A gépek még nem vették át az irányítást

A digitális technológia fejlődése és elterjedése mindennapjaink részévé vált. Ennek egyik következménye, hogy korábban a tudományos fantasztikum határát súroló megoldásokat észre sem vesszük és nyilvánvalóként kezeljük.

Az egyik ilyen megoldás a mesterséges intelligencia (MI), amelynek mára számos formáját kifejlesztették és számtalan dologra használjuk, az online vásárlástól a rákkutatáson át egészen az önvezető autókig. A technológia fejlődésével az MI megálmodója, Alan Turing jóslatai belátható közelségben vannak, így például egy olyan általános mesterséges intelligencia (erős MI), amely képessé válhat nem csak egy előre megadott feladat vagy kérdés megválaszolására, hanem korábban ismeretlen általános kérdések sorának feltevésére is.

Erre a lépésre nem csak tudományosan vagy műszaki szempontból érdemes készülni, hanem a jog és a társadalom szempontjából is. Pontosan ezért izgalmasak a jog és a műszaki területek határán, az iparjogvédelemben, a szellemi tulajdon és szabadalmak területén zajló fejlemények.

2019-ben egy jogászcsoport elindított egy mérföldkőnek számító kísérletet, és az addig elméleti és papíron létező feltételezéseket a gyakorlatban letesztelve, szabadalmi bejelentést tett. A bejelentés érdekessége, hogy feltalálóként egy mesterséges intelligencia (DABUS) volt megjelölve. A csoport a bejelentést számos országban megtette, például az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és az Európai Szabadalmi Hivatalnál. Ennek jelentősége, hogy a szabadalmi jog alap esetben, átruházás hiányában, a feltalálót illeti meg. A kérdés tehát az, hogy egy mesterséges intelligencia kaphat-e szabadalmat?

Erre a kérdésre az említett országok hatóságai egyelőre első körben „nem”-mel válaszoltak, azonban mindenhol folynak még az eljárások. Az első megadott oltalom Dél-Afrikában született a napokban, ahol a helyi iparjogvédelmi hatóság „igen”-nel válaszolt a feltett kérdésre, azonban az eljárás itt sem ért véget.

Fontos különbség van a korábbi hivatalok eljárásai és a dél-afrikai eljárás között. A korábbiak a szabadalmi bejelentések vizsgálata során alapos, körültekintő vizsgálatot és újdonságkutatást is végeztek, így bizonyosodva meg az oltalom megalapozottságáról. Ezzel szemben a dél-afrikai eljárás formálisabb jellegű, rövidebb vizsgálattal és újdonságkutatás nélkül zajlott le. Ez nem feltétlen rossz taktika, hiszen gyorsabb oltalomszerzést eredményezhet, és a piaci szereplőknek lehetősége van fellépni a szabadalom ellen olyan kérdésekben is, amelyeket a hivatal nem vizsgált, például az újdonság vagy a feltalálói tevékenység.

A félreértések elkerülésére a magyar jogszabályokat figyelembe véve nézzük meg egy ilyen bejelentés érdekességét: A jelenleg futó eljárások tekintetében a legkülönlegesebb kérdés, hogy a mesterséges intelligencia feltalálóként lett megjelölve, ami azt jelenti, hogy a szabadalom kizárólagos joga egyértelműen „őt” illeti meg, azonban a bejelentés jogait már az MI megalkotója igényelte, mint bejelentő. Kettejük közt a különbség, hogy a feltaláló megalkotja a megoldást, de az előnyöket (és kötelezettségeket) a bejelentő élvezi (viseli). Ezért olyan esetekben, amikor a feltaláló és a bejelentő nem azonos, az eljárás során meg kell történnie egy úgynevezett jogutódlásnak, amelynek feltétele, hogy a feltaláló átruházza ezeket a jogokat a bejelentőre. A mesterséges intelligencia azonban a mai jogszabályi környezetünkben nem önálló személy, tehát nem rendelkezik átruházható jogokkal. A magyar jogszabályok értelmében a jogutódlás akkor történhet meg, ha a feltaláló aláírásával elismeri, hogy lemond a jogokról a bejelentő javára, aki ezt aláírásával elfogadja, előnyösen tanúk, ügyvéd vagy közjegyző előtt. Ez MI esetén kéz - és önálló akarat - hiányában kérdéses lenne hazánkban.

Hasonlóan izgalmas kérdést vet fel, hogy jogi tekintetben nincs szabályozva, hogy egy MI tekinthető-e jogi személynek, vagy félnek. Például, a számítógép, amely tartalmazza és futtatja az MI-t, egy berendezés, és azzal kapcsolatban senkiben nem merül fel ez a kérdés. Ma egyelőre ez nem jelent problémát, hiszen az ismert esetekben a mesterséges intelligencia egy összetett számítógépi program, amely egy a megalkotója által felvázolt probléma megoldására törekszik, a legtöbbször a számára meghatározott szabályok mentén. Ez által a megalkotó természetes személy végzi el a munka nagyját, miszerint felismeri a problémát, megoldást keres rá, megoldás hiányában olyan eszközt épít, amely megoldást adhat a problémára, majd az eszköz segítségével megoldja a problémát. Mivel ezekben a tevékenységekben a ma ismert mesterséges intelligenciák önállóan nem vesznek részt, nem hoznak döntést, így azokat gyakorlatilag eszköznek tekintjük és a jogok a feltaláló természetes személyt illetik meg.

Kérdés, hogy ez a szerencsés és egyszerű helyzet meddig marad fenn, ezért izgalmasak a DABUS ügy fejleményei és döntései. Az MI már nem csak a számítástechnikában gyorsan változó és sokat vizsgált terület, hanem a jogban és az iparjogvédelemben is. A világ legnagyobb iparjogvédelmi szervezetei és hivatalai (WIPO, EPO, USPTO, CNIPA) folyamatos egyeztetéseket és konferenciákat szerveznek a témában. Az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) legközelebb szeptemberben egyeztet erről a témáról. Ezek a konferenciák, workshopok mind lehetőséget teremtenek a jogszabályaink átgondolására és fejlesztésére, hogy felkészüljünk arra, ha egy eddig ismeretlen intelligens élőlény csatlakozni szeretne a társadalmunkhoz, legyen szó mesterséges intelligenciáról, E.T.-ről vagy egy eddig ismeretlen intelligens állatfajról.

A szerző a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala Szabadalmi főosztályának munkatársa / villamossági osztályvezetője

Nyitóképünk csupán illusztráció. Fotó: NOBEASTSOFIERCE / SCIENCE PHOTO LI / DDJ / Science Photo Library via AFP