Ezt persze nem tudja megtenni, de a függőségi viszony csapdahelyzetét mindenképpen el akarja kerülni. Scholz kancellár Vietnámra, Szingapúrra és Indonéziára is kacsintgat, lássuk, lesz-e valami a flörtölésből?
Elég felemásan alakulnak a német-kínai kapcsolatok. Európa erőtlenül erős országának gazdasága ezer szállal kötődik Pekinghez, ami az orosz energiafüggőség után ismét csapdahelyzetet teremthet. Úgy tűnhet, mintha Olaf Scholz a kapcsolatok további erősítésén dolgozna, kivívva ezzel nem csak jó néhány uniós ország, de saját kormánykoalíciós partnereinek is a haragját. A német kancellár önálló (egyesek szerint önfejű) pekingi útja és az, hogy egy kínai állami vállalat bevásárolhatta magát a hamburgi kikötőbe, azt jelezte, Scholz külön utakon képzeli el Németország gazdasági jövőjét, amelyet kínai befektetésekből betonoznak szorgalmasan.
Ehhez képest elég váratlanul jött a hír, amely szerint Robert Habeck német gazdasági miniszter lehetséges biztonsági fenyegetésekre és a kritikus termelési területek védelmére hivatkozva
A váratlan húzás után a hétvégén Scholz és Habeck délkelet-ázsiai turnéra indult, azzal a nem titkolt céllal, hogy előkészítsék a terepet a Kínától való függetlenedésre, vagy legalábbmegpróbálják kiváltani a pekingi függőségnek bizonyos részét. Beszédes, hogy a kancellár és helyettese üzletemberekkel, többek között a Siemens, a BASF és a Deutsche Bank vezéreivel indult Vietnámba és Szingapúrba, hogy aztán onnan utazzanak tovább Indonéziába, a G20-csúcsra.
A bátorság önmagában mindenképpen dicséretes, ám azt a német politikai és gazdasági vezéralakok is tudják, hogy a Kínától való függetlenedés óriási kockázatot rejt magában. A diverzifikációs törekvésekben mindenki egyetért, akadnak azonban olyanok, akik arra figyelmeztetnek: egy átgondolatlan, és a német kormányra jellemző, ötletelésen alapuló elkanyarodással Berlin olyan üzleteket veszíthet, amelyeket – legalábbis rövid távon – nem tud majd pótolni. Volker Treier, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetségének (DIHK) külkapcsolatokért felelős főtitkár-helyettese egy interjúban rámutatott: a német gazdaságnak lehetetlen lesz Kínáról lemondania. Az óvatosságáról ismert szakember nem tartja rossz ötletnek a próbálkozást, de határozott véleménye, hogy
így Scholzék mostani útját inkább kisebb részeredményekre vadászó portyának tekinti, nem pedig áttörési kísérletnek.
Nyitókép: Hszi Csin-ping kínai elnök és Olaf Scholz német kancellár
MTI/AP/DPA pool/Kay Nietfeld
„A magyar választóknak fel kell ismerniük, hogy ez a gyűlölet nem a megoldás, hanem maga a katasztrófa” – hangsúlyozta összeállításában a Transzparens Újságírásért Alapítvány.
Zürichi kerekasztal-beszélgetés az európai demokráciáról, értelmes politikai vitákról és persze Magyarországról.
Karácsony Gergely támogatja a Tisza Párt adópolitikáját, azt azonban nem tudja ő sem, hogy mit titkol Tarr Zoltán, pedig rendszeresen egyeztetnek.
Lebukott a Tisza Párt. Kiderült, hogy hazudnak. A Tisza-adó botrány lehet a végzetük? Exkluzív interjú Deutsch Tamással Strasbourgból.
Levette a kezét a Mandinerről Mérő Vera, hiszen nem is hallott róla, hogy kollégánkat taszigálta Magyar Péter embere.
A Mandiner adománygyűjtést szervezett a 76 éves Rosinec Máriának, aki egyedül neveli két unokáját, miután fia meghalt az értelmetlen háborúban.
A miniszterelnök azt is világossá tette, hogy mit tehet Ruszin-Szendi Romulusz a fegyverével.
A német acélipar történelmi válságban van. A helyzet megoldására Berlinnek is a keleti nyitás lehet az utolsó esélye – épp az a stratégia, amelyet Orbán Viktor évekkel ezelőtt meghirdetett.
