Nem a kétharmad a kérdés, hanem hogy marad-e a Fidesz

„Orbán a választási győzelmek után mindig elmondja, hogy a kétharmaddal a három harmadot kívánja képviselni, viszont azok közül, akik nem rá szavaztak, sokan úgy érzik, hogy a miniszterelnök folyamatosan támadja, megalázza, provokálja őket. Nem az ellenzéki politikusokról beszélünk, hanem védtelen állampolgárokról, civilekről, tudósokról, kulturális szereplőkről, újságírókról. Ebben sem érez feszültséget?

Ez is egy szemrehányás, amelynek a választói magatartás során van helye, a választók a választásokon kifejezésre juttathatják szemrehányásukat vagy éppen egyetértésüket. A többségi elv azért egy fontos kiindulópont, mert ezen keresztül megérthetjük, hogy mi történt az elmúlt tíz évben. Orbán sikere abban áll, hogy folyamatosan meg tudott ragadni vagy éppenséggel létre tudott hozni olyan nemzeti ügyeket, amelyekben többséget tudott maga mögé állítani, függetlenül attól, hogy valaki korábban hova tette az ikszet. Többséget kell létrehozni, a politika egy ilyen meló. Ugyanakkor mindig lesznek olyan ügyek, amik mögé nem tudsz többséget állítani, de ha okos politikus vagy, akkor ezeket vagy a szélső pályán tartod, vagy elengeded.

A most látott ellenzéki együttműködés, amely akár Orbán leváltását is hozhatja, nem az orbáni politizálás következménye?

Az összefogó ellenzéki pártok egy-két kivételtől eltekintve maguktól soha nem fogtak volna össze, az együttműködést a választók kényszerítik ki: olyan emberek, akiket Orbán az elmúlt tíz évben rendszeresen megbántott és megsértett. Furcsa kérdés, hogy Orbánt terheli-e felelősség azért, hogy összefog a baloldal. A Fidesz sikerét az adja, hogy egységet teremtett a jobboldalon: egy a tábor, egy a zászló. Ezt nem néhány év alatt érték el, hanem a 90-es évek közepétől építették és erősítették ezt az egységet. A baloldal esetében korainak tartom még a sikertörténet megfogalmazását, nem állt még össze az a tömb, nem hirdethetünk eredményt.

Az minek köszönhető, hogy olyan erős az Orbánnal szembeni gyűlölet, hogy a jobbikos leszavazna a DK-sra és fordítva?

Nem tudjuk még, hogy így lesz-e.

Az önkormányzati választásokon azért már elég tisztán látszott a tendencia.

Az egy másik verseny volt, az országgyűlési választás más logika alapján működik. A rivális egyébként mindig kitermelődik, ezt vicces lenne a kormányzók felelősségévé tenni.

Akkor minek köszönhető, hogy az elmúlt tíz évben látott gazdasági konjunktúra mellett is az ország alsó hangon fele le akarja váltani Orbánt?

Az ön logikája alapján akkor a másik fele meg meg akarja tartani. Szerintem ez karakterkérdés. Orbán Viktornak annyira erős a karaktere, hogy ez egyesít és összetart egy nagy tábort, akik hisznek benne, követik, elfogadják, ahogy ő látja a világot. Ő egy háborús miniszterelnök, egy olyan ember, aki ha válság van, akkor jön, és megoldja a problémákat.

Ha pedig nincs háború, akkor csinál.

A kormányzásnak a könyvben az – általam adott – meghatározása úgy hangzik, hogy a kormányzás nem más, mint tűzvész és nyargalás. Mindig van egy helyzet, amit kezelni kell. A kormányzás természete nem tud más lenni. Születtek kísérletek a rendszerváltozás utáni magyar politikatörténetben arra, hogy más karakterek jöjjenek, például egy Medgyessy Péter. Vagy bizonyos értelemben Karácsony Gergely is ilyen, mivel még nem oldott meg semmit…”