Elfagyott a remény

2022. január 12. 7:09

Pilhál György
Magyar Nemzet
Mit keresett a magyar honvéd a Don-kanyarnál? Tegyünk ma egy szál égő gyertyát az ablakba!

„Hajnalban, mínusz negyvenfokos hidegben kezdődött az orosz offenzíva az urivi hídfőállásnál. 1943. január 12-ét írtak. A rosszul felszerelt magyar honvédek – a második magyar hadsereg – hősiesen védekeztek az óriási túlerővel szemben, ám napok alatt elfagyott a remény. Százezernél több magyar katona maradt a Don-kanyar végtelen hómezőin, tízezrek tűntek el, kerültek fogságba; alig hatvanezer elgyötört, megrokkant baka tért haza. (A kommunista évtizedekben ők lettek »a nácik oldalán harcoló háborús bűnösök«.)

Ilyenkor jön a gúnyos kérdés: mit keresett a magyar honvéd a Don-kanyarnál? Nem a hódítás örömét. Trianon, az antant kapzsi békediktátuma sodorta Magyarországot az újabb háborúba. A harmadára csonkolt hazát, a megalázott nemzetet egyetlenegy remény éltette: visszaszerezni az elcsatolt országrészeket! Ám erre azokban a viharos években kizárólag német (és olasz) segítséggel lehetett esélyünk – de ennek ára volt.

Igaz, a német hadvezetés egy darabig nem követelt magyar részvételt a szovjet ellen indított háborújában, Hitler csak akkor nyújtotta be a számlát, amikor lassulni látszott az előrenyomulása. De akkor nem volt pardon… A többi már történelem. Nekünk végtelen gyász.

(Jány Gusztáv főparancsnok nem felelős a tragédiáért. Noha az amerikaiak felajánlották neki a biztonságot, nem élt vele, 1946-ban önként hazatért – bár tudta, mi vár rá. Hite szerint, ha csak egyetlenegy ártatlanul vádolt magyar katonán segít azzal, hogy elmondja, mi történt a Donnál, hazajön. Mindent elárul a vérgőzös népbíróságról, hogy kötél általi halálítéletét csak szovjet kérésre enyhítették golyóra.) Tegyünk ma egy szál égő gyertyát az ablakba!”

Borítókép: Reprodukció (Fotó: MTI)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 67 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mert egy fasztroll a sok közül. Ikszre kell ítélni.

Az alapstratégia Magyarország területi intaktságának megőrzése a háború végéig, elsősorban a 800 ezres magyarországi zsidóság érdekében, de nemcsak emiatt, hanem a háború utáni helyzet kihasználásának céljából (hogy ütőképes haderő legyen, nem úgy, mint 1918-ban, habár az akkor is megvolt, de a nagyrészt szabadkőműves zsidókból álló szegfűs forradalmárok ezt leépítették).
A magyar honvédet, a 2. magyar hadsereget 80%-ban a német nyomás ellensúlyozására küldték a távolba, + 20%-ban a bolsevista veszély ellen.
A német nyomás a magyarországi zsidóság ellen irányult, amit Horthyék 100%-ban, a józan határokon túl is: megvédtek.
Amiatt elmaradt a háborúból való kilépésünk, emiatt viszont a béketárgyalásokon újból brutális büntetést kaptunk.
Sokan a zsidóság közül a helyén értékelik Magyarország erőfeszítéseit, amelyet a védelmükben véres erőfeszítéssel megtett.
Sokan viszont Magyarországot gyalázzák, amiért megmentette az életüket.
A magyar történelem legnagyobb hősei: a doni áldozatok, honvédek, munkaszolgálatosok, mindenki, akit a sorsa oda vetett.
A hidegnél nincs nagyobb ellenség az ember számára, a borzalmas orosz tél, felszerelés , felszerelés híján.
Minden magyar megrendüléssel gondolhat csak rájuk, amiért ez megvalósulhatott...

Egy orosz faluban a továbbinduláshoz készülődő magyar honvédekhez odament a tanító. "Rossz a híd, ne menjenek." - mondta. Egy érkező német csapatszállító autónak nem szólt. Felrobbant alattuk.

Az 1941-es Szovjetunió elleni hadba lépésünkről:
„Res ipsa loquitur” – a dolog (a helyzet) önmagáért beszél

Még ma is tartja magát az a vélemény, amit a kommunista rendszer sulykolt, hogy Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépése indokolatlan agresszió volt. Holott az indokra több válasz is adható:

1.Az orosz gyarmatbirodalom, amikor a történelem során először vált határossá
Magyarországgal 1939-ben, Lengyelország keleti (nagyobbik) felének elfoglalásával, akkor éppen Hitlerrel volt szövetséges és gyűrte le ezen kívül Észtországot, Lettországot, Litvániát, Észak- Bukovinát és Besszarábiát. Finnországot is megtámadta és vett el tőle területeket.
Idegességre volt okunk, pláne mivel közelebb voltunk az orosz medvéhez, mint
például Ausztrália, amely tanulva az orosz terjeszkedési hajlam történelmi
trendjéből, már az 1860-as évektől partvédő műveket, ágyús ütegállásokat épített ellene. A történelmi tapasztalat levonása felvilágosít arról, hogy ki is a valódi gyilkos
agresszor.

2.Egyébként az orosz birodalmi terjeszkedés volt az, amiről Fridhjof Nansen, norvég sarkkutató és Nemzetek Ligája (Népszövetség) megbízott, állította: "Oroszország az 1500-as évektől kezdődően minden hét évben egy Norvégiányi területet kebelezett be."
Ezen, addig megállíthatatlan terjeszkedés érte el határainkat is 1939-ben. Egyetlen valamirevaló döntéshozó sem hagyhatta ezt figyelmen kívül.

3. “Az oroszok már öt évszázadon keresztül próbálják országuk végső határát meglelni, de sehogy sem sikerül.”
(A. L. Kennedy, The Quarterly Review, 1947. január)
Öt évszázad után a terjeszkedés elérte határainkat, de végső határról reménykedni se lehetett.

4. Humanitárius ok: Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél. Forrás: Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.
Mivel, főként Rummel számításait fegyelembe véve, a kommunisták világrendszerré erősödve eddig 148 milliónál is több ember erőszakos, idő előtti haláláért felelősek, ha sikerült volna rendszerüket 1941-ben megsemmisíteni, akkor 120 millió ember életben maradhatott volna. Nem beszélve most az egyéb károkról és a Hideg-háború költségeiről.
Folyt köv

5. Tagja voltunk, jó okkal, az Antikomintern Paktumnak. Megelőzve ezzel a nyugati világ jórészét. A kommunistaellenes szerződéshez 1939 februárjában csatlakoztunk. A Komintern a kommunizmus nemzetközi elterjesztésének szervezete volt.

6. Négy év elég megelőzésnek:
„Napokkal Németország kapitulációja után, 1945 májusában,
Churchill elrendelte egy a szovjetek elleni haditerv elkészítését. 1944 folyamán a Whitehall hidegháborúja még csak titkosszolgálati előjelzésekre koncentrált, mostanra azonban már a cselekvés lett a téma.
Churchill kifejezett célja a „Szovjetunió kiküszöbölése” volt. A haditerv fedőneve az „Elképzelhetetlen Hadművelet” lett és csak 1999-ben vették le a titkosítását. A terv brit és amerikai csapatok százezreivel számolt, akiket százezer újra felfegyverzett német katona támogatott volna abban, hogy meglepetésszerű támadást intézzenek a háborúban kimerült keleti szövetséges ellen.
Miközben a Királyi Légierő szovjet városokat támadna Észak-Európa-i
támaszpontokról.”
(Forrás: Richard J. Aldrich, The Hidden Hand, Britain, America and Cold War Secret Intelligence (Az eldugott kéz, Anglia, Amerika és a hidegháborús titkosszolgálat), The Overlook Press, 2001, 57-58.old.)

7. Winston Churchill egy vezércikket írt Cionizmus kontra bolsevizmus címmel, amely az Illustrated Sunday Herald-ban jelent meg (1920. február 8). Ebben az írásban, amely nyomatékosította, hogy a cionizmus és a bolsevizmus „harcban áll a zsidó nép lelkéért”, felszólította a zsidókat, hogy tagadják meg a „bolsevik konspirációt” és tegyék világossá, hogy „a bolsevik mozgalom nem zsidó mozgalom”.
Ugyanakkor kifejtette:
„(A bolsevizmus) a zsidók között semmi esetre sem új. Már Spartacus-Weishaupt-tól kezdve, Karl Marx-on át egészen Trockíjig (Oroszország), Kun Béláig (Magyarország), Rosa Luxemburgig (Németország), Emma Goldmanig (USA), ez a világraszóló összeesküvés a civilizáció megdöntésére és a társadalom átépítésére, a korlátozott fejlődés, a rosszindulatú irigység és a lehetetlen egyenlőség alapján, folyamatosan nő.”
Pár nappal később pedig figyelmeztetett: „A szövetséges nagyhatalmak együttesen és külön-külön is meg fogják bánni azt a tényt, hogy nem tudtak tenni több elhatározott és több együttes akciót a bolsevista veszély megsemmisítésére, mielőtt az túl erőssé nőtt.” (1920. február 14.)
8. „A szövetséges nagyhatalmak együttesen és külön-külön is meg fogják bánni azt a tényt, hogy nem tudtak tenni több elhatározott és több együttes akciót a bolsevista veszély megsemmisítésére, mielőtt az túl erőssé nőtt.” (Winston Churchill, 1920. február 14.)
Bár nem voltunk nagyhatalmak, az egyikkel fegyvertársként megpróbáltuk körülbelül húsz évvel később
9. A teheráni háborús csúcstalálkozón 1943 novemberének végén Roosevelt amerikai elnök önigazoló hangulatban közölte reményét Sztálinnal: “Isten a Szövetségesek oldalán áll.” De Sztálin helyre igazította: “Az enyémen az Ördög áll, aki egy jó kommunista.” (Nat Geo dokumentumfilmből)

Az Ördög uralma, vagy Reagan elnök szóhasználatával „a Gonosz birodalma” ellen nemes dolog küzdeni 1917 óta bármely adandó alkalommal.
Háborús agresszor-e tehát az, aki Ronald Reagan amerikai elnöknél 42 évvel korábban ismerte föl azt, hogy „a Gonosz birodalmával" állunk szemben, ami megérkezett a magyar határra 1939-ben?

A németországi náci zsidóüldözések előrevetítették, hogy a németek nem fognak megállni az országhatáraiknál, mindenütt, ahol befolyásuk van, a zsidókérdés lesz politikájuk alapja.
Ez világos volt, viszont Horthyék, a magyar Szentkorona védelmét minden itt élő emberre érvényesként tekintették, ezért ez nagy súllyal szerepelt a politikájukban.
Egyszerűen: az emberi méltósággal, a magyar becsülettel ellentétesnek tekintették - éppen a bolsevizmussal párhuzamba állítva - bármely embercsoport állami üldözését.

A terroristákat a 20. században: kivégezték.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés