Jött a rendszerváltozás
Szépen és békésen,
Hittük, nyertünk új hazát,
Szabadultunk végre.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Ruszkik hadoszlopai
végre távozának.
Azt hittük, hogy ezután
Megy minden magától,
Lesz jó szőlő, kenyér lágy,
Búcsú a posványtól.
Beléptünk az EU-ba
Nagy lemaradásban,
Zavarosban halászott
Sok-sok Kádár-árva.
Így hát bűneik miatt
Gyúlt harag keblünkben,
S azt reméltük a Fidesz
Megváltoztat mindent.
De rablóbb és éhesebb,
Gátlástalanabb is,
Az a NER-sáskahad, mit
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengtek ajkaik
Sok-sok hazugságot:
Gazdaságunk romjain
Győzedelmi mámort!
Hányszor támadt kormányod
Szép hazám kebledre,
S lettél vezetők miatt
Önmagad hamvvedre!
Sújt sok »éjféli törvény«,
Kard demokráciánkba,
Szerte nézünk s nem leljük
Honunk a hazában.
Kire vársz, mondd mire vársz?
Bú s kétség életed.
Szakadék lábaidnál,
Diktátor fölötted.