Queer – áldozati identitás heteroszexuális aktivistáknak

2022. június 1. 10:18

Puzsér Róbert
Index
A queerség fogalma egy szélhámosság, amelyet az LMBT-mozgalom politikai szárnya hozott létre.

„Az elmúlt években visszatérő tapasztalatom, hogy amikor egy orgánum szerkesztőjének leadok egy írást az LMBT-mozgalomról, a rövidítést egy lelkes és nyilván jó szándékú korrektor LMBTQ-ra javítja át, hiszen bizonyára így akartam írni, csak ideológiailag nem vagyok eléggé képzett. Nos, szó sincs arról, hogy ne értesültem volna az úgynevezett queerek áldozati státuszigényléséről az LMBT-mozgalomban. Azért nem tüntetem fel a kezdőbetűjüket, mert leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek vannak, queerek ezzel szemben nincsenek.

A queerség fogalma egy szélhámosság, amelyet az LMBT-mozgalom politikai szárnya hozott létre azoknak, akik nem leszbikusok, nem homoszexuálisok, nem biszexuálisok és nem is transzszexuálisok, viszont részt kívánnak venni a politikai aktivizmusban. Szexuális hajlamuk meghatározhatatlan: »a szürke területeken léteznek« – ez a kellően homályos meghatározás pedig épp megfelel azoknak a heteroszexuálisoknak, akiknek a nemiséget érintő másság és az ahhoz tartozó érdekérvényesítés kellően imponál.

A Wikipéda szerint a queerség fogalma tradicionális nemi identitásoktól eltérő, az LMBT-nél szélesebb és szándékosan nem egyértelmű alternatívát kereső személyek identitását jelöli. A meg nem értést és a nem létező személyek iránti érzékenyítést egyaránt hatékonyan szolgálja az az értelmezésnek nem tekinthető magyarázat, mely szerint azok, akik queereknek vallják magukat, a leszbikus, a meleg, a biszexuális és a transzszexuális kategóriákat vagy túlságosan korlátozóaknak tartják, vagy nem érzik úgy, hogy az e fogalmakhoz rendelt kulturális képzettársítások rájuk vonatkoznának. A jelentés elkerülésének érdekében a fogalomnak nincs is pozitív definíciója – olyanokat jelöl, akik nem heteroszexuálisok vagy nem ciszneműek. Csakhogy a nem heteroszexuálisok leszbikusok, homoszexuálisok vagy biszexuálisok, a nem ciszneműek pedig transzneműek – ez logikusan azt jelenti, hogy Q=LMBT. Ebből aztán az következik, hogy LMBTQ=LMBT, amiből pedig az, hogy Q=Ø.

A queer identitás a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb bizonytalanságot, bűntudattal nyakon öntött tizenéves kíváncsiságot jelenthet – kvázi annyit, hogy a magát queerként definiáló személyre az LMBT-vel jelölt identitások valamelyike vonatkozik, de az illető még nem választott betűt magának a mozaikszóból. Aki úgy tesz, mintha queernek lenni valami olyasféle állapotot jelentene, mint leszbikusnak, homoszexuálisnak, biszexuálisnak vagy transzneműnek lenni, az egész LMBT-mozgalom komolyan vehetetlenségét terjeszti.

A Q állandó feltüntetése a létező identitások kezdőbetűi mellett mégis elengedhetetlen – mert ez a Q képezi a választóvonalat a szexuális kisebbségek polgári jogi küzdelme és a kulturális baloldal ideológiailag vezérelt politikai aktivizmusa között. Míg az LMBT-identitású személyek a szabad identitásválasztásukhoz, a házasodásukhoz vagy gyermekek örökbefogadásához fűződő jogért szállnak síkra, addig az LMBTQ+ egy eszmerendszer betűszava, egy olyan zavaros világmegváltásé, amelyben a Q szerepeltetése nem pusztán elérvényteleníti a leszbikusok, a homoszexuálisok, a biszexuálisok és a transzszexuálisok érdekérvényesítő küzdelmét, de szélesre is tárja a mozgalom kapuit bárki előtt.

Queernek lenni annyit jelent, mint valamiféle távolságot tartani a heteronormativitástól vagy a ciszneműségtől. 

 Hogyan és miként? Merre és mennyire? Ezt a mozgalom bárkire rábízza – aki pedig firtatja ezt, az nyilván azért teszi, mert nem tolerálja az áldozati Q-betűt választó személy önmaga előtt sem tisztázott szexuális másságát. Aki picit is bizarrul öltözködik, máris queer lehet, ha akar, a jelenség minden további vizsgálata pedig szexuális türelmetlenség. Az a légkör, ahol nem lehet kétségbe vonni, hogy 2+2=5, huszadik században tanult nevén orwelli – a hozzá tartozó tudat a duplagondol. A Q-betű biztosítja, hogy a politikai mozgalomban senkinek ne kelljen tudnia, mi a szexuális identitása, mindössze az ellenségét kelljen észben tartania – ő pedig nem más, mint a toxikusan maszkulin, heteroszexuális férfi, akinek a fehér bőre annak ellenére fontos ismérve, hogy az nem is nemi kategória.

Az ember tragédiájának konstantinápolyi színében teológiai vitát folytató keresztények egyetlen betűnyi különbség miatt táplálnak egymás iránt öldöklő gyűlöletet. Ma is egy alig értelmezhető, néhány évszázad múlva már kicsinyes és röhejes vita zajlik, melyben mindkét oldal szellemét fanatikusok diktálják. Az LMBTQ+ mozgalomnak mindössze el kellene engednie először a Q-betűt, aztán meg az utána álló összes többit, és a létező szexuális identitásokhoz – a leszbikusokhoz, a melegekhez, a biszexuálisokhoz és a transzneműekhez – tartozó jogok érvényesítésére kellene fókuszálnia, a szemközt álló oldalnak meg hagynia kellene az alternatív szexusú személyeket házasodni és örökbefogadni, hagynia kellene minden állampolgárt egyenlő jogállást nyerni, és hagynia kellene szerető családhoz jutni minden állami gondozott gyermeket.”

Nyitóképen a 26. Budapest Pride résztvevői vonulnak az Astoriánál. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 58 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Minden pofon ami az LMBT(Q)-t éri jó helyre megy.

Ahogy Torgyán doktor mondta volna, az LMBT Q nélkül olyan, mint a vőlegény szerszám nélkül.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés