A békéért dolgozni kell – Sebastian Kęciek budapesti lengyel nagykövet a Mandinernek

Kohán Mátyás interjúja a Mandiner hetilapban

Lengyel nagykövet olyan feszült helyzetben talán még nem érkezett Magyarországra, mint ön április végén. Már a választás után jártunk, de két hónapja zajlott az orosz–ukrán háború. Továbbra is úgy érezte, hogy barátokhoz jött?

Az egyik első fontos budapesti találkozómon elhangzott egy hasonló kérdés. Szolgálatom megkezdésekor meg voltam róla győződve, hogy barátokhoz érkezem. Aznap, amikor megkaptam a külügyminisztertől a nagyköveti kinevezésemet, említést tett a Lengyelország és Magyarország közötti ezeréves barátságról, de szóba hozta azt a nehezebb időszakot is, amikor a második világháborúban formálisan a barikád ellenkező oldalán álltunk – ám még akkor is megtaláltuk azokat a pontokat, amelyek összekötöttek minket.

Ha már nehéz pillanatokról beszélünk: Lengyelországnak rendkívül nehéz pillanatokat okozott Oroszország nemzetközi jogot sárba tipró ukrajnai agressziója. Beszéljünk ennek kapcsán a lengyel gazdaságról: milyen megterhelést jelent a menekültek ellátása?

Mindenekelőtt ki kell mondanunk világosan, hogy az a segítség, amit a lengyel állam, illetve a lengyel állampolgárok nyújtottak az ukrán menekülteknek, önzetlen segítségnyújtás volt.

Egyben a régió országainak biztonságáért is. Néhány nappal vagyunk Lengyel­ország szovjet megtámadásának 83. évfordulója, szeptember 17. után. Lengyelország más államoknál is jobban érti ezt a helyzetet, és érti a más országok által nyújtott segítség szükségességét is. Ezért is van az, hogy ennyi év elteltével is pontosan emlékszünk arra a segítségre, amit a magyarok nyújtottak a lengyeleknek a második világháború alatt.

Milyen segítséggel találkoznak a Lengyelországba menekülő ukránok?

Nemcsak az odaérkezésükről beszélünk, hanem egy integrációs folyamatról is. Több mint ötmillió ukrán lépte át a lengyel határt, becslések szerint másfél millióan helyben is maradtak, ennyi ember kap rendszerszinten támogatást különféle megoldásokkal. A menekült gyerekek többsége iskolába jár, és a lengyel állam komplex megoldást dolgozott ki a munkaerőpiaci beilleszkedésükre. Az állam és a polgárai által nyújtott segítség értéke 25 milliárd złotyt tesz ki.

Hogyan érinti a társadalmat az, hogy e segítséget úgy állítja be az orosz propaganda, mintha Lengyelország Nyugat-Ukrajna annexiójára törekedne?

Ilyen kijelentések orosz és belarusz politikusok szájából hangozhattak el. Azonban a lengyelek viselkedése, illetve az ukránok hálája egyértelműen bizonyítja, hogy ezek a szavak hamisak. Meggyőződésünk, hogy egyetlen európai ország sem kérdőjelezi meg Ukrajna nemzetközileg elismert határait.

Európa legjelentősebb gazdasági kihívása az energiaválság. Milyen módon érinti ez Lengyelországot, és van-e rá olyan megoldásuk, amelyet a kontinens többi országa átvehet?

Lengyelország évekkel ezelőtt elkezdte energia­forrásai diverzifikációját, a folyamat már a vége felé tart. Ezt jelzi az is, hogy megnyílt a Dánia felől norvég gázt hozó Balti Cső, a napokban pedig megnyitották a Visztula-turzáson vágott csatornát (ennek segítségével a lengyel hajók a kalinyingrádi Baltyijszki-szoros kikerülésével is kijuthatnak a Balti-tengerre – a szerk.). Reméljük, hogy mások is sikeresen véghez viszik a függetlenedési folyamatot; több ország is megkezdte már, legtöbben akkor, amikor Oroszország néhány hónappal ezelőtt elzárta a csapokat.

Reméljük, hogy Európa szerencsésen átvészeli majd a telet.

Annak ellenére, hogy az egész Európát kínzó gazdasági válság közepette Lengyelország kiemelten sokat áldoz az ukrajnai menekültek megsegítésére, az Európai Unió egyes intézményei nem hagyták abba Varsó zsarolását. Mi volt az EU részéről az igény a helyreállítási alapról szóló egyezség megkötésekor, mit tett annak teljesítéséért a lengyel kormány, és miért nem fizetett még az Európai Bizottság?

Lengyelország az utóbbi hónapokban folyamatosan tárgyalt, és az Európai Bizottsággal megbeszéltek szerinti pontokon megvalósította az igazságügyi reformot. Júliusban a bizottság pozitívan értékelte Varsó helyreállítási tervét, most pedig várjuk a végrehajtási megállapodás utolsó két pontjának elfogadását. Az ügyet övező, kísérő indulatok ellenére azt reméljük, hogy az év végéig elkezdődnek a kifizetések.

Figyelembe véve a helyreállítási alap körül kialakult helyzetet, mit gondol: politikai vagy szakmai kérdés a lengyel helyreállítási alap az Európai Bizottság számára?

A megállapodás feltételeinek letárgyalása, egyeztetése technikai folyamat. Amikor a kancellárián dolgoztam, figyelemmel kísérhettem, illetve néhány alkalommal részt is vehettem ilyen tárgyalásokon. Károsnak tartom, amikor az ilyen folyamatokat puszta politikai viták övezik.

és ezt folyamatosan meg is tesszük.

Ha már felvetette a magyar és a lengyel helyreállítási alap közötti lehetséges kapcsolatot, tolmácsolnám azt a gyanút, amelyet a magyar jobboldalon legélesebben Lázár János építési és beruházási miniszter fogalmazott meg a Tranzit fesztiválon augusztus végén. Támasztott-e a bizottság Lengyelországgal szemben olyan politikai feltételt, hogy a helyreállítási pénzekhez való hozzájutáshoz fel kell adnia a Magyarországgal való együttműködést?

Soha ilyen igény nem hangzott el az Európai Bizottság részéről. Lázár János megszólalása után beszéltem magyar politikusokkal, semelyikük nem osztotta a miniszter álláspontját. Kijelentésére válaszul levelet is intéztem hozzá, amelyben bemutattam a lengyel nézőpontot, és kifejeztem készségemet a téma kétoldalú átbeszélésére.

Megvalósult a találkozó?

A miniszter válaszára várok. A nagykövet feladata, hogy készen álljon a párbeszédre, országa álláspontjának kifejtésére és elmagyarázására a nap minden szakában. Kész vagyok tisztázni minden pontatlanságot, minden félreérthetőséget.

Lát-e most lehetőséget arra, hogy Magyarország és Lengyelország közösen lépjen fel az európai intézményekkel folytatott vitáiban?

Mateusz Morawiecki miniszterelnök nemrég egy interjúban említette, hogy „sok minden köt össze bennünket”, a V4 formátuma pedig azt is megmutatta, annak ellenére, hogy különbözők vagyunk,

Ha már Mateusz Morawiecki kijelentésére utalt: a sajtó a háború kezdete óta számos alkalommal próbálta sarokba szorítani, és olyan kérdéseket feltenni neki, amilyenekre esetleg magyarellenes választ adhat. Talán a legsikeresebb ilyen kísérlet július végén történt, amikor a kormányfő újságírói kérdésre azt mondta, „Magyarország és Lengyelország útjai elváltak”. Szűk értelemben a háború kérdésére értette ezt, vagy tág értelemben a magyar–lengyel barátság végét jelentette be?

Nem venném a bátorságot, hogy Morawiecki szavait értelmezzem. Nem titok, hogy Varsó és Budapest álláspontja Oroszország Ukrajnával szembeni támadása kapcsán bizonyos pontokon eltér. Beszéltek erről mindkét ország politikusai. Úgy tűnik, hogy az álláspont ebben a kérdésben nem változott. Azonban a V4 országai megértek arra, hogy azokban az ügyekben, amelyek összekötik őket, visszatérjenek a tárgyalóasztalhoz.

Ahogy mondja, szeptember elején a miniszterelnök már egészen más hangon nyilatkozott hazánkról és a visegrádi négyekről. Úgy látszott, mintha kifejezetten törekedett volna arra, hogy eljusson a magyar közönséghez a Sieci hetilapnak adott interjúja. Mi vezette a kormányt arra, hogy szeptemberben nyilvánosan is hitet tegyen a magyar–lengyel együttműködés mellett oly módon, ahogyan azt a háború kezdete óta nem tette meg?

Az előző hónapokban számos interjú és cikk jelent meg a Mandiner hasábjain is, amelyben Lengyelország elmagyarázta Ukrajnával kapcsolatos álláspontját. Értékeljük ezt a lehetőséget. Mindkét országban mindvégig megvolt a jó szándék arra, hogy megtalálja a megoldást a véleménykülönbségekre.

és amelyre alapozva meg kellene erősítenünk kapcsolatainkat.

Tehát meg tudja erősíteni, hogy a lengyel politika február és szeptember között is azt a vonalat képviselte, amelyet Andrzej Duda elnök Novák Katalin államfő varsói látogatásakor kifejezett, illetve ami Marek Kuchciński és Németh Zsolt, a két ország külügyi bizottsága elnökének levélváltásaiból kiderült?

Az ukrajnai háború kirobbanása sok mindent megváltoztatott – nemcsak a lengyel–magyar kapcsolatokban, de számos más ország viselkedésében is. Olyan helyzetben kellett feltalálniuk magukat, amilyenben évtizedek óta nem voltak. A diplomáciai erővel alátámasztott dialógus azonban a nehézségek ellenére fennmaradt közöttünk. A mi feladatunk is az, hogy erősítsük ezt a párbeszédet, kapcsolatainkat pedig intenzívebbé tegyük.

Maradt-e a magyar kormány cselekedetei, illetve magyar politikusokkal folytatott találkozói nyomán önben vagy a lengyel kormányban bármi­féle kétely afelől, hogy Magyarország ebben a háborúban nem oroszpárti?

Az aktuális politikai irányzatok értékelése a kormány feladata, e kérdés megfelelő címzettje nem én vagyok. Lengyelország értékeli azokat a cselekedeteket, amelyek azt eredményezik, hogy Oroszország Ukrajna elleni agressziója gyengül, s azt gondoljuk, hogy

Az utóbbi hónapok megmutatták, hogy Varsó helyesen döntött a védekezéshez használatos fegyverek szállítása kapcsán is, lehetővé téve Ukrajnának, hogy megvédje önmagát és szuverenitását.

Térjünk is át a háború állásának elemzésére! A lengyel kutatóintézetek ebben kiváló munkát végeznek, Magyarországon is sokan olvassák az Ośrodek Studiów Wschodnich elemzéseit. Ennek fényében is kérdezem: ahogy a harkivi és herszoni ellentámadást figyeljük, mit látnak reális célnak Ukrajna számára ebben a háborúban?

Az ukrán állam legfontosabb célja az ország területének teljes felszabadítása az orosz hadsereg uralma alól. A napokban láthattuk annak első jeleit, hogy az ukrán nemzet reményei valósággá válhatnak.

Tehát a lengyel álláspont szerint Ukrajnának reális cél lehet, hogy visszafoglalja a Krímet, illetve a Donecki és a Luhanszki terület azon részeit, amelyek már 2022. február 24-e előtt is orosz megszállás alatt álltak?

Arra a kérdésre, hogy mennyire erős bennük a szándék a győzelemre és az ország területének megvédésére, inkább az ukrán nemzet tud válaszolni.

Lengyelország, Európa és a világ támogatja Kijev azon törekvését, hogy visszatérhessen a kiprovokálatlan orosz agresszió előtti állapotokhoz.

Látva az orosz hadsereg teljesítményét, fél-e még Lengyelország bármilyen mértékben attól, hogy Oroszország lerohanná?

Varsó minden tőle telhetőt megtesz, hogy felkészüljön arra, ha más állam megtámadná a területét, azonban érdemes azt is észrevenni, hogy az, amit Vlagyimir Putyin csinál, nem csak katonai agresszió. Van gazdasági vetülete is a gázcsapok elzárásával, ami még nagyobb kihívást jelent nemcsak Ukrajnának, de Európának is. Lengyelország ebben szeretne helytállni.

A szankciós rezsim magyar értékelése az, hogy Ukrajna a katonai sikereit a fegyverszállításoknak, illetve a nyugati katonai koordinációnak köszönheti, a szankciók pedig az orosz gazdaság hosszú távú perspektíváit rontják, de a háborúra minimális hatással bírnak. Egyetért-e ezzel az értékeléssel?

Oroszországnak nagyobb szüksége van a világpiacra, mint amennyire a világnak az orosz erőforrásokra. 2021-ben Oroszország a gáza 83 százalékát Európába exportálta, ennek a mennyiségnek most csak egy részét képes átirányítani Kína felé, azt is csökkentett áron. Ez azt eredményezi, hogy az orosz bevételek sokkal kisebbek, ami lassítja a gazdaságot. A valutatartalék mintegy fele be lett befagyasztva, és riasztó mértékben csökken.

Mi a véleménye a magyar és lengyel álláspont közötti, a háború kapcsán felmerülő különbségek ismeretében, tudnak-e a magyarok és a lengyelek közösen fellépni a békéért?

A békéért minden lehetséges módon dolgozni kell, és a szabad világ minden országának minden tőle telhetőt meg kell tennie azért, hogy el is érjük – a maga lelkiismerete szerint.

Nyitókép: Mandiner-archív