Nevezetesen: létezik egy „hálózat”, konkrét politikai és ideológiai agendával.
Aztán ott van a módszertan. A Telex szerint titokzatos valakik szerveztek ál-állásinterjúkat egy erre szakosodott portálon keresztül, magukat egy emberjogi NGO képviselőinek bemutatva, a kiszivárgott beszélgetések pedig ezekből az interjúkból származhatnak. Márpedig ez mekkora szemétség, hiszen az érintetteket ezek szerint megvezették, ráadásul még ott van ugye a már említett „szövegkörnyezetből kiragadottság” fennforgása is.
Csakhogy a másik fél „rászedése” bevett újságírói, ha úgy tetszik, oknyomozói módszer, ugyanakkor az talán belátható, hogy nem beazonosíthatóan kormánypárti médiamunkások fogják ezeket az „állásinterjúkat” leszervezni.
„Nézd meg, mit csináltunk, elzavartuk Trumpot. Száz százalékig biztos vagyok benne, és ki is merem mondani, hogy ha nincs a CNN, nem hiszem, hogy Trumpot kiszavazták volna” – mondta az amerikai hírcsatorna egyik vezető beosztású munkatársa egy nőnek, akivel rendszeresen randizott. Csakhogy a nő valójában a Project Veritas oknyomozó újságírója volt, a felvételeket pedig a jobbos portál le is közölte. Persze ebben az esetben is volt mindenféle magyarázkodás, módszerekről, kiragadott mondatokról. Meg hát a munkatárs csak a véleményét közölte, ami nem bizonyít semmit, folytatódott az érvelés.
De említhetjük akár a Telex jelenlegi munkatársát is, aki még indexes korában a migránsok közé beépülve tesztelte a magyar rendőrök eljárását. Lehet elismerni, de vitatni vagy nehezményezni is az ilyen „csapdaállítást”, kifogásolni a módszereket. Egész nyugodtan. Vagy akár hiányolni a kontextust és a szövegkörnyezetet.