Nem mindenki értett egyet a taláros testület többségi döntésével, ketten is különvéleményt fogalmaztak meg. Az azóta elhunyt Strausz János szerint az azonos nemű kiskorúakkal történő fajtalankodás nem tekinthető olyan alapvető emberi és polgári jognak, mely alkotmányos védelem tárgyát képezi.
„Volt egy alkotmánybírósági döntés, amellyel sosem értettem egyet, de ami megváltoztatta a beleegyezés, illetve a szexuális kapcsolat létesítésének jogszerű korhatárát, és levitte 18-ról 14-re az azonos neműek esetében. Részben az, hogy nyilvánvaló esetekben a büntethetőségről vita folyhat, ennek a határozatnak a következménye” – fogalmazott a legutóbbi Kormányinfón egy kérdésre a gyermekvédelmi rendelkezések tervezett szigorítása kapcsán Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter.
A taláros testület 2002-ben állampolgári és bírói kezdeményezések nyomán tárgyalta Büntető Törvénykönyv egyik passzusát támadó beadványokat. A vitatott 199. paragrafus azt mondta ki, hogy
A törvény szerint ugyanakkor nem követ el semmilyen bűncselekményt, ha a 14–18 éves személy tőle különböző nemű. Nem bűncselekmény továbbá, ha a 14–18 évesek egymással szexuális kapcsolatot létesítenek, akár azonos, akár különböző neműek.
Az Ab 37/2002 es határozata pedig azt állapította meg, hogy a paragrafus alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. Ezzel együtt az Ab elrendelte az megsemmisített törvényrész alapján lefolytatott és jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát, amennyiben az elítélt még nem mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól.
A több indítványozó részéről közösen benyújtott beadvány szerint a Btk. 199. §-a sértette a diszkriminációnak az Alkotmány 70/A. §-ából következő tilalmát. Álláspontjuk szerint a ,,a természet elleni fajtalanság bűncselekménnyé nyilvánítása beavatkozást jelent a magánélethez, valamint a magántitokhoz való jogba, pontosabban ezek korlátozását eredményezi, mégpedig diszkriminatív módon, csak az állampolgárok egy csoportjára (szexuális kisebbségre) nézve’’.
Emellett az érvelés szerint az is az alkotmány 70. paragrafusába ütközött, hogy az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot büntetni rendeli, szemben a heteroszexuális kapcsolattal.
A vonatkozó paragrafus egyébként ezt mondta ki: „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.’'
Az Ab határozata szerint a Btk. 199. §-a sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, mert objektív ismérvek alapján nem igazolható,
A büntető törvénnyel szemben is követelmény, hogy a nem alapjogokat érintő megkülönböztetés ne legyen indokolatlan, azaz ne legyen önkényes, ne sértse a mindenkit veleszületetten és elidegeníthetetlenül megillető emberi méltóságot. A heteroszexuális, illetve a homoszexuális irányultság egyaránt az emberi méltóság lényegéhez tartozik, szétválasztásukra, az érintett személyek méltóságának nem egyenlő kezelésére kivételes indokok szükségesek – érvelt az Ab.
A büntető törvénnyel történő megkülönböztetésnek kellő súlyú alkotmányos indokon kell alapulnia. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság ilyen indokot nem állapított meg. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdéséből következő állami kötelezettség sem elegendő súlyú alkotmányos indok arra, hogy a gyermekek egészséges szexuális érését a felnőttek befolyásától büntetőjogilag védő szabályok a védett kort különbözően határozzák meg csupán attól függően, hogy a szexuális kapcsolat azonos vagy különböző nemű személyek között létesül.
Az Ab-határozathoz ketten is különvéleményt fűztek, egyrészt Tersztyánszkyné Vasadi Éva, másrészt Strausz János.
A 2020-ban elhunyt Strausz János határozott álláspontot fogalmazott meg, amelyet az egyik beadványozó, Juhász Géza, a Habeas Corpus Munkacsoport igazgatója „ordítóan homofóbnak” nevezett a Magyar Narancs akkori cikkében, és amelyért valószínűleg ma már a fejét követelné az lmbtq-lobby.
Strausz szerint ugyanis a törvényhozó nem önkényesen és nem véletlenül helyezkedett arra az álláspontra, hogy egy 14. életévét már túlhaladott személy, még ha jogilag kiskorú is, elérte a szexuális érettségnek azt a fokát, hogy szabad akaratából dönthet heteroszexuális nemi kapcsolat létesítéséről.
A homoszexuális kapcsolatoknál azonban más a helyzet. A szokványos és biológiailag is normálisnak tekinthető szexuális érdeklődéstől, hajlamtól eltérő nemi élet folytatása komoly döntést, elhatározást igényel, akár társadalmi hátrányok vállalását is.
Ilyen elhatározásra csak önállóan gondolkodó, belátási képességének teljes birtokában lévő érett, felnőtt személy alkalmas. A kiskorúak cselekvőképessége azonban minden vonatkozásban – még a családalapításnál is – korlátozott.
Amint a különböző jogágak rendelkezéseiből kitűnik, az ilyen korú személyek egyrészt fokozott jogi védelem alatt állnak, másrészt felelősségük is csekélyebb, mint a felnőttkorúaké.
Strausz különvéleménye szerint a serdülőkorú fiatalok fokozottabban lehetnek kitéve a szexuális rendellenességekre irányuló ösztönzésnek, csábításnak, és éppen belátási képességük csökkent volta, tapasztalatlanságuk, befolyásolhatóságuk miatt nem tudnak még felelősségteljesen dönteni, hogy vállalják-e az ezzel járó kockázatokat. Ezért indokolt, hogy az ilyen korú személyek helyes erkölcsi fejlődését akár a büntetőjog eszközeivel is védje a törvény. Nagykorúságuk elérése után már nincs akadálya annak, hogy a szokásostól eltérő szexuális életet éljenek azok, akik ezt az utat választják.
Az indítványokban támadott jogi szabályozás tehát nem fogható fel alkotmányellenes diszkriminációként, mert a különbségtétel nem önkényes.
– fogalmazott különvéleményében az alkotmánybíró.
Tersztyánszkyné Vasadi Éva különvéleményében azt írta: a többségi határozat szerint az Alkotmánybíróság nem talált kellő súlyú alkotmányos indokot a Btk. 199. §-ában megjelenő különbségtételhez. A jelen ügy elbírálása során viszont olyan adat sem merült fel, amelyből azt a következtetést lehetne megalapozottan levonni, hogy a vizsgált különbségtétel objektív ismérvek alapján nem igazolható. Nem lehet ilyen adatnak tekinteni a jelen esetben azt, hogy az Európai Közösség tagállamainak parlamentjei az egységesítést elvégezték. Mindaddig, amíg a természet- és társadalomtudományi ismeretek nem igazolják azt, hogy a Btk. 199. §-ában megjelenő védelem indokolatlan és hiábavaló,
Az a szabályozás, amely az adott helyzetben általában a fiatalkorú védelmét helyezi előtérbe, nem minősíthető önkényesnek – fogalmazott.
***
A jelenlegi Btk. a szexuális visszaélés címszó alatt taglalja az ilyen eseteket, kimondva, hogy „az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Megszavazta szerdán az Országgyűlés azt a törvénymódosítást, amelyet az elmúlt napokban folyamatosan támadtak baloldalról, közben szakértők szerint is csak egy joghézagot iktatott ki.
A Tusk-kormány a „másodosztályú bírák” rendszerével igázta volna le az igazságszolgáltatást.
A Fidesz képviselői leszavazták az erről szóló javaslatot az Igazságügyi Bizottságban.
Ezúttal az Economx és az Index veszített az Alkotmánybíróság előtt.
A folyamatot még az áprilisban hivatalban lévő Andrzej Duda korábbi elnök indította el.
A nemzetgazdasági miniszter nyomatékosította, a főpolgármesternek felelősséget kell vállalnia a Budapesten kialakult helyzetért.
Nő az aggodalom a háború elhúzódása miatt.
Fico Párizsban egy nukleáris energetikai tanácskozás alkalmából folytatott megbeszélést folytatott Ursula von der Leyennel.
