A magyar fővárosban dobban az egyház szíve

2021. szeptember 9.
A héten Budapestre figyel a katolikus világ, az egyik legnagyobb jelentőségű egyházi program záró szentmiséjére Ferenc pápa is ideérkezik. Mi is a Nemzetközi eucharisztikus kongresszus, és miért jelentős dolog, hogy mi rendezzük? Hátterünk a világtalálkozóról.

Vágvölgyi Gergely írása a Mandiner hetilapban.

„Amikor azt mondom, hogy eucharisztikus kongresszus, ebből általában csak két szót nem értenek: az eucharisztikust és a kongresszust” – fogalmazott derűsen az utóbbi években több alkalommal is Fábry Kornél. A szervezőcsapat lelkeként számontartott katolikus pap – akihez később felelősként Mohos Gábor segédpüspök csatlakozott – azzal töltötte a mögöttünk álló négy-öt évet, hogy a Kárpát-medencét bejárva elmagyarázza a híveknek, mire készül a magyar egyház, és miért jelentős mindez. Nem csoda, hogy szükség volt az emlékek felfrissítésére: utoljára 1938-ban dobbant Budapesten a katolikus egyház szíve.

A Nemzetközi eucharisztikus kongresszus az egyik legnagyobb horderejű és legnagyobb tömeget vonzó katolikus esemény, méreteiben talán csak az ifjúsági világtalálkozókhoz fogható. Bár a koronavírus-járvány miatt a korábban tervezettnél kevesebb külföldi zarándok érkezik az egy évvel elhalasztott rendezvényre, gyakorlatilag minden olyan országból jön küldött, ahol van kézzelfogható nagyságú katolikus közösség, a záró szentmisén pedig várhatóan százezres nagyságrendű tömeg ünnepel majd együtt a Hősök terén.

A misztérium megértéséhez mindenkinek járnia kell a hit útját”

Amint azt a nyáron megírtuk: az eucharisztikus kongresszusok olyan lelkiségi találkozók, amelyek az oltáriszentség tiszteletét és megértését igyekeznek elmélyíteni. A katolikus egyház tanítása szerint ugyanis az oltáriszentség – az átváltoztatott kenyér és bor, amelyet a katolikus hívek áldozáskor magukhoz vesznek – az átlényegülés következtében szó szerinti értelemben Krisztus teste és vére. Bár a liberális sajtó arról cikkezett, hogy a hívek olyasvalamit ünnepelnek, amit maguk sem értenek, a háttér ennél sokkal összetettebb. Misztériumról van szó, amelynek megértéséhez mindenkinek járnia kell a hit útját, s amely – mivel isteni lényegű – nehezen megragadható, ám annál szükségesebb, hogy elmélkedés és tanulmányozás tárgya legyen. Ahogy arra sokan rámutatnak: az eucharisztiának kell az egyház fókuszában állnia, s amíg így van, addig önazonos a katolikus egyház.

Fotó: AFP / NurPhoto / Szaniszló Róbert

Francia gyökerek
A kongresszusok története Franciaországban kezdődött. Egy buzgó asszony, Emilia Tamisier határozta el 1874-ben, hogy az oltáriszentség tiszteletére zarándoklatokat szervez, három évvel később pedig már ötvenezer fős tömeg ünnepelte együtt Jézust. Ekkor született a gondolat, hogy rendszeresen szervezzék meg a zarándoklatot, és ünnepélyes kongresszussal zárják le. Bár az esemény hamar nemzetközi jelleget öltött, először 1893-ban tartották francia földtől távol. A jeruzsálemi eseményre a pápa már követet is küldött. Az egyházfő személyesen 1905-ben, a római kongresszuson vett részt először X. Piusz személyében; ekkor határozta el – felismerve a rendezvény jelentőségét –, hogy követei útján ezentúl minden alkalommal képviselteti magát.

Legutóbb a világháború előtti utolsó békeévben figyelt Budapestre a katolikus világ”

A pápák személyes jelenléte azóta sem értetődik magától. Amint azt lapunk korábban ismertette: VI. Pál két, II. János Pál három eucharisztikus kongresszusra látogatott el személyesen, XVI. Benedek pedig a Vatikánból követte nyomon a pápasága alatt megrendezett két kongresszust. Ferenc pápának a budapesti lesz az első alkalom, amelyen részt vesz.

Nyitóképen: Horváth Zoltán plébános, kanonok, a szertartás vezetője köszöntőt mond az 52. Nemzetközi eucharisztikus kongresszust megnyitó szentmisén a Hősök terén. Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés