel a Brüsszeltől való szakításuk után mertek a magyarokhoz hasonló szigorú bevándorláspolitikába belefogni, hűen érzékelteti az Orbán-kormány ezügyben már idő előtt mutatott bátorságát, elszántságát és hosszú távú, szuverenista víziójának egyedülállóságát.

Másrészt, az a tény, hogy Brüsszel egy uniós tagsággal már nem bíró ország kapcsán továbbra is feljogosítva érzi magát arra, hogy a bevándorlás kérdésében a nyomásgyakorlás eszköztárával éljen, tökéletesen alátámasztja azt a szintén Magyarországról eredeztethető feltételezést, mely szerint

a brüsszeli establishment továbbra sem értette meg az elmúlt években lezajlott politikai trendfordulókat

a Brexittől kezdve az olaszországi jobbratolódáson keresztül egészen a svédországi bevándorlásellenes pártok győzteskampányáig.

Kép: YouTube

Összesen 59 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés