Egyéjszakás kaland, Budapest a neved

„Megtetszett neked. Talán magad sem tudod megindokolni, mi fogott meg benne, hiszen ép ésszel nehéz megérteni, hogy miért pont ő kellett neked. A többiek figyelmeztettek, ennek nem lesz jó vége; el fog hagyni, ki fog használni, meg fog alázni, nem fog rád figyelni. De te hittél neki, hittél bülbülszavú énekének, és hitted, hogy majd méltó partnerként fog kezelni. Nem foglak elhagyni, szeretlek téged, ígérgette, mondogatta neked, kedves Budapest, s annyira szerelmes voltál, hogy már nem is foglalkoztál vele, hogy elcsúfított, megkárosított, átgázolt (vagy átgazolt) rajtad.

Majd bejelentette, szavát megszegve, hogy ha alkalma adódik rá, ott fog hagyni téged. Nem érdekli a hűség, érdekei már nem téged kívánnak, már nem szeretne veled romantikusan heverészni a méhlegelők árnyékában és George Byron szerelmes verseit sem fogja már eredeti nyelven szavalni neked. Szerelmes hajókázásokon sem fogtok már részt venni. Egyéjszakás kaland voltál csupán, kedves Budapest, te vakon bíztál ebben az emberben, akit már nem érdekelsz, maximum csak annyit foglalkozik veled, hogy a Facebookon megemlít egy-két posztjában. De te, kedves Budapest még sokáig magadon fogod viselni ennek a politikai kalandornak a nyomait, aki adandó alkalommal eldobott téged, kedves Budapest. A sok-sok szép szó sem volt őszinte, hiszen azt is Gál J. Zoltán írotta helyette.

Kedves Magyarország, okulj Budapest példájából. Ne légy egyéjszakás kalandja ennek az embernek, többet érdemelsz, ahogy te, kedves Budapest is többet érdemeltél volna Karácsony Gergelytől!”

Nyitókép: Földházi Árpád