Wekerle emlékezete: száz éve hunyt el az első polgári miniszterelnök

2021. augusztus 26. 9:59
Az arany alapú korona megteremtője, háromszoros kormányfő, válságok megoldója: most száz éve, 1921. augusztus 26-án hunyt el Wekerle Sándor, hazánk első polgári származású miniszterelnöke. A politikus munkásságáról Nánay Mihály történészt, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársát kérdeztük.

Wekerle Sándor volt az első magyar politikus, aki nemesi cím nélkül lett miniszterelnök. Hogyan jutott abban a korban ilyen magasra?

Wekerle Sándor valóban Magyarország első polgári származású miniszterelnöke volt, bár az is igaz, hogy életmódjában természetesen ő is idomult a korban, a magyar politikai elitben megszokott és elvárt normákhoz – például politikusi és pénzügyi szakemberi tevékenységén kívül földbirtokainak irányítására is gondja volt. Ennek ellenére természetesen érzékelhető volt „kollégáitól” eltérő indulása. A közszájon forgó anekdota szerint simára borotvált arcával különcszámba ment a magyar országgyűlésben:

meg is jegyezték róla hogy „csak finánc”.

Német eredetű családba született, apja Lamberg Ferenc gróf intézője volt, így nem meglepő, hogy fia is fogékony volt a gazdasági kérdések iránt. Wekerle a budapesti egyetemen jogi diplomát szerzett, hiszen ekkor még nem létezett Magyarországon egyetemi szintű közgazdasági képzés. A pénzügyi kérdésekben minisztériumi hivatalnoki pályája során mélyedt el igazán, kijárva a szamárlétrát alacsonyabb beosztásoktól az államtitkári, majd pénzügyminiszteri szintig. Pályájának felívelésében tehát igen nagy szerepet játszott szakértelme, szorgalma és pótolhatatlan konszenzusteremtő képessége. Tisza Kálmán kormányában töltött be pénzügyi államtitkári tisztséget, majd a Magyar Királyság pénzügyminisztere lett, tehát a korszakban elsőként mint pénzügyi-gazdasági szakpolitikus vált ismertté. Pénzügyminiszterként kidolgozta a nem csak Magyarország, hanem az egész Monarchia életét meghatározó valutareformot. Az újonnan bevezetett osztrák–magyar koronát arany alapra helyezték, ezáltal a kor elvárásainak megfelelő, nemzetközi forgalomban részt vevő, konvertibilis valuta jött létre. Ha Wekerle ezek után egyáltalán nem is töltötte volna be a miniszteri tisztséget, akkor is a korszak legjelentősebb politikusai között kellene számon tartanunk. Pályájának csúcsai azonban csak ezután következtek.

Háromszor is kormányt alakított, mégpedig három válságos időszakban. Mik voltak ezek a válságok, és hogyan keveredett ki belőlük?

Wekerle Sándor eleddig az egyetlen magyar politikus, aki három különböző alkalommal – azaz két bukás után is visszatérve – tudott kormányt alakítani. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a dualizmus korában egészen mások voltak a politikai körülmények, mint napjainkban.

A miniszterelnökök a legritkább esetben buktak meg választások miatt,

sokkal jellemzőbb volt, hogy az uralkodó bizalma szűnt meg, vagy a kormány mögötti többség bomlott fel az országgyűlésben. Ebből a szempontból tehát érthető, hogy miért került elő minduntalan a király bizalmát bíró, valamint az évek során egyre nagyobb politikai tapasztalatot szerző, pályája során szinte végig különböző irányzatok között egyensúlyozó Wekerle neve a válsághelyzetekben zajló kormányalakítási tárgyalások során.

Első kormányfőségének döntő kérdése az egyházpolitikai vita volt. A dualizmus szabadelvű politikája az 1890-es években a polgári állam kialakításának fontos elemeként napirendre tűzte az egyház és az állam szétválasztását – ennek legfőbb területei: az állami anyakönyvezés, a polgári házasság és az állami iskoláztatás. A kérdés azért is volt különösen érdekes, mert világnézeti témaként kivételes módon felül tudta írni a dualizmuskor hagyományos, közjogi ellentétét, azaz a ’48-asok – a kiegyezést elutasítók – és a ’67-esek – a kiegyezést elismerők – szembenállását, ugyanis mindkét nagy táborban voltak olyanok, akik támogatták, illetve ellenezték a törvényeket. Külön problémát jelentett, hogy e kérdésben a más alkotmányos monarchiákhoz képest igen erős jogosítványokkal bíró király is határozott véleményt formált, a törvények ellenében. Wekerle elődje, Szapáry Gyula is az egyházpolitikai javaslatok miatt bukott meg, bár ő saját kormányával került ellentétbe, ugyanis túlzottan liberálisnak tartotta a kidolgozott javaslatot – a kormány után később a Szabadelvű Pártot is elhagyta.

Wekerlét ezek után bízta meg az uralkodó a miniszterelnöki feladattal. Az új miniszterelnöknek is legfőbb feladata a kormányon és a kormánypárton belül is törésvonalat létrehozó és ezáltal az egész rendszert válsággal fenyegető egyházpolitikai törvényeket keresztülvigye. Wekerle – miután az uralkodó vonakodva bár, de hozzájárult az előszentesítéshez – sikerrel állított maga mögé függetlenségi ellenzékieket, így a képviselőház végül elfogadta a javaslatokat. A főrendi házban azonban elsőre leszavazták, és csak Wekerle ismételt kormányalakítása után fogadták el, ám eddigre a király szemében elhasználódott a ’48-asokkal is kapcsolatot kereső miniszterelnök, így 1895 decemberében az uralkodó menesztette. Röviden:

Wekerle lemondásával fizetett az egyházpolitikai törvények elfogadtatásáért.

Wekerle Tisza István és Andrássy Gyula társaságában (a Kakas Márton élclap karikatúrája, via Europeana)

 

Mi határozta meg második és harmadik miniszterelnökségét?

Wekerle második miniszterelnöksége még viharosabb körülmények közepette kezdődött. 1905-ben előállt a paradox helyzet, miszerint a kiegyezés rendszerén belül egy a kiegyezést elutasító, függetlenségi programot hirdető koalíció nyert a képviselőházi választáson. A király ezt természetesen nem fogadta el, hanem bizalmasát, Fejérváry Géza bárót nevezte ki miniszterelnöknek.

A választásokon győztes ellenzéki koalíció és a magyar közvélemény mélységesen felháborodott az uralkodói döntésen

– mígnem végül másfél éves tárgyalások után sikerült a királlyal kompromisszumra jutni. Ferenc József, bár az egyházpolitikai törvények miatt nem kedvelte Wekerlét, de egészen biztos volt a miniszterelnök ’67-ességében, illetve politikai kompromisszumteremtő képességében, így párton kívüli politikusként őt nevezte ki a kormány élére. Wekerle politikusként jól helyt állt, az igen heterogén kormányt hosszú ideig egyben tudta tartani, de az 1905-ben ígért függetlenségi célok feladása óhatatlanul a kabinet hiteltelenedéséhez vezetett, végül pedig a koalíció legnagyobb pártjának kettéhasadásával a parlamenti többséget is elvesztették, így 1910-ben lemondani kényszerült.

Wekerle harmadik kormányfői megbízatását már a világháború időszakában kapta. Tisza Istvánt 1917-ben a választójog bővítésével szemben elfoglalt hajthatatlan álláspontja miatt mondatta le az új király, IV. Károly. Elsőként a fiatal Esterházy Móricot bízta meg kormányalakítással, de a háborús körülmények között nem lehetett új választást tartani: a továbbra is Tisza mögött álló munkapárti többséggel szemben nem tudott eredményesen politizálni, így két hónap múltán megbukott. Végül az eddigre már köztudomásúan „válságmenedzser” hírében álló

Wekerlére esett a király választása, aki a Monarchia bukásáig vezette a magyar kormányt.

A háború nem a reformok ideje, mégis Wekerle igyekezett a választójogi kérdésben előrelépést elérni – mindemellett pedig, amennyire a körülmények lehetővé tették, sikerrel biztosította az ország háborús működését.

Hogyan birkózott meg Wekerle a korszak fő kérdéseivel, mint pl. a közjogi kérdés vagy a nemzetiségi kérdés?

Wekerle „legsajátabb” területe a pénzügy volt, így messze e téren mutatta föl a legmaradandóbb eredményeket: akár a fentebbi említett valutareformra, vagy a koalíciós kormányzás időszakában kidolgozott új adószabályzásra is gondolhatunk. Emellett kiemelkedik az egyházpolitikai törvények elfogadtatása. Ezeken felül a nagy „sorskérdéseket”, úgy mint a közjogi-, nemzetiségi-, választójogi kérdés neki sem sikerült megoldania. Ugyanakkor kétségtelen, hogy erőfeszítéseit mindig nagymértékben lekötötte az ingatag politikai helyzet megoldása, a heterogén kormányzó erők összetartása, vagy éppen a háború mindent felülíró hatása, így igaztalan is volna pont tőle, az erős pártpolitikai háttérrel nem is bíró politikustól várnunk az áttörő eredményeket. Mindazonáltal a közjogi kérdésben egyértelmű álláspontot foglalt el:

a kiegyezést támogatta, bár hajlott a reformokra,

mint például utolsó miniszterelnöksége idején az önálló magyar hadsereg kialakítása. A ’67-es elkötelezettséggel furcsának tűnik, hogy ő lehetett az 1906–10-es koalíciós kormány miniszterelnöke, de pont ez is része volt a király által kikényszerített kompromisszumnak.

A kispesti Wekerle-telep ma

 

A harmadik Wekerle-kormány nem sokkal az őszirózsás forradalom előtt mondott le. Hogyan állt a forradalmakhoz, majd a kiépülő Horthy-rendszerhez Wekerle?

A harmadik Wekerle-kormány már 1918. október 23-án lemondott, tehát formálisan nem az őszirózsás forradalom miatt bukott meg, hanem még a dualizmus közjogi keretei között köszönt le a hatalomról és csak ügyvezető jelleggel irányította az országot október végén. A Károlyi-időszak alatt visszavonultan élt budai lakásában,

bár messzemenőkig helytelenítette a forradalmi politikát, hetvenévesen nem az ő feladatának tartotta az új renddel szembeni ellenállást.

A Tanácsköztársaság kikiáltása után viszont nem felejtkeztek el róla és őrizetbe vették, csak úgy, mint a régi rend számos egyéb reprezentánsát. Előbb a kőbányai Gyűjtőfogházban tartották fogva, majd májustól – megromlott egészségi állapota miatt – egy szanatóriumban őrizték. A szabadulást csak a rendszer bukása hozta el, így 1919 augusztusának elején térhetett vissza családjához.

Az új ellenforradalmi korszakban is a régi, általa legitimnek tekintett berendezkedés helyreállítását tartotta követendő célnak. Ugyanakkor az 1919-es ellenforradalom nem a dualizmus korát támasztotta föl, hanem számos tekintetben különbözött attól, amibe Wekerle már nem igazán tudott beilleszkedeni. Részt vett – régi belvárosi körzetében – az 1920-as választáson, de Friedrich István legyőzte őt, ami nagy lelki törést okozott neki. Utolsó fontos tisztsége az 1921-ben létrehozott Pénzügyi Tanács elnöksége volt. Ebben a minőségében értékes tanácsokat adott az új pénzügyminisztereknek, ám betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta és 1921 augusztusában elhunyt.

Kellően ismert-e ma Wekerle személye?

Minthogy Wekerle Sándor nem tartozott a dualizmuskor paradigmatikus, szimbolikus jelentőségű személyei közé – szemben például Tisza Istvánnal vagy Károlyi Mihállyal –, így emlékezete sem olyan intenzív. Gyakorlati eredményei, „válságmenedzseri” tevékenysége önmagában kevéssé idézték elő, hogy a történelmi gondolkodásunkban igazán kiemelt helyre kerüljön. A legtöbb embernek neve a kispesti Wekerle-telepről lehet ismerős, ahol első köztéri szobrát is felállították.

A városrészt Wekerle kezdeményezésére főképpen munkások számára építették a szociális gondoskodás jegyében.

Emellett egy budapesti üzleti főiskola is a háromszoros miniszterelnök nevét viseli, de készült már kormányzati gazdasági program is Wekerle-terv néven. A történettudomány egy a napokban megjelenő, teljes életrajzi kötettel – Karbin Ákos: Wekerle Sándor, a Monarchia aranyembere – törleszti eddigi mulasztását, hiszen száz évet kellett rá várni, hogy alapos, tudományos életrajz készüljön a háromszoros miniszterelnökről.

Összesen 12 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Most meg egy sziauram ül a székében és gazdagabb, mint Wekerle idején bárki és több termőföldje van, mint a két legnagyobb főúri birtok együtt.
33 éve még ha meghívta Szájert egy sörre, az apukájától kért rá pénzt.

Birkák, lehet bégetni!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés