Nem kell Orbán segítsége, megbeszélem én Trumppal – ezt kommunikálta Zelenszkij, majd koppant

Ismert: a szaúd-arábiai amerikai-orosz csúcs után gyors ütemben kezdte meg Donald Trump a kihátrálást Volodimir Zelenszkij Ukrajnája mögül. Az ukrán elnök „orosz dezinformációs buborék” áldozatának nevezte amerikai kollégáját.

Trump viszont kertelés nélkül közölte vele: egy közepesen sikeres komikusnak tartja, aki a kapott pénzek felével el sem tud számolni, s el se kellett volna kezdenie a háborút, amelyről ő is tehet.

Mindezek után különösen pikáns visszagondolni azokra az időkre, amikor Orbán Viktor miniszterelnök több alkalommal felajánlotta közbejárását a béketárgyalásokhoz akár a két békemisszió során, akár azoktól függetlenül, de a legélesebb kritikát az érintett felek közül mindig Zelenszkijtől kapta.

Még a legutóbbi időkben is. 2024. december 17-én például a Helyi és Regionális Önkormányzatok Összukrajnai Kongresszusának ülésén ilyeneket mondott: 

„Ukrajnának nincs szüksége az ő közbenjárására az Egyesült Államokkal való kapcsolataiban”, ráadásul szerinte nincs semmilyen hatása Vlagyimir Putyinra, ellenben Ukrajna „erős ország, ezt a harctéren mutattuk meg, végig Putyin agressziója alatt. Van másnak ilyesfajta tapasztalata Európában? Senkinek. Van Orbánnak ilyen hadserege? Nincs. Hogyan fog nyomást gyakorolni Putyinra? Egy viccel, egy mosollyal? Tartsa meg magának”. Továbbá: „Az Orbán-féle ’valahogy, valami’ nem fog menni. Nem fogom engedni sem őt, sem a hozzá hasonlókat, hogy kezeljék ezt.”

Valóban nem engedte, s a folytatás ismert: Trump ultimátumot adott neki az ukrajnai nyersanyagkészletek kapcsán, amit próbált félig elhárítani; majd jött Rijád és az összeomlás.

Mindemellett pikáns visszaidézni Zelenszkij korábbi támadásait a magyar kormányfő békekötési javaslataira – lássuk is ezeket!

„Orbán nem közvetíthet!”

A békemisszió megindítását követően, tavaly július 8-án Donald Tusk lengyel kormányfővel állt ki közös sajtótájékoztatóra Zelenszkij, aki közölte: 

arra a kérdésre pedig, hogy Orbán közvetíthet-e Oroszország és Ukrajna között, határozott nemmel válaszolt, kijelentve, hogy kizárólag erős szövetségesek lehetnek közvetítők. Azt is kiemelte, Orbánnak „nincs képessége” közvetítőnek lenni. „Vagy van egy erős hadsereged, amitől Putyin fél, ami erősebb, mint az orosz hadsereg. Sok ilyen ország van? Nem. Az USA ilyen, Kína is és az EU is. Nem csak egy ország, hanem az egész EU. Ez lehet egy közvetítő misszió.”

S ugyanezt mondta el pár nappal később a Jens Soltenberg NATO-exfőtitkárral közös eseményen: „Nem minden vezető tud tárgyalni. Ehhez erő kell”.

Külön izgalmas kiemelni az EU emlegetését: azét az Európai Unióét, amely meghívást sem kapott a békéről ténylegesen tárgyalók asztalához.

Pár nappal később, július 18-án már konkrétan a magyar miniszterelnök elszigetelését sürgette az Európai Politikai Közösség egyesült királyságbeli csúcstalálkozóján, mondván: „az EU-nak és a NATO-nak minden ügyben nélküle kell megoldást találnia”.

Éles támadások

Negyed esztendővel később, november 7-én az Európai Politikai Közösség budapesti csúcstalálkozóján is sajtótájékoztatót tartott Zelenszkij, vagyis saját városában vágta Orbán arcába a kritikáit: szerinte a gyors tűzszünetre vonatkozó javaslatok „veszélyesek” és „felelőtlenek”.

Majd azt hangoztatta: „a tűzszünet akkor valósul meg, amikor az áldozat tudja, hogy biztonsági garanciákat kap”, és

amit nonszensznek nevezett.

Bírálta Orbán Putyinnal folytatott telefonbeszélgetését is, mondván, nem lehet beszélgetést folytatni a háborúról Ukrajna nélkül; majd az Európai Unió Állam- és Kormányfőinek brüsszeli tanácskozását követően arról beszélt újságírók előtt, hogy

„Semmi nem oldható meg Ukrajna részvétele nélkül” – közölte.

Dicstelen végjáték

Mindemellett felcsillanhatott sokaknak a szeme, amikor – a közvélemény-kutatási adatok és trendek ismeretében – Zelenszkij meglátogatta Trumpot New York-ban szeptember végén. A később újraválasztott elnöknek „Győzelmi Terv” néven mutatta be elképzeléseit, újracsomagolva a demokratákkal egyetértésben hirdetett elképzelést arról, hogy

Megválasztása napján pedig már próbált Trump hiúságára hatni, mondván, „a békéhez erő kell” kiindulópontja nagyon is imponál neki; és közölte, folyamatosak az egyeztetések a megválasztott elnökkel, most is telefonált vele „az orosz agresszió megállításának lehetőségeiről.” Ehhez az eszközhöz még jópárszor igyekezett nyúlni, egyre kétségbeesettebben.

és hangsúlyozta az igazságos béke fontosságát, csak hogy látszólag közelítsen Trump békepárti terveihez; emellett Trumpot többször nevezte „erős embernek”, aki biztosan befolyásolni fogja majd Putyint.

Decemberben már érezhető volt, hogy sejti, nem Amerika lesz az elsődleges támogatója a továbbiakban Ukrajnának, így 19-én az Európai Tanács Állam- és Kormányfőinek brüsszeli ülésén már arra biztatta az európai vezetőket, „rajtunk múlik, hogy Európa támogatja-e egy erős, egységes hanggal” azt, ahogyan Trump rendezni fogja a háború végét.

Januárban, Trump beiktatása környékén elkezdte erősebben pedzegetni a biztonsági garanciák kérdését, még mindig méltatva az amerikai hozzáállást a tűzszünethez; s még februárban is fogcsikorgatva ragaszkodott hozzá, hogy „Amerika ereje elegendő Oroszország és Putyin békére kényszerítésére, velünk és minden partnerünkkel együtt”, s persze Amerikával együtt Ukrajna fogja majd meghatározni a lépéseket az orosz agresszióval szemben.

Majd jöttek a baljós árnyak: február 15-én, a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián Zelenszkij arra figyelmeztetett: nem evidens Európa részvétele a tárgyalóasztalnál. Trump pedig „egyszer sem említette, hogy Amerikának szüksége van Európára a tárgyalóasztalnál. 

A folytatás pedig ismert.

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala