Ki szereti Kínát?
„Kína felemelkedése korunk egyik legmeghatározóbb nemzetközi politikai és gazdasági folyamata. De nem csupán a világpolitika színpadán hoz jelentős változásokat a kelet-ázsiai ország folyamatosan növekvő hatalma és befolyása, hanem a mindennapokban is egyre több területen érezteti hatását az a feszültség, ami a fennálló világrend és Peking céljai között növekszik.
A magyar kormány a nyugati áramlatokkal, az Egyesült Államok, illetve az Európai Unió Kína kapcsán egyre kritikusabb hangvételével szemben már-már politikai szövetségesként, esetenként példaképként kezeli a Kínai Népköztársaságot.
Az Egyesült Királyság lakóinak kétharmada számolt be arról, hogy rosszabb színben tűnik fel előttük Kína, mint korábban, és hasonló folyamatok mentek végbe Svédországban, Franciaországban és Németországban is.
A visegrádi országok esetén nem ennyire markáns a változás, de itt is egyértelmű a negatív irányú elmozdulás.
A csehek 40 százaléka, a lengyelek 33 százaléka, a magyarok 31 százaléka, míg a szlovákok 25 százaléka számolt be arról, hogy romlott a véleménye Kínáról, miközben alig 10-15 százalékuk esetében javult Peking megítélése. E számok persze azt is jelzik, hogy a közép-európai országok lakossága több mint felének nem változott a véleménye Kína kapcsán az elmúlt három évben, vagy egyszerűen nem rendelkezik elég ismerettel a nagyvilág eseményeiről, hogy egyértelműen állást tudjon foglalni.
A teljes népességen belüli arányukhoz képest szintén a Kína-barát csoportba tartoznak a DK és az MSZP szavazói, míg az összes többi párt a Kínával szemben ellenségesek táborát gyarapítja. Különösen igaz ez a Jobbik és a Momentum szavazóira, akik között a legerősebb a negatív érzelmek felülreprezentációja a pártpreferenciával rendelkezők között. A legnagyobb kiugrást mégis a kiábrándultak csoportja mutatja, akik nem szavaznának egy most vasárnapi szavazáson. Esetükben a teljes népességen belüli 17,8 százalékos arányt látványosan meghaladja a Kínával ellenszenvezők közötti 22 százalékos arányuk, amelynek okait a következő hetekben tárjuk majd fel”.
Összesen 22 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Nincs kommunista, aki ezt nem imádná:
A kínai kommunista vezető, Mao Ce-tung 1957. november 14-én elvtársainak kifejtette:
"Képzeljük el hányan halnának meg ha (atom)háború törne ki. A világon jelenleg 2.7 milliárd ember él és a harmada megsemmisülne. Vagy, ha több, akkor a fele.... Azt mondom, ha a legrosszabb történik és a fele elpusztul, még mindig a fele megmaradna, viszont az imperializmus megsemmisülne és az egész világ szocialistává válna. Aztán néhány év után megint 2.7 milliárd ember élne a földön."
Forrás: Frank Dikötter: Mao's Great Famine, the history of China's most devastating catastrophe, 1958-1962, Walker Publishing Company, New York, 2010, 13. old. (Mao nagy éhinsége, Kína történetének legrombolóbb katasztrófája)
Látható, hogy a kommunista tervgazdálkodáshoz hűen, a hullahegyek is előre meg lettek tervezve.
Bejelentkezés