„Nem érdekelnek a korszakok, mert minden érdekel” – Prieger Zsolt a Mandinernek

2022. április 1. 6:16
„Ma a választásnak van tétje, hogy a rengeteg szemét alól kiguberálod-e a sok jót.” Zenealkotásról, életről, világról, az Anima Sound System korszakairól és új lemezéről kérdeztük a zenekar vezetőjét – és hetilapunk rendszeres szerzőjét –, Prieger Zsoltot.

Nyitófotó: Muray Gábor

Az Anima Sound System egyszerre a magyar elektronikus zene egyik legrégebbi veteránja, másrészt egy önmagát folyamatosan újragondoló kollektíva. Amikor a kilencvenes évek elején Szombathelyen elkezdtétek zenei kísérletezéseiteket, gondoltad volna, hogy a 2020-as években is kitart majd a lendület?

Sosem gondolkodtam azon úgy igazán, hogy mi lesz „majd”, annyira erősen a jelenben próbáltam létezni. Persze, milliószor elkalandoztam, terveztem előre, de az sosem vezetett sok jóra. Nem azt mondom, hogy egy lemez sorrendjét, klipjeit, sajtóját nem látom előre, de

sokszor leginkább az improvizáció visz előre.

Ez sokszor megőrjíti a munkatársaimat, de kreativitásban-alkotásban sokkal jobb a pillanatnyi intuícióidra hallgatni, az az érzésem.

Prieger Zsolt az Anima központi alakja – de te magad miként határozod meg a saját szerepedet a zenekarban, és mi mindennel foglalkozol a zenei alkotási folyamat során, az állandó és alkalmi zenésztársakkal együttműködve?

Mindennek foglalkozom, hangszereléssel, dallamírással, komponálással, más dalának „rendberakásával”, a dal minél szerethetőbb és inspirálóbb arcának megmutatásában, kórusok, hangszerek szerepének tisztázásában, részeik kitalálásával, vagy éppen a dalok kíméletlen letörlésével és újrakezdésével, vagy mostanában a színpadon való énekléssel például. Szóval mindennel, amivel egy producer-zenekarvezető-előadónak foglalkoznia kell. Fogalmam sincs magáról a „szerepről”. Olyan vagyok,

mintha én lennék egy cégnél az, aki kiviszi a szemetet meg főz a többiekre, de közben ő az igazgató is.

De a munkatársaim nélkül teljesen más lenne minden. Oké, hogy enyém az alapvízió, de például az új lemezen olyan baromi erős az öcsém kompozícióinak is a hangja, hogy teljesen más lenne a mű, ha nem dolgoznánk együtt. Ő nagyon markáns dalszerző. De ugyanezt mondhatom el az éppen aktuális hangmérnök-kollégákról is. Fontos hatással vannak rám. De ha mondjuk a munkafolyamatok összeszervezésére gondolok, akkor leginkább a „csapatösszeverbuváló” szerepem jut eszembe először, mert szeretek „fociedző” lenni. De ha az alapkérdésedre kellene válaszolnom végre, vagyis hogy miként határozom meg a saját szerepemet, akkor azt mondom: sehogy, nem ezzel foglalkozom.

Anima Sound System - Öltöztessél fehérbe

 

Most jelenik meg az Anima Sound System új albuma, a Szomnakuno – milyen hatások inspiráltak a lemez készítése közben?

Mindig sok-sok hatás működik egyszerre: Szabolcs öcsém verze-refrén-gondolatisága, az én kísérletező kedvem. Sok munkaórán át foglalkoztunk a lemezanyaggal nálunk Martonvásáron, utána Szombathelyen, de több budapesti stúdióban is. De kedvenc kórusunkkal, a Discantus Énekegyüttessel, akik főszerepet visznek ezen az albumon, velük többször különböző lakásokon gyűltünk össze próbálni, ötletelni. Nagy élmény volt, ők az április 2-i koncerten is ott lesznek. Ami a gondolati hatásokat illeti, az a modern keresztény filozófiától a Talking Heads-ig, a Romano Dromtól a Duran Duranig, a sokoldalú David Bowie-kaméleonságtól a magyar népzenén át a roma kultúráig terjed. Ezt nagyon nehéz szétszálazni minden Anima-lemez esetében. Szerintem

nem nagyon van olyan hatás, ami alól kivonnám magam.

A régi lemezeitek nagyon is eltértek egymástól hangzásban vagy épp az üzenetekben, az Anima lemeztől az Aquanistanon át a We Strike-ig – mi a Szomnakuno világa és mi mindent üzen ez a lemez a hallgatóknak?

Az üzenet nem változott semmit: legyél nyitott! Hogy aztán az épp aktuális lemezek világa mit üzennek, annak számról számra más lehetne a kibontása. A Szomnakunót nagyon gyorsan csináltuk a többi lemezünkhöz képest, de így is lemaradt róla több dal. Nem baj, majd a következőre, megfelelő koncepcióban, hangszerelésben rákerülnek. Most amúgy is több lemezzel készülünk a Szomnakuno megjelenése után is: fiókban már a Jerusalem My Love-album, a Stockhausen Syndrome-EP, egy Bob Dylan-feldolgozáslemez meg a Najmányi Lászlóval közös Karl-Heinz Koala című hangoskönyvünk. Ezek mind megjelennek idén szerintem, mielőtt ráfordulnánk a jubileumi évre, hiszen jövőre lesz 30 éves a zenekar. 

 

Az Anima egyediségét és népszerűségét többek között annak is köszönhette, hogy az elsők között alkotott dalszerű számokat az elektronikus zenében itthon, gondoljunk csak a '68 sikerére – mennyire fontos a dal műfaja jelenleg számodra?

A dal és a kísérleti formák ugyanolyan fontosak. Egy szerelmes dal megírása vagy egy szempling alapú avantgárd layer-egymásrahordás ugyanúgy izgat. Közben meg Szabi és én is folyamatosan akusztikus gitárral éneklünk fel dalokat a mobilunkra.

Nekem több száz ilyen dalom van, aztán simán lehet, hogy soha nem lesz belőlük semmi.

A daloknak elsősorban meg kell születniük, aztán ha megvannak telefonon, ahogy csak elgitározom-eléneklem, nem is izgat már annyira utána. Szülessenek meg valahogy, sokszor csak ez a lényeg.

Anima Sound System - Teresa

 

Mik a különböző jellemző metódusok, amikkel elindul a számok megalkotása az Anima-kollektívában? Dallamok vagy refrének kibontása? Vagy egy érdekes hangzás felfedezése és az abból való építkezés?

Minden irányból indulhatunk. Van olyan is, hogy felteszek egy vinylt a lemezjátszóra, belenyúlok, felvesszük és köré építünk egy dalt. Mint például az új albumon a Teresa című dalban. Ott egyből jött a zongora-részletre a Teréz anya-ötlet, emlékeztem egy régi interjújára a BBC-ből, utána jött a kórus, és már kész is volt. Van amikor mindez hetekig tart: Szabolcs hoz egy dalvázlatot, és sokszor 6-7 verziója is van a dalnak az indiai tabláktól a szimfonikus hangzásig, amíg megtalálja a helyét hangszerelésileg és lemezre kerül. Közben persze simán lehet belőle akár egy hip-hop-szerzemény is. Alakul minden folyamatosan.

Nincsenek szabályok. Vagy ha vannak is, én nem szeretem őket.

Az elektronikus zene valahol mindig is a jövő világáról, a jövő ígéreteiről és reményeiről szólt – így volt ez a kilencvenes években is, amikor még az ezredfordulóra hangolt az akkori fiatalabb nemzedék. Ilyennek képzelted a jövő világát zeneileg, mint ami most vesz minket körbe a könnyűzenében és az elektronikában?

Nem érdekelnek maguk a korszakok, mert minden érdekel. Tökmindegy, hogy progrock vagy jazz vagy Bach, izgat minden. Rendszeresen járok úgynevezett „komolyzenei” koncertekre, pár napja egy csodás Bartók-előadáson voltunk a zenekarral a szombathelyi Bartók-teremben, ahol rengeteg hatást kaptam gyerekként és találkozhattam Pendereckivel vagy John Cage-dzsel is. Ne feledd, szülővárosom a Bartók-fesztivál létrehívója, az elektronika és számítógépes zene bölcsője. Sosem voltak jobb és rosszabb korszakok az egyetemes zenében:

lehet, hogy Beethoven is panaszkodott már az általános felpuhulásra.

De ma szerintem boldog lenne, mert minden zenét elérhetne: ma a választásnak van tétje, hogy a rengeteg szemét alól kiguberálod-e a sok jót. Úgyhogy sehogy se képzelem el a zene jövőjét, hanem örülök annak, ami jó belőle. És sok jó van benne, sok fiatal, sok magyar, csak utána kell nézni.

MR2 Szimfonik - Anima Sound System (2020)

 

És ilyennek képzelted a világ jövőjét, mint amiben most élünk, ha körbenézünk a bolygón?

A világ is hasonló volt mindig, csak a jó és a gonosz technikai eszközei változtak az elmúlt ezer évben. Annyi változott, hogy mivel sajnos a Földnek nincs szavazati joga, ahogy a szlogen mondja, ennek köszönhetően meg egyre intenzívebb a természeti és szellemi környezetünk pusztítása.

Jobbára már csak a vidék élhető.

Mi is kiköltöztünk a nagyvárosból, ültetünk és erdőben sétálunk a kutyánkkal, vonatozok és komposztálok. Meg hajnali misére járok át Tordasra busszal Jácint atyához és a Brunszvik kastély parkjában rovom köreimet és boldog vagyok. Ennyi az én „világom”. 

Mi ma a korszellem, és hogyan tudunk a helyes módon élni és gondolkodni ebben a meglehetősen felfordult korban?

Soha nem adnék tanácsokat, az előbb pont arról beszéltem, hogy én miképp gyógyítom magamat.

Ez lehet, hogy másnak méreg, de nekem orvosság.

De ehhez még a zene és az irodalom is hozzájön, meg a kritikai attitűd, ami szintén nem változott nálam, csak most már leginkább önmagam felé vagyok a legkritikusabb. Az élni és élni hagyni parancsa azonban ugyanúgy képviselhető ma is, mint 30 évvel ezelőtt. Ja, és sokkal szorgalmasabb lettem, pedig régen se voltam az a lusta típus.

 

Anima Sound System – Szomnakuno lemezbemutató
2022. április 2., szombat 20:00
Helyszín: Magyar Zene Háza, Budapest, Városliget

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés