Elegük lett a kínaiaknak – van-e félnivalója Hszi Csin-ping „császárságának”?

2022. december 16. 6:03
Az értelmetlenül szigorúnak tartott járványügyi korlátozások ellen kirobbanó tüntetéseknek váratlanul rendszerellenes élük lett, a kínai vezető lemondását követelik tömegek.

Maráczi Tamás írása a Mandiner hetilapban.

A tiltakozások a szigorú járványügyi intézkedések és konkrétan a miattuk bekövetkezett tragikus baleset miatt robbantak ki. November 24-én tűz ütött ki egy toronyházban az ujgurok lakta autonóm régió székhelyén, Ürümcsiben, és tízen haltak meg. A tűzoltók a rosszul parkoló autók és a karanténban lezárt ajtók miatt nem tudtak közel férkőzni a lángokhoz. Az értelmetlen járványügyi korlátozások ellen több városban, majd egyetemeken is tüntetni kezdtek, a demonstrálók kormányellenes jelszavakat kiabáltak, megjelent az egypártrendszer megszüntetésének, illetve Hszi Csin-ping elnöki lemondásának követelése is. A Kínai Kommunista Párt XX. kongresszusa éppen most adott zöld jelzést a politikusnak, hogy megkezdje harmadik ötéves ciklusát, a nem hivatalos vox populit azonban az utóbbi egy hét során ismerhette meg a világ: sok kínai nem akar új császárt, olyan vezetőt, aki élete végéig bebetonozza magát a hatalomba.

A diákok üres A4-es papírt kezdtek használni az állami cenzúra elleni tiltakozás jelképéül, a kiszivárgott videó­felvételeken pedig az hallatszik, hogy a kivezényelt rohamrendőrökkel összecsapó sanghaji tüntetők azt kiabálják: „Szolgáljátok inkább a népet!”, „Szabadságot akarunk!”, a csengtuiak pedig azt, hogy „Nem akarunk új császárokat!”. A következő napokban az erős rendőri jelenlét miatt Sanghajban, Pekingben, Hongkongban és más városokban sem sikerült tömegtüntetéseket szervezni, a kisebb demonstrációkat pedig könnygázzal feloszlatták. Az erőszakszervezetek tehát képesek uralni a spontán tiltakozásokat, a covidpolitikával szembeni társadalmi ellenérzéseket elfojtani azonban nem.

A kormányzat felmérte: fenntarthatatlan a három éve folytatott politika, a lezárások, karanténok, korlátozások gyakorlata”

Kína közel másfél milliárdos lakossága három éve korlátozások között él. A járványtól való félelem miatt a központi szabályozás szerint minden koronavírus-fertőzöttet el kell különíteni, ami az utóbbi hónapokban rendszerint azt jelentette, hogy a betegeket kijelölt karanténintézményekbe, táborokba szállították, és napokig, hetekig ott tartották őket, többnyire szörnyű körülmények között. A lakossági tiltakozások, illetve a központi rendelkezéseket betartani egyre képtelenebb helyi egészségügyi bizottságok passzivitása miatt a karanténintézkedések érvényesítése a közelmúltban jelentősen fellazult – egyre több helyen bevett gyakorlat már, hogy a fertőzött otthonában maradhat egyhetes karanténban.

Az ellenállást tapasztalva a pekingi kormányzat új oltási kampányt indított, a nyolcvan éven felüliek átoltatását az év elejéig végre akarja hajtani. A hivatalos megszólalásokban egyre kevesebbet használják a „zéró covid” politika kifejezést, amely az elnöki kormányzati program egyik kőbe vésett projektjének bevett neve. Több helyi tisztségviselő és hivatalos szerv jelezte, hogy enyhítenek a szabályokon; mozik, szórakozóhelyek, éttermek és vállalkozások nyithatnak ki. Ez azt mutatja, hogy a kormányzat felmérte: fenntarthatatlan a három éve folytatott politika, a lezárások, karanténok, korlátozások gyakorlata.

Hszi Csin-ping elnök a Kínai Kommunista Párt XX. kongresszusán tartott egyik sajtótájékoztatón beszél október 20-án <br> Fotó: AFP / Koki Kataoka / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun

Kínaiak tömegei képtelenek elfogadni, hogy a világ szinte minden szegletében rég feloldották a szigorú járványügyi korlátozásokat, rájuk viszont továbbra is az élet szinte minden területét érintő szabályozások érvényesek: nem utazhatnak szabadon, nem sportolhatnak, nem járhatnak étterembe, s eközben vállalkozások tömege ment tönkre. Az életminőség romlását rosszul tűrik, hiszen a kommunista államban az íratlan-kimondatlan „társadalmi szerződés” arról szól, hogy a lakosok lemondanak a politikai jogok teljességéről, egypártrendszerben, korlátozott szabadságjogok között élnek, viszont cserébe az állam biztonságot, biztos megélhetést, kitörési, vállalkozási, egyéni gazdagodási lehetőséget enged.

A rezsim nagy ellensége a társadalmi elégedetlenség. A földrajzilag, etnikailag, kulturálisan, urbanizáció és élet­vitel tekintetében heterogén országban az állam tekintélye, a kormányozhatóság csak úgy tartható fenn, ha szigorú rend, kontroll van. Ha van egy erős vezető, ha a helyi kormányzatok apparátusai erősek a centralizált állami akarat kivitelezésében, illetve ha a gazdasági növekedés biztosítja a széles társadalmi rétegek egzisztenciális biztonságát, megszokott életszínvonalát, vagyis ha van társadalmi béke.

A járványügyi intézkedések szigorát jól tűrték a kínai közösségek, de az utóbbi időben megrendült a bizalom abban, hogy ezek közegészségügyi szempontból fontosak, sőt látványosan bebizonyosodott, hogy ideológiavezérelt állami intézkedések voltak. S habár az ideológiák sem idegenek a kínai néplélektől, életminőségük romlását nem szívesen áldozzák már fel az utóbbi évtizedekben jobb élethez szokott, gyakorlatias emberek.

Az ürespapír-forradalom kifejezés a jelen eseményeinek ismeretében eltúlzottnak tűnhet, de – ahogy a Foreign Policy szaklap kínai elemzője írja – a mozgalom üzenete történelmi kontextusban a kínai emberek számára pontosan érthető. Nemcsak az állami cenzúrára utal az üres A4-es lapok felmutatása, de a kommunista államot megalapító Mao Ce-tung szavaira is. A vezér azt írta anno: „Egy üres, tiszta, ceruzanyomok nélküli papírra a legfrissebb, a legszebb betűket lehet felvésni” – ergo Kínában 2022-ben új alapokat lehet lerakni, tabula rasára, új kezdetre van szükség. Ez éppen az a gondolat, amit Peking urai még véletlenül sem szeretnének hallani. Pedig már az utcákon kiabálják.

A vb-jelenség
Kínában élő nyugati újságírók nagy jelentőséget tulajdonítanak az elégedetlenség növekedésében a „vb-jelenségnek”: még a korlátozott internet világában élő kínaiaknak is feltűnt, hogy a focimeccsek közönsége Katarban maszk és mindenfajta távolságtartás nélkül drukkolt a tömött stadionokban. A kontrollált kínai közösségi felületen, a Sina Weibón is bíráló megjegyzések jelentek meg a helyi szabályozással szemben, de ezeket a cenzorok gyorsan kigyomlálták. A feszültség azonban végül nem a virtuális térben, hanem a való világban, a metropoliszok utcáin robbant ki.

Nyitóképen: Üres fehér papírt mutatnak fel tiltakozásképpen a tüntetők Pekingben november 27-én. Fotó: AFP / Stringer / Anadolu Agency 

Összesen 25 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Valószínű, így zárnának be mindannyiunkat, Kínában ezt próbálhatták ki. De ott sem megy.
Hagyjanak minket élni, ha meg nem, akkor oldják meg ciánnal, ne hosszasan kínozva kelljen kiszenvednünk.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés