„Már nem vagyunk 15 millióan. Ma már nem az a fő kérdés, ki mekkora magyar, hanem hogy ki magyar”

2023. január 23. 18:23
Írta: Bokor Gábor
A Határtalanul a Magyar Fiatalokért szervezet vezetője a Mandinernek adott interjújában beszélt a romániai népszámlálás eredményének tanulságairól, az Ukrajnában zajló háború kárpátaljai magyarokra gyakorolt hatásáról, a nyelvtörvényről és szervezetük feladatáról.

Több szervezet összefogásából alakult 2019-ben a Határtalanul a Magyar Fiatalokért, miért volt erre a szervezeti átalakulásra szükség?

A mai napig elevenen él bennem, amikor beültem életem első tusványosi kerekasztal-beszélgetésére. A rendezvény résztvevői a Fidelitas, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, valamint a határon túli magyar ifjúságpolitikai szervezetek vezetői voltak. Már akkor látszott a szervezeteket összekötő mély összhang és szolidaritás. Hat évvel később a Fidelitas kezdeményezésére ezek a szervezetek alapították meg a Határtalanult. Az volt a célunk, hogy a közösségeink közötti baráti kapcsolatainkra és közös alapvetéseinkre alapozva hozzunk létre egy határokat átívelő ernyőszervezetet, amely a közeljövőben valamennyi polgári és nemzeti elköteleződésű szervezetet összefoghat.

Eltelt azóta több mint három év, milyen eredményeket sikerült elérni?

Az alapítás után meg kellett szervezni a közös munka alapfeltételeit. Ezért  fel kellett építenünk a szervezeti hátteret, egy operatív stábot. Ezután beköszöntött a pandémia és az egész országot le kellett zárni. Számtalan élő kapcsolat megszűnt, így maga az ifjúságpolitika is nagyon nehéz helyzetbe került. Ez az időszak azonban lehetőséget adott arra, hogy az online térben indítsunk el egy közös virtuális kampányt annak érdekében, hogy legyen nemzeti minimum a határon túli magyarok ügye.

Alapvetés volt számunkra, hogy ne hívjuk a felvidéki magyarokat szlovákoknak, a kárpátaljaiakat ukránoknak, az erdélyieket románoknak, a vajdaságiakat szerbeknek.

A Mandinernek adott korábbi interjúban azt mondta, hogy közös álláspontot akarnak képviselni a nemzetpolitikai kérdésekben. Mik voltak az elmúlt másfél év legkiemelkedőbb pontjai, amikor kialakult a közös álláspont önök között?

Kezdeményezésünk során rövid videók formájában számos miniszter, államtitkár és a közélet elismert szereplői szólaltak meg, ami több tíz- illetve százezres nézettségeket generált a közösségi média felületein. Emellett tagszervezeteink bevonásával matricakampányt indítottunk Kárpát-medence-szerte. Akciónkat a Nemzet Összetartozás napján szervezett konferenciával zártuk, amelyen a generációnkat akkor legsikeresebben összefogó ifjúsági közéleti szervezetek vettek részt. 

Bagi Barna. Fotó: Kovács Tamás/MTI

Ezt követően szépen lassan magunk alá gyűrtük járványt, így az elmúlt másfél évben több tucat határon túli út alatt valamennyi nagyobb Kárpát-medencei település ifjúsági szervezetével felvettük a kapcsolatot. Ezen kívül 2 diaszpóra-út során megismerkedtünk az angliai, illetve a svédországi magyarok országos szervezeteivel. A tagszervezeteink számára ebben az időszakban számos konferenciát szerveztünk meg, melynek létszámai 150 fő körül mozogtak, továbbá »A kő marad« címmel 200 illetve 60 fős rendezvényt szerveztünk székelyföldi településvezetők számára. E másfél év rendezvényein túl tavaly szintén a tagszervezeteinkkel közösen mozgósító kampányt indítottunk »Ezer év, ezer érv« címmel annak érdekében, hogy minél több fiatal külhoni honfitársunk vegyen részt a 2022. évi országgyűlési választásokon. Tettük ezt azért, mert

bár a határok elválasztanak bennünket, az országunk továbbra is közös.

Az idei évet egy nagyszabású karácsonyi rendezvénnyel zártuk, ahol velünk lehettek a háború által leginkább fenyegetett magyar közösség tagjai is. Tavaly öt nyári fesztiválon vettünk részt sátorral, illetve nagy megtiszteltetés volt, hogy az ifjúságpolitikai szervezetek tusványosi kerekasztal-beszélgetését már mi szerveztük. A közösségi médiát is hatékonyan használjuk. #TRNN és #HUNBREAKABLE keretek mellett a több mint 11.000 követővel rendelkező Facebook oldalunk bejegyzései naponta körülbelül tízezer emberhez érnek el. A jövőben hasonlóan aktívnak kell lennünk. A nemzetpolitika terén ez nem egy eldöntendő kérdés. A Határtalanulnak nem az az alapvetése, hogy az eseményekre reagáljon, hanem, hogy újakat generáljon.

„Az ellenzék a határon túli magyarokkal kapcsolatban egyet lép előre, kettőt hátra" - Bagi Barna a Mandinernek

Volt olyan, mikor nem jött létre a korábban említett közös álláspont?

A nemzet iránt elkötelezett ifjúsági, ifjúságpolitikai szervezetek Kárpát-medence-szerte nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egymással szembe forduljanak. 

Az ukrán nyelvtörvény igencsak hátrányosan érinti a kárpátaljai magyarokat, mit gondol róla? 

A helyzet súlyossága miatt jelenleg nincs helye, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium válasza, valamint a kárpátaljai magyar szervezetek közös nyilatkozatán túl egyéb véleményt megfogalmazzunk. Ebben a kérdésben ők mutatják az irányt. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szövetsége közös értékelése szerint a törvény a kisebbségi jogokat kizárólag a kisebbségekhez tartozó személyek egyénileg gyakorolható jogaként értelmezi, ezért az elfogadott törvény nem biztosít megfelelő intézményi alapokat és jogi mechanizmusokat a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséhez és védelméhez.

Lassan egy éve, hogy Ukrajnában kitört a háború, mit szólt, mikor először meghallotta a híreket? Tudtak segíteni a külhoni magyaroknak?

Sokkolt, mint mindenki mást. A háború kitörése után mihamarabb segély szállítmányt vittünk a határhoz, jelenleg pedig az a fő célunk, hogy a generációnk azon tagjainak, akik a háború következtében Magyarországra menekültek segítsünk a beilleszkedésben, valamint a közösségeik megszervezésében. Együttműködünk továbbá a Kárpátalja ügye iránt elkötelezett ifjúsági szervezetekkel. A segítség kölcsönös, hiszen rengeteget tanulhatunk tőlük az egymás iránti szolidaritásról bajtársiasságról és a szülőföld szeretetéről. 

A háború árnyékában, hogy látja, milyen jövő előtt áll a külhoni magyar fiatalság és milyen fenyegetéseknek vannak kitéve?

Erre a kérdésre a magyar zászló színei által szimbolizált alapvetések jelenthetik a legmeggyőzőbb a választ. Ezért annak érdekében, hogy változtatni tudjunk a trenden, erőre, hűségre és reményre van szükségünk Kárpát-medence-szerte. Ráadásul mindháromra egyszerre. Vegyük először is az erőt. A külhoni magyarok egyik legfontosabb feladata a jövőjükre nézve, hogy erős közösséget alkossanak. Erőt akkor tudunk felmutatni, ha – egy klasszikust idézve – együtt vagyunk. Ezt csak úgy érhetjük el, ha a külhoni magyar politikai szervezetek a szórvány lakta területeken összefognak és hatékonyan együttműködnek. A helyben erős külhoni magyar pártok képesek a közösség érdekeit megfelelően képviselni, továbbá nagyon fontos feladatuk van Magyarország és a Kárpát-medence többi országa közötti jó szomszédi kapcsolat kialakításában. Erre kiváló példa a szerb-magyar megbékélés esete, amelynek résztvevői joggal érdemelhetnének Nobel-békedíjat. 

Résztvevők a csíksomlyói búcsú szentmiséjén a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti hegynyeregben Csíksomlyón 2022. június 4-én. Fotó: MTI/Veres Nándor

Az erő hűség nélkül azonban egy porcelánboltban elszabadult elefánt lenne. Ezért egyrészt a külhonban élőknek hűségesnek kell lenni a magyar identitáshoz megtartásához, másrészt Magyarországnak is hűségesnek kell lenni a határon túli közösségekhez. Ők azok a magyarok, akik közül sokuknak minden nap meg kell küzdeniük a magyarságuk megtartásáért.

Nem megtűrt vendégként, hanem teljes jogú félként kell rájuk tekintenünk.

A hűséghez azonban az is hozzátartozik, hogy kit tekintünk magyarnak. Véleményem szerint mindenki, aki magyarul beszél. Kevesen vagyunk ahhoz, hogy más alternatívákat keressünk. A nemzetpolitikának a jövőben ezért nagy feladata lesz azokat a közösségeket is megszólítani, akik beszélik a magyar nyelvet, azonban nincs feltétlenül kialakult identitásuk.

Ha a jövőbe tekintünk, az erő és a hűség egyetlen biztos alapja a remény. A reményt mi és az utánunk jövő generációk jelentik. Velünk kapcsolatban, különösen a szomszédunkban levő háború következtében mihamarabb megoldást kell találnunk a megélhetés, az urbanizáció és az elvándorlás okozta kérdésekre. A beszélgetésünk elején említett tusványosi emlék 2013-ban történt.

Az elmúlt tíz év alatt megváltozott Erdély.

Az úthálózat és a nagyobb városok, mint például Kolozsvár rendkívüli fejlődésen mentek keresztül. A jövőben ezért a gyermekvállalás ösztönzése és az identitás megtartása érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a helyi magyar egyetemek és szakképzés további fejlesztésére, valamint a városokban élő nagyszámú magyarság helyzetére. A sikerhez azonban stratégiákban kell gondolkozzunk, vagyis meg kell válaszolnunk, hogy a fenti pontokat hogyan hajtsuk végre. Ehhez fel kell állni a virtuális tervező asztalunktól és ki kell kérjük a határon túli honfitársaink véleményét. Különösen igaz ez a nálunk jóval decentralizáltabb közigazgatású országok esetére, mint amilyen Románia. Ők nem másodrendű állampolgárok, hanem a hazánk iránt elkötelezett vállalkozók, egyetemisták, agráriummal foglalkozók, művészek, hegymászók. A lista végtelen. A magyarság jövőbeni erejét, egyben a nemzetpolitika nagy lehetőségét az adja, hogy mindenhol ott vagyunk. A zentai városházán, a Madarasi Hargitán és a kolozsvári kávéházakban egyaránt.

A hetekben lett nyilvános a romániai népszámlálás eredménye, nem lett valami kecsegtető a kimenetel: alig haladja meg a romániai magyarság száma az egymillió főt, ami jelentős csökkenést mutat az előző felmérés óta. Mi lehet ennek az oka?

Először is köszönettel tartozunk erdélyi honfitársainknak, akik saját energiájukat, idejüket nem kímélve minden nap azért dolgoztak az elmúlt hónapokban, hogy egy nagyon látványos, jól szervezett kampány során minél többen vallják magukat magyarnak. 

Erdélyi szociológus: Akár 1 millió 150 ezer magyarunk is lehet

A számokkal kapcsolatban egyelőre az előzetes adatok ismertek, azonban mindenképpen jó alkalom volt az elmúlt pár nap arra, hogy felnyissa a szemünket, a 24. órában vagyunk. Ez az eredmény rólunk szól és ha csak egy kicsit is, de valamennyien felelősek vagyunk érte. Ahhoz hogy változtassunk a trenden, mindannyiunkra szükség van.

Székely ismerőseim mondták, hogy a nagyobb városokban élő mai romániai magyar fiatalságnak egyre kevésbé fontos a magyarságuk megélése. Ön ezt, hogy látja? 

Érdemes először magunkban feltenni a kérdést, nekünk mekkora a magyarságtudatunk. Személy szerint budapestiként nem feladatom, és nem is lenne hiteles, ha az erdélyi, délvidéki, kárpátaljai, vagy a diaszpórában élő magyarokat bírálnám, hogyan élik meg a magyarságukat. Már nem vagyunk 15 millióan. Ma már nem az a fő kérdés, ki mekkora magyar, hanem hogy ki magyar. A rendszerváltozás után készítettek egy interjút egy ’56-ban az Egyesült Államokba menekült bácsiról, akitől a kérdező arról érdeklődött, hogy hiányzott-e neki a hazája. A válasz erre a következő volt:

Nem hiányzott, mert a képzeletemben a körülöttem levő két méter sugarú körben mindig megteremtettem Magyarországot.

Nyitókép: fiatalok néptánc-előadása a bálványosváraljai református templom előtt a magyar kormány támogatásával és egyéb adományokból felépült bátonyi református templomért tartott hálaadó istentiszteleten. Fotó: MTI/Kiss Gábor 

Összesen 39 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés