Egy francia város, ahol immár az iszlám az úr

2021. március 2. 12:01
A Versailles melletti Trappes városának 70 százaléka muszlim, a lakosok több mint negyvenféle nemzetiséghez tartoznak, Ali Rabeh polgármester pedig az iszlamizmus terjeszkedése ellen felszólaló helyi tanárral perlekedik – aki a fenyegetések miatt otthagyta a tanári pályát és rendőri védelem alá került. Helyzetjelentés az új Franciaország szívéből!

Nyitókép: mecset Trappes-ban

Trappes nagyjából 30 ezres kisváros Párizs szomszédságában, a franciaországi Yvelines megyében. A megye leghíresebb települése Versailles, ám nemrégiben egy másik yvelines-i város is hírnévre – igaz, jóval kétesebb hírnévre – tett szert: Conflans-Sainte-Honorine-ban fejezte le egy iszlamista merénylő Samuel Paty történelemtanárt tavaly október 16-án (az ügy részleteiről bővebben itt írtunk).

A merénylet színhelyétől harminc kilométerre – és egyébként a Nagy-Trianon palotától pár kilométerre – fekvő Trappes lakosságának 70 százaléka muszlim vallású, s a lakosok 40-50 különböző nemzetiséget képviselnek.

A város a francia radikális iszlamizmus egyik központja.

Franciaországból 2013 és 2016 között e városból kelt útra a Közel-Kelet felé a legtöbb dzsihádista, szám szerint 67 – ez lakosságarányosan európai rekordot is jelent. A helyzetet súlyosbítja, hogy a szélsőségekkel sokszor cinkosként viselkedő baloldalnak is erőssége a város: a soraikból kikerülő polgármesterek jellemzően szemet hunynak a dzsihádista térnyerés felett.

A Valeurs actuelles 2017-ben készített riportot a településen. A lap cikkéből kiderül, hogy a „fehérek és a bankok utcáján”, a rue Jean-Jaurèsen még emlékeztet valami a francia életmódra, egy katolikus iskola és kocsmák is találhatók itt, ezen a környéken kívül azonban „az integráció fordított irányban zajlik”: nincs egy hentesüzlet sem, ami ne lenne halal, a férfi-női fodrászüzletek jórészt megszűntek, s a városban egyetlen templom mellett öt muszlim imahely működik.

A decemberben készült riport szerzője megjegyzi: az utcákon a polgármesteri hivatal „boldog évvégi ünnepeket” kívánó feliratán kívül semmi sem jelezte azt, hogy közeledik a karácsony, a muszlim kultúra kötődő elnevezések és jelképek viszont nagyon is meghatározzák az utcaképet. A munkanélküliség 20 százalék körüli, ám a radikalizálódás szociális hátteréről szóló klisék itt nem érvényesek:

a bűnözés érezhetően visszaszorult, mióta az iszlamisták vették kezükbe az irányítást

– hangsúlyozza a riporter.

Trappes büszkélkedhet azzal a címmel, hogy a modern Franciaország történetében itt tört ki először egyértelműen vallási töltetű zavargás: 2013-ban négy napig gyújtogattak, miután a rendőrök előállítottak egy burkát viselő nőt (az országban 2010-ben tiltották be az egész testet fedő viseletet).

A versailles-i ügyészség 2016-ban megállapította: a városban komoly aggodalomra ad okot az, hogy

az iszlamista közösség „szervezi immár a közösségi élet jelentős részét”,

s az üzletek többsége e közösség szolgálatában áll.

De a Le Monde két, jobboldalisággal nehezen vádolható újságírónője, Ariane Chemin és Raphaëlle Bacqué is a rémisztő trappes-i helyzetre hívták fel a figyelmet 2018-ben megjelent könyvükben (La Communauté). Ebben olyan női lakosokat szólaltattak meg, akik nem mernek többé beülni a kávézókba vagy nyáron fedetlen karral kilépni az utcákra – de beszámoltak arról is, hogy egyes muszlim fiatalok tisztelettel adóznak a Közel-Keletre távozott trappes-i dzsihádistáknak.

Didier Lemaire

Didier Lemaire, a szót emelő filozófiatanár

Lemaire tanúságtétele

A kisváros az elmúlt hetekben került be újra a hírekbe, miután Didier Lemaire, egy trappes-i gimnázium filozófiatanára, aki a Chemin-Bacqué-könyv egyik megszólalója is volt, Samuel Paty halála után a L’Obs-ban közölte tanárkollégáinak címzett nyílt levelét. Lemaire kifejtette: csupán akkor lehet szabad egyéneket nevelni, ha az állam biztosítja azt, hogy egyetlen közösség se erőltethesse rá másokra világnézetét, illetve az iskola a „humanista, tudományos, művészeti és filozófiai tudás” átadásával formálja állampolgárrá az embereket.

Az első feltétel azonban szerinte már Franciaország egyes helyein nem adott:

trappes-i tanárként végigkövethette, amint húsz év alatt az iszlamista térnyerés átformálja a helyi életet.

Mint írja: a 2015-16-os merényletek után prevenciós tevékenységbe fogott, illetve csak fogott volna, mivel erőfeszítései „őt meghaladó erőkbe” ütköztek. Trappes-ban – a konkrét terrorizmussal gyanúsított személyeken túl – 400 radikális iszlamistát tartanak számon a hatóságok, akik zavartalanul folytathatják ténykedésüket. 

Samuel Paty gyilkosa csupán ökle volt annak a projektnek, amit ideológusok ezrei hajtanak végre, akik – mint valaha a nácik tették – az áldozati érzelmekre apellálva keltenek gyűlöletet és készítik elő akcióikat.

Stratégiájuk abban áll, hogy a merényleteikkel apránként kifárasztják az ellenséget, akivel szemben egy frontális háborúban nem lenne esélyük. A francia társadalomba kevésbé integrált rétegekben erősítik „megalázottságuk” érzését, illetve a vallási tisztaság ideáját ültetik el bennük. Eközben a progresszisták rossz lelkiismeretére játszanak, hogy együtt léphessenek fel a „rasszizmus” és a „kirekesztés” ellen.

Beépülnek az iskolákba, az egyetemekre, a lokális és országos politikai életbe, a médiába,

a diák- és szülőszervezetekbe, meggátolnak mindent, ami a gyertyákon és virágokon túl érdemi válasz lenne a terrorizmusra. A fanatizmus elleni védbástyáknak tüntetik fel magukat, miközben szorosan együttműködnek a francia életmód ellenségeivel – írja Lemaire.

„Egy terror útján folytatott háború elején állunk, ami általánossá lesz, felerősödik, mivel polgártársaink nagy része nem hajlandó tudomást venni arról, hogy fenyegetik az örökségünket” – fogalmaz a filozófiatanár. Samuel Patyban megvolt a bátorság, hogy tudomást vegyen erről a veszélyről, ám nem védték meg az intézmények, amelyek változatlanul halogatják a szembenézést.

Lemaire később a Figarónak adott interjújában arról beszélt, hogy számos diákja skizofrén állapotban él a „felvilágosodás és Franciaország világa”, illetve közösségük normái között, s míg az iskolában megélhetnek némi szabadságot, otthon szigorú szabályokhoz kell tartaniuk magukat – az iszlamista nyomás azonban egyre csak nő.

2015-től kezdve például azt tapasztalta, hogy korábban franciásan öltözködő lányok elfátyolozzák magukat.

Egyes osztályokban pedig azt látja, hogy a lány és fiúk tanulók szigorúan egymástól elkülönülve ülnek.

Ali Rabeh polgármester

Olaj a tűzre?

A nyílt levél megjelenése után Lemaire-t tanítványai egy része, de még egyes tanárkollégái is gyűlöletkeltőnek, rasszistának nevezték. Előfordult, hogy egy-egy tanóra során diákjai számon kérték őt, miért írt levelet „ellenük”, egy anyuka pedig azt mondta neki, ha így folytatja, ő lesz „a második Samuel Paty”. A közösségi oldalakon csak úgy forrtak az indulatok Lemaire kiállása miatt, a fenyegetőzések nyomán pedig a tanárt rendőri védelem alá helyezték.

Február 11-én Lemaire bejelentette: elhagyja a tanári pályáját, de harcát folytatni fogja. Ami a trappes-i lakosokat illeti, sokakat felháborítottak közülük Lemaire szavai – a leghangosabban a baloldali városvezető, Ali Rabeh tiltakozott, aki

váltig állítja, hogy a településen közel sem olyan vészes a helyzet, mint a filozófiatanár lefesti,

és szerinte túlzás Trappes-ot „elveszett városnak” titulálni.

A városvezető egyébként marokkói bevándorló szülők gyermeke, a Szocialista Pártban azzal lett híres, hogy előszeretettel fúrta párttársait – viszont közeli bizalmasa a trappes-i választókerület korábbi nemzetgyűlési képviselőjének és 2017-es szoci elnökjelöltnek, Benoît Hamonnak, s vele tartott annak új pártjába, a Génération·s-ba is.

Hasonlóképpen felháborodott Jean-Jacques Brot, Yvelines megye prefektusa, aki szerint Lemaire csak olajat önt a tűzre, és buldózerrel zúzza szét a radikális iszlám ellen elért eredményeket – kritikusai szerint viszont éppen Brot lehetne az iszlamista nyomulást naiv tétlenséggel figyelő politikai kinevezett archetípusa. A L’Express megszólaltat egy imámot, Abdelaziz Al Jaouharit, aki Yvelines korábbi prefektusával a radikalizáció megakadályozását szolgáló programokban dolgozott – a Brot 2018-as kinevezését követő „reorientáció” nyomán viszont szalafista egyesületek képviselői jelentek meg a közintézményekben. Nem szalafisták, hanem „rigoristák” – pontosít Brot, aki szerint a két jelző között azért van különbség. Al Jaouhari meséli el azt is, hogy Brot hivatalba lépésekor kijelentette: nem a titkosszolgálati jelentések fogják meghatározni azt, hogy prefektusként kivel épít ki kapcsolatot.

Ali Rabeh polgármester a Lemaire-ügy kirobbanása után egyébként stábjával együtt megjelent a filozófiatanár gimnáziumában, hogy – a tanári kar nem kis megrökönyödésére – szórólapokat osztogassanak a diákoknak, amelyeken elítélik az ellenük tett „erőszakos kijelentéseket”.

De Rabeh fontosnak tartotta azt is, hogy kamerák előtt látogasson el egy férfi-női fodrászüzletbe,

ezzel rácáfolva Lemaire kijelentéseire – igaz, a fodrászattal szemben található halal hentest és muszlim butikot már nem mutogatta ilyen hévvel.

Összesen 150 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Igen, de mi, magyarok nem érdemeljük meg, hogy miután évszázadokig
harcot vívtunk az iszlámmal, néhány prolimentalitású mocsok
ideimportálja nekünk schengenen keresztül ezt az értékrendünket
szétverő halalbrigádot.

Franciaország feléből költözzenek ki a franciák. Adják át területeiket. Így még marad nekik valami. Egyébként semmijuk nem marad.
Persze nem komolyan gondolom.

Ez az elit árulása. Az egyszerű franciáknak nincs sok beleszólása.
Az úgynevezett elit pedig ugyanazt az ideológiát követi, amit a jakobinusok, cél a múlt eltörlése.
Annak idején jött egy Napóleon, aki megállította a jakobinusokat, kérdés, hogy meg tudják-e most állítani őket, és ha igen, vissza tudnak-e rendeződni.
Mindenesetre már nem tudok jó szájízzel nézni egy hatvanas-hetvenes évekből származó francia filmvígjátékot, az a világ már eltűnt, úgy tűnik, véglegesen.

Ott a gond, hogy a saját médiumaik, baloldalhoz köthető íróik, politikusaik, értelmiségeik tesznek meg mindent, hogy ne védhessék meg magukat. Szállást csináltak nekik, és mindenkit ellehetetlenítenek, akik az iszlamizálódás veszélyeire akarja felhívni a figyelmet.

Nekem nagyon tetszik, jó lenne itthon is egy-két ilyen terület.
Mondjuk a 6. kerületben, és a bulinegyedben. Aki ott él, maradna, de 2x annyi muszlimot telepítenék oda, így ki is jönne a fenti, példaértékű számarány. A területet persze 6m magas sima betonfallal keríteném be, melyet fegyveres őrök felügyelnek.
100 év múlva meg benéznék, mi lett a társadalom-mérnökösködés eredménye.

Mondjuk múltkor pörgettem át pár 90-es évekbeli videoklipet, egyből feltűnt, hogy azok a számok mennyire optimisták voltak, és csupa fehér ember volt a klipekben.
Hát, azóta már ez is megváltozott.

Az a baj, hogy itt nem csak a munkavállalókról van szó (akiknek - szaúdi mintára - simán lehet évenkénti munkavállalási engedélyt adni, állampolgárságot pedig sohanapján, kiskedden)
2015 óta tisztán látszik, hogy itt tudatos betelepítésről van szó.

Amúgy nem mondta senki, hogy aki nem ért egyet a franciák iszlamizációjával, az nem tesz meg mindent idehaza :)

"A strasbourgi bíróság döntött: Magyarország kártérítést fizet az afgán és iráni migránsoknak 2021. március 2. 13:47"
Én is döntöttem, 42 év munkaviszonnyal, I o., 2 év sorkatonaság I. o., feddhetetlen/büntetlen állampolgársággal I. o., büntetlen-dolgozó/nem segélyes/ gyerekek felnevelésével I. o.:
részemről a Strasbourgi Bíróságra hozott ítéletem: halál..
Halálosan komoly.
Nem ezért a kártérítéses ítéletükért, hanem,
mert bíróság fedőnév alatt a világ legkártékonyabb bűnözőjét,
G. Sorost szolgálják, Európa népe helyett.
Tehát, mindezekért az emberiesség elleni bűncselekményekért,
Strasbourgi Bíróság: halál, halál, halál.

"Samuel Paty gyilkosa csupán ökle volt annak a projektnek, amit ideológusok ezrei hajtanak végre, akik – mint valaha a nácik tették – az áldozati érzelmekre apellálva keltenek gyűlöletet és készítik elő akcióikat."
A Strasbourgi Bíróság is ökle annak a projektnek, amit ideológusok ezrei hajtanak végre, akik – mint valaha a nácik tették – az áldozati érzelmekre apellálva hirdetnek "ítéletet" a bűnösök javára.

SOROS ELJÁTSSZA, A SEGÍTŐ, NAGY EMBERBARÁTOT.
A VALÓSÁGBAN ENNEK A PROJEKTNEK A LÁTHATÓ VEZETŐJE Ő.
https://videa.hu/videok/hirek-.. A fiatal rabbi mondja:
(A muszlim elözönli Európát nevű Soros-projekt lényege:) "Góg és Magóg háborúja ez, amelyet mindannyian várunk... A próféta úgy mondja, ne számíts másra, mint az iszlám és Európa egyszerre, egy emberként csapnak össze egymással. Ez a háború szükséges, ebben a világban, amelyben élünk. Miért szükséges? Mert egyik a másikat fogja fölhasználni, hogy Izraelnek ne kelljen háborúznia... Tehát az, amit most Európának el kell szenvednie, az, amitől annyira félnek, az nekünk a legjobb hír, amióta zsidó történelmünk fennáll. Végre közeledik, végre kezdünk rájönni arra, amit a bölcsek megírtak számunkra..."

A KERESKEDELEM, AZ OKTATÁS, A TURIZMUS: NEM MIGRÁNS, ÁLLAT...

Pontosan így van. Tisztában kell lenni a történelemmel, hogy levonhassuk a tanulságokat, és minél jobban kell ismerni a jelent, hogy a számunkra kedvező irányba fordíthassuk a jövőt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés