Két talpra állás krónikája

2022. január 5. 12:47

Gali Máté írása a Mandiner hetilapban.

Napjaink egyik legismertebb magyar történésze, Szakály Sándor az utóbbi évek során több olyan gyűjteményes kötettel örvendeztette meg olvasóit, amelyben kiterjedt történetírói és publicisztikai munkásságának termését foglalta össze. Legújabb könyve, a Talpraállás Trianon után azonban nemcsak annak a krónikája, hogy miként ment végbe hazánk konszolidációja az első világháborús szétesés, a trianoni országcsonkítás után, hanem annak is, hogyan épült fel a Széchenyi-díjjal kitüntetett történészprofesszor 2019-es, rendkívül súlyos hasnyálmirigy-gyulladásából. A Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója, illetve a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára kétszázhuszonhat napot töltött kórházban, ahonnan harmincnégy kilót veszítve került ki – ám a betegsége nem törte meg, hanem szavai szerint a „régi ember új testben” lett. A mű elején közzétett interjúkból képet kaphatunk azon orvosok és ápolók heroikus küzdelméről, valamint a szerető és féltő társ, Éva gondoskodásáról, akik nélkül a kiadványban szereplő írások sohasem születhettek volna meg.

A szerző síkra száll amellett, hogy nem helyénvaló 21. századi normák, szemlélet és ismeretanyag mentén megítélni a régmúlt korok eseményeit vagy embereit”

A munka nagyobb részét a hazánk 1918 és 1945 közötti történelmére koncentráló nyilatkozatok, esszék és tanulmányok teszik ki. Ezekben a hadtörténész szerző főképpen hadtörténeti kérdéseket taglal. Az értekezésekből megismerhetővé válik az olvasó számára Ausztria–Magyarország katonai összeomlása, Horthy Miklós útja az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottájának éléről a kormányzói tisztségig, és Horthy Miklóshoz kapcsolódóan elmélyíthetjük ismereteinket az általa vezetett Magyar Nemzeti Hadsereg létrejöttére és első éveire vonatkozóan is.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés