Újabb bizonyítékok születtek arról, hogy a nemzetközi nyilvánosság kettős mércét alkalmaz Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, s emögött tudatos machináció állhat.
„Valakik jól felépített kamutörténettel húztak ki meredek mondatokat civilekből, majd a kormánymédiánál landolt az anyag” – ilyen című cikkel keretezte a Telex azt a sorozatot, melyet a Magyar Nemzet kezdett el. A napilap a hozzá eljutott Skype-interjúrészletekről számolt be, melyek a Soros György által támogatott nemzetközi NGO-hálózat működésébe engedtek bepillantást. Az elhangzottak ráerősítettek arra, hogy a nemzetközi nyilvánosság kettős mércét alkalmaz Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, s emögött tudatos machináció állhat.
Az inkább baloldali sajtó érdeklődését persze nem keltette fel a történet, egészen addig, amíg a Telex le nem tette az asztalra a maga verzióját. Ebben a cikkben, ahogy arra a címe is utal, alapvetően nem a „mivel”, hanem a „hogyannal” foglalkoztak. Vagyis azzal, milyen módszerek alkalmazása nyomán születhettek meg a Magyar Nemzet anyagai. Ez kétségtelenül érdekes körülmény, ám talán mégsem a lényeg. A lényeg ugyanis az, amit például Andrej Nosko, a Nyílt Társadalom Alapítvány egykori divízióvezetője mondott az egyik videó tanúsága szerint:
„Lengyelországot és Magyarországot nagyon könnyen, valós érvek felsorakoztatása nélkül lehet ostorozni. Vagyis ezek a tudósítások elfogultak.”
De Nosko beszélt arról is, hogy amikor az alapítványnál dolgozott, és külföldi tudósítók arról érdeklődtek, tudnának-e ajánlani nekik valakit, akivel beszélhetnek, akkor a különböző mértékben elfogult kontaktok rendszerint a saját kollégáikat ajánlották. Vagyis olyanokat, akik meggyőződése az övékéhez hasonló volt.
„Ismertem több korábbi tudósítót, akik sem beszélni, sem olvasni nem tudtak magyarul. Ezért a többségük másodlagos forrásokra tud csak támaszkodni. Ezek a másodlagos források pedig ugyancsak erősen torzítanak, egyebek mellett a magyar kormány legitimitásával kapcsolatban.”
Aztán még ezt is mondta Nosko: „Ha szocialista lenne a magyar kormányfő, akkor máshogy állna hozzá a média és az Európai Unió is.”
De a Soros által dotált szervezet egykori főembere nincs túl jó véleménnyel a Magyarországot évről évre elmarasztaló nemzetközi NGO-ról, a szigorúan „szakmai” szempontok mentén vizsgálódó Freedom House-ról sem. Íme a sommás véleménye: „És akkor olyasmiket lehet olvasni, mint a Freedom House Nations in transit nevű demokráciaértékelő tanulmánya. Elég irritáló volt a Szlovákiával foglalkozó fejezetük. Elemzés helyett gyakorlatilag agitpropanyagot írtak. Ennek az a lényege, hogy amikor a barátaid kormányon vannak, akkor az ország jólteljesít. Ha nem a barátaid vannak hatalmon, akkor nem teljesítenek jól. Akkor akármit is csinálnak, nem elég jó.”
Egy másik felvételen Dalibor Rohacnak, aki az American Enterprise Institute munkatársaként vizsgálta Kelet-Közép-Európa és az unió folyamatait, ilyen mondatok hagyták el a száját:
„A médiaelitek és az európai intézmények hajlamosak arra, hogy a saját embereiknek tartott szereplőknek megadják az ártatlanság vélelmét, például azokban a szituációkban is, amikor ezt Orbántól megtagadják. (…) Véleményem szerint ha Orbánt leváltanák, és ismét a szocialisták kerülnének kormányra Magyarországon, akkor Brüsszelben nagyon megkönnyebbülnének.”
És akkor ott van még Kálmán Mátyás újságíró, aki a médiamunkások befolyásolásával kapcsolatban osztott meg érdekes részleteket titokzatos beszélgetőpartnerével, illetve az anyag közlése nyomán valamennyiünkkel.
Rögzítsük: ezek a mondatok tehát elhangoztak a „körön belül” lévő személyektől, ezt senki nem is vitatja, s mind azt erősítik, amit a kormányzat évek óta hangoztat. Vagyis azt, hogy
a Soros által támogatott NGO-kkal és egyes újságírókkal karöltve mutatnak hamis képet a magyar kormányról.
S ezzel lényegében Magyarországról.
De nézzük, mit mondanak erre a Telex és társai! Először is azt, hogy ezek a mondatok ki lettek ragadva a szövegkörnyezetükből. Csak hát ilyen értelemben a világon minden idézet csak egy kiragadás a szövegkörnyezetből: a fenti, rövid okfejtések pontosan így hangoztak el, értelmük nem lehet más, mint ami bennük van. Egy újság pedig nyilván azokat a részeket emeli ki, amik hírértékűek lehetnek. Ezek eléggé annak látszanak. Ergo: a mondatok tartalmi részét nem lehet kétségbe vonni, bizony Nosko és Rohac is elismerik, igazolják azt a jelenséget, amit nyilvánosan eddig mindenki tagadott.
Aztán ott van a módszertan. A Telex szerint titokzatos valakik szerveztek ál-állásinterjúkat egy erre szakosodott portálon keresztül, magukat egy emberjogi NGO képviselőinek bemutatva, a kiszivárgott beszélgetések pedig ezekből az interjúkból származhatnak. Márpedig ez mekkora szemétség, hiszen az érintetteket ezek szerint megvezették, ráadásul még ott van ugye a már említett „szövegkörnyezetből kiragadottság” fennforgása is.
Csakhogy a másik fél „rászedése” bevett újságírói, ha úgy tetszik, oknyomozói módszer, ugyanakkor az talán belátható, hogy nem beazonosíthatóan kormánypárti médiamunkások fogják ezeket az „állásinterjúkat” leszervezni.
„Nézd meg, mit csináltunk, elzavartuk Trumpot. Száz százalékig biztos vagyok benne, és ki is merem mondani, hogy ha nincs a CNN, nem hiszem, hogy Trumpot kiszavazták volna” – mondta az amerikai hírcsatorna egyik vezető beosztású munkatársa egy nőnek, akivel rendszeresen randizott. Csakhogy a nő valójában a Project Veritas oknyomozó újságírója volt, a felvételeket pedig a jobbos portál le is közölte. Persze ebben az esetben is volt mindenféle magyarázkodás, módszerekről, kiragadott mondatokról. Meg hát a munkatárs csak a véleményét közölte, ami nem bizonyít semmit, folytatódott az érvelés.
De említhetjük akár a Telex jelenlegi munkatársát is, aki még indexes korában a migránsok közé beépülve tesztelte a magyar rendőrök eljárását. Lehet elismerni, de vitatni vagy nehezményezni is az ilyen „csapdaállítást”, kifogásolni a módszereket. Egész nyugodtan. Vagy akár hiányolni a kontextust és a szövegkörnyezetet.
Márpedig a fentebb idézet, a felvételeken nyomán megismert mondatok valóságtartalmát egyelőre senki nem próbálta cáfolni. Azt nem, csak az „egyebeket”. Pedig talán a „meredek mondatokra” is érdemes lenne némi figyelmet szánni, vagyis az egész botrány érdemi részével foglalkozni.
A függetlenség mítosza ugyanis egyre inkább megkérdejelezhető azoknál a szervezeteknél, melyek e két tulajdonságra hivatkozva vegzálnak rendre demokratikusan megválasztott kormányokat.
Nyitókép: MTI/EPA/Clemens Bilan
Miközben a baloldali sajtó és a Tisza-párti kommentelők támadták a Mandiner cikkét, maga Magyar Péter ismerte el, hogy az egykori tiszt valóban fegyverrel ment fórumozni.
Mindezt nem én állítom, hanem Magyar Péter maga mondta ki, hogy Ruszin-Szendi oldalán egy lőfegyver volt látható.
A Telex megkeresésére a Tisza Párt nemcsak tagadott, de hazugsággal is megvádolta a „propagandát”. Csakhogy Magyar Péter beismerése alapján éppenséggel ők hazudtak.
Nem tudom, hogy ebben az országban mikor mászkáltak utoljára politikusok nyilvános rendezvényen fegyverrel az oldalukon.
A Macron-párti francia európai képviselő szerint Palesztina nemzetközi elismerése és Izrael léte nem lehet alku tárgya. Csak a kétállami megoldás jöhet szóba, ez Európa érdeke is.
Bojkottálhatják akár a futball-vb-t is.
A közélet itthon is egyre feszültebb, durvább, még ha a tengerentúli véres megoldások, hála Istennek, nálunk ismeretlenek is. Maradjon is így! Kacsoh Dániel írása.
