Belevittük egész életünkbe a tisztaságot

2022. június 24. 12:43
„Szükségem van rád, Uram!” Ötven éve kezdődött az uszkai cigányok keresztény ébredése, a jelenség azóta is tetten érhető a Felső-Tisza vidéki végeken. Virágzó roma gyülekezetek tagjai számoltak be nekünk gyökeres életváltozásukról.

Joó István írása a Mandiner Útravalóban

Van egy rigmusos mondás a Szatmári-Tiszaháton: „Uszka, Bökény, Magosliget / az Istentől elbillegett”. A trianoni döntés után kezdték mondogatni, amikor „végekké” lettek ezek az egykori kisnemesi falvak. Hiszen Uszka és Magosliget Csonka-­Magyarország határára került, Tiszabökény pedig a jelenleg Ukrajnához tartozó részre. Maradjunk az ötszázas lélekszámú Uszkánál meg az annál is kisebb Magosligetnél. Uszka, ahol a második világháború után a málenkij robottal odaveszett egy teljes magyar férfinemzedék, mára szinte egészében cigány népességű lett, Magosligeten, ahol Móricz Zsigmond regényének, A boldog embernek a főhőse élt, szintén jelentős arányú etnikai kisebbség él.

A tiszaháti végeken kétszeresen új nép formálódik”

Ezek a határ menti kistelepülések mégsem „billegtek el Istentől”, sőt. Pont hogy forró szívvel hozzá tértek, térnek itt sokan a cigányság soraiból. Az Alföldnek ebben a szegletében – Magyarország madárcsőrre emlékeztető északkeleti csücskében – 1972-es keltezéssel jelentős roma hitébredés történt. Jó néhány falut érintett főleg a mai Fehérgyarmati járásból, de joggal nevezhetjük az egész jelenséget uszkai ébredésnek, mert a fél évszázad alatt Uszkán figyelhető meg leginkább a folyamatosság, a környékre onnan rajzik ki újabb-újabb misszió ma is. Vannak, akik szektásnak mondják a jelenséget, mert a történelmi egyházaktól eltérő jegyeket is viselő karizmatikus kisegyházak lelkisége is nyomot hagyott rajta. A lényeg: pusztító szenvedélyek, bűnök tűntek el sokak sorsából, családok számolták fel hátrányai­kat olyan gyülekezetekbe tagozódva, ahol még a pásztor is cigány.

Az uszkai cigány ébredés nem jöhetett volna létre két magyar, Kopasz Jenő és a mindenki által csak Ancikaként emlegetett felesége nélkül. Kopasz Jenő református, neje baptista közegből jött. Az asszonyt a hite miatt eltávolították pedagógusi állásából. Úgy tudtak megélni, hogy a férfi vegyesboltot működtetett a falujukban, Kölcsén.

A bennük élő hit egyik jellemzője volt az Istennek tulajdonított indításnak való feltétlen engedelmesség. Ezért hallgattak a hetvenes évek elején egy már megtért cigányprímásra, aki meglátogatta őket Kölcsén, és kérte, menjenek evangelizálni Túrricsére, a falubeli cigányok közé. Csaholc, Uszka is az elsők között szerepelt, ahova eljutottak ilyen céllal.

Magyarok, akik mertek közénk jönni

Jenci pásztor, azaz Orgován Jenő, a százötven fős uszkai cigány gyülekezet vezetője és a falu alpolgármestere feleségével, Erzsikével vendégül lát minket. Mindketten gyerekként élték át a környékbeli keresztény ébredést, amely Kopasz Jenő és Ancika néni megjelenésével függött össze. „Nem nézték, hogy piszkosak, elesettek vagyunk, el mertek közénk jönni – meséli Jenci pásztor. – Bekopogtattak a cigányok házaiba, szám szerint kilencbe, mert akkor még nem volt egész Uszka szinte cigánysor, mint most… Az nem fért a fejembe tizenkét évesen, hogy lehet a cigányokat szeretni magyar embereknek. Nálunk a magyarság nem szerette a cigányokat. Érthető persze, mert akik nem mentek el dolgozni, loptak is. És voltak, akik dolgoztak, de korhelyéletet éltek.”

A Kádár-korban a cigányság nagyobb hányada járt munkába. Az uszkai cigányok mai pásztorának apja Nyergesújfaluban dolgozott útépítésen. Az otthoni szabadnapokat ivással töltötte, az anya is iszogatott, erre ment el a pénz. „Hát ezért is volt rendetlenség a házunkban, nem tellett bútorra. Régi vályogházban laktunk egy szobában, szülők és hat mezítlábas gyerek. Sokat éheztünk.”

A történet folytatása olyan jóízű, mint az Erzsike főzte töltött káposzta. A cigánypasztorációt folytató Kopasz Jenő hatására a szülők élete 1972 körül fordulatot vett. Az apa letette a poharat. A súlyos depressziós anya, aki akkoriban már csak feküdt, a formálódó roma gyülekezet iskolázatlan vénjeinek imádságára felkelt az ágyából, rövidesen új életet tudott kezdeni. „Mi, gyerekek is boldogan alkalmazkodtunk, megmosdottunk, szépen kiöltöztünk, úgy szaladtunk az istentiszteletre. Jenő bácsi prédikált, Ancika néni pedig tanította a kicsiket, bibliai képeket mutogatva… Nála éreztünk rá arra, hogy kell tanulni.”

A pásztor-alpolgármester két évtizede még érettségit is tett, amivel az uszkai cigányok között mintaadóvá lett – csakúgy mint egyik unokahúga, aki a félezres falu vezetője –, és 2014 óta látja el a pásztori teendőket.

Lányfuttatóból istenfélő lelkész

Visszaugorva az időben: Orgovány Jenci tizenöt évesen a fővárosba ment dolgozni, és rossz útra tért. Bár ma is nagyon szégyelli, bevallja nekünk a mélypontot is, a lányfuttatást. Később azonban látogatni kezdte az épp a Hőgyes Endre utcában befogadott szabadkeresztény gyülekezetet. Ez a csoport kapcsolatot tartott az uszkai cigány ébredéssel; a szatmári faluból gyakran mentek hozzá dicsőíteni zenész cigány eredetű csoportok. Orgován Jenci huszonhárom éves volt, amikor átadta Istennek az életét. „Éreztem, hogy most már be kell fogadjam Jézust a szívembe. Újjászületési fürdőt vettem az Úrtól, teljesen tiszta lettem, nehéz bűnök kerültek le rólam örökre” – beszéli el bemerítkezését.

Nyitókép és fotók: Hölvényi Kristóf

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés