Átírta a Himnuszt a pedagógustiltakozások egyik fő arca

A Magyar Kultúra Napja alkalmából jelentkezett egy sajátos Himnusz-átirattal a pedagógustüntetések egyik fő arca, Simkó Edit, aki a szöveget „Novák »manír« Katalinnak” ajánlotta „szavalásra adagio, addolorato és mindenki másnak adirato e bruscamente”.

A teljes „költeményt” elolvashatja alább:

„Kölcsey Ferenc: HIMNUSZ ... helyett ... MÍNUSZ

A magyar nép zivataros századából.

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Kormánya kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt!
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt?

Jött a rendszerváltozás
Szépen és békésen,
Hittük, nyertünk új hazát,
Szabadultunk végre.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Ruszkik hadoszlopai
végre távozának.

Azt hittük, hogy ezután
Megy minden magától,
Lesz jó szőlő, kenyér lágy,
Búcsú a posványtól.
Beléptünk az EU-ba
Nagy lemaradásban,
Zavarosban halászott
Sok-sok Kádár-árva.

Így hát bűneik miatt
Gyúlt harag keblünkben,
S azt reméltük a Fidesz
Megváltoztat mindent.
De rablóbb és éhesebb,
Gátlástalanabb is,
Az a NER-sáskahad, mit
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengtek ajkaik
Sok-sok hazugságot:
Gazdaságunk romjain
Győzedelmi mámort!
Hányszor támadt kormányod
Szép hazám kebledre,
S lettél vezetők miatt
Önmagad hamvvedre!

Sújt sok »éjféli törvény«,
Kard demokráciánkba,
Szerte nézünk s nem leljük
Honunk a hazában.
Kire vársz, mondd mire vársz?
Bú s kétség életed.
Szakadék lábaidnál,
Diktátor fölötted.

Ház állott, most romhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Gyűlölködés, fújolás
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
Stadion gyepéből,
Kínzó éhség könnye hull
Árvák hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Jogtól elvált a morál
Ebben az országban.
Bal sorsunkat mi hagytuk!
Nincs már egy esztendő,
Ha nem ébred fel a nép
Úgy, nem lesz jövendő!

Cseke, 1823. január 22. helyett Törökbálint, 2023. január 22.”

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd