Dicsérő puskákat elővenni

2020. november 27. 13:07

Próbáljunk meg így kommunikálni, senkit se bántva, mindenkinek esélyt adva!

2020. november 27. 13:07
Skrabski Fruzsina
Skrabski Fruzsina
Facebook

„Azt mondta anyukám, hogy az én felelősségem, ha a másik nem érti, amit mondok. Az nem őszinteség, hanem bunkóság, ha a másikat megsértem a közlendőmmel.

Vegyünk egy alapesetet. A nő közölni szeretné a férjével, hogy jobb lenne, ha többet foglalkozna vele és a gyerekekkel és kevesebbet a munkával. Megteheti, hogy nem szól, hogy ne legyen vita, mert ha szóváteszi, akkor jön a szokásos párbeszéd, hogy »de kisanyám, ebből élünk, hogy dolgozom, stb.«. De ha nem teszi szóvá, akkor egyszer kirobban és akkor aztán túlozva, bunkósbotként csap le. Megteheti azt is, hogy elhordja mindenféle csúnyának az urát, de akkor a végén nyüszítve vonul a család összes vérig sértett tagja a sarokba. Vagy megteheti, hogy azt mondja: ma mennyire jó volt, hogy már 6-ra hazaértél és játszottál a gyerekekkel és boroztunk este! Olyan jó lenne, ha többször lehetne így! Nem lehet valahogy rendszeressé tenni?

Ha így kommunikál a nő, akkor a férj azt érzi, hogy szeretik, fontos a családjának és még az is lehet, hogy igyekszik úgy beosztani az életét, hogy több idő jusson a családjára.

Ez a példa igaz az összes kommunikációnkra, hogy lehet úgy, hogy hatékony legyen és jó és lehet bunkósbot is és káros.

Na, ez van a politikai kommunikációban is. Ha azt mondjuk, hogy segítsük a fiatalokat, hogy gyerekük legyen és családjuk, mert ettől lesznek boldogok, akkor ennek mindenki örül. Ha azt mondjuk, hogy a lombikgyerek bűnösen fogant, az egyedülálló szülő nem alkalmas gyereknevelésre, a gyerekeknek csókolózó királyfik képeit lenne jó mutogatni, ha a normális családi életben hiszel, akkor maradi vagy, stb. Ha ilyeneket mondsz, akkor lehet, hogy lesz egy éljenzőtáborod, de megsértesz egy csomó embert, márpedig a fent levezetett anyukám féle kommunikáció alapján, mindenki maga felelős, hogy amit mond úgy értse a másik, hogy azt értse belőle, amit mondani akart, másrészt a másik megsértéséből veszekedés lesz és nem az elérni kívánt harmónia és boldog jövő.

Azonban, ha megdicsérjük a másikat, hogy milyen jó, hogy itt tart az orvostudomány és te is ilyen ügyes voltál és született egy lombikgyereked, milyen jó, hogy bár egyedül maradtál, de legalább egy gyermeked van, akit ügyesen nevelsz, milyen fontos, hogy érzékenyek legyünk és elfogadjuk, ha a másik eltérő a normálistól, milyen jó, hogy te meg tudtad valósítani az ideális családi életet!

Szóval próbáljunk meg így kommunikálni, senkit se bántva, mindenkinek esélyt adva!

Persze tudom, hogy egy ideológiai világháború van, de lehet ebben a háborúban is fegyvernemet kellene váltani, dicsérő puskákat elővenni és akkor az ellenség hirtelen nem tudna hova lőni, a csapat pedig beállna mögénk, mert itt van a béke.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 25 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Rugán
2020. november 27. 18:51
Csodálatosan kedves teremtés vagy Fruzsina. Édesanyádtól kapott (média nem személyes) inspiráció alapján árnyaltan látom a gendert is. Csak én a bináris rendszerben látom a megoldó kulcsot, nem az egyéni torzulások kusza egyvelegében. Majdnem szépek az érveid, az első igen, a második egy kicsit biceg. Erről nem rég egy kiváló publikáció jelent meg a Magyar Hírlapban! Ajánlom mindenki figyelmébe!! Isten csodálatos lehetőséget adott a földi lényeknek, különösen az embernek. Mikor az ember és a társadalma elért egy szintre, eljött Jézus és lerakta a játékszabályokat, hogy egyszerűbb legyen a képlet. A fejlődésnek, tudománynak csodája a lombik bébi, mint lehetőség. De kérdem én, miért zárja ki, hogy ezzel a lehetőséggel az ember párban éljen. Az egyedülálló, de gyerekre vágyó nő megkérdezte, meg tudta kérdezni, hogy az a gyermek apa, vagy apai példa nélkül kíván felnőni? Nem, jobban mondva a válasz csak évek múlva jön és nem biztos, hogy fájdalommentes lesz. Egy riportban hallottam, egy ma már nem élő férfi művészt, hogy ő nagynénik között nevelkedve vált férfivá, a sors hozta áldozatok révén. Bizony ő úgy érezte, hogy az a bizonyos apai példa nagyon jó lett volna az első férfiként megélt szituációkban. Szóval azt az egyedüli gyermekvállalást nem tudnám agyon dicsérni. A megértéshez én máshonnan közelítenék. A nőknek feltenném azt a kérdést, hogy a benne cseperedő életet a saját teste részének tartja-e? Ha nagyon belegondol, az piciny élet 50%-ban az ő teste, 50%-ban bizony apai rész van benne. Másrészt a férfiből apává tendálónak is feltenném a kérdést, hogy tisztában van-e véle, hogy az piciny test az anya hasában 50%-ban tőle eredeztethető? Ezek akár közösen feltett kérdések közelebb hoznák a megértést és békét, mint ez az én testem és azt csinálok vele ami nekem jó, meg ami tetszik. Különben a szülők megőrzésre kapják a gyermekeket Istentől, nem hatalmi és érzelmi játékszernek. Szóval a második példát nem tartom nagyon sikeresnek. Bántani Isten ments, de agyon dicsérni ....? A béke és háború kérdése, ez nehéz. Magyarország nem sokkal a kiegyezés után belső ideológiai háborúban találja magát. Ez az I. Világháború végén a Károlyi és Tanács kormányok téves ideológiája és problémakezelése révén az Magyarország majdnem megsemmisült. Nem rajtuk múlt. A Bethleni konszolidáció nem sokáig tartott, folytatódott a világégés, melyet II. Világháborúként tartunk számon. Eközben az ideológiák küzdelme folytatódott. A Szovjet megszállás elfojtotta a vitákat a saját kommunizmusos zagyvaságával. A rendszerváltással forrásnak indult újból az ideológiai harc. Itt a létünkről, kultúránkról, vallásunkról van szó, vagyis ez véres harc a javában. Itt szép szavak már nem segítenek. Vagy megmaradunk, vagy a szélsőséges liberális, antikereszténység mindent szétzilál, oda pedig az Iszlám örömmel teret foglal. A liberális gazdaságnak és ideológusainak üzenem, ha minket le is győznek, nem fogják megúszni. Én pedig nem szeretném, ha a legjobb Karácsonyi ajándék egy Korán lenne. A muzulmánokkal a maguk helyén nekem semmi gondom, de a Hazámat nem kívánom feladni!!!
catalina9
2020. november 27. 17:15
Ez a példa igaz az összes kommunikációnkra, hogy lehet úgy, hogy hatékony legyen és jó és lehet bunkósbot is és káros." Kedves Skrabski Fruzsina, kérem, hogy elméletét váltsa valóra. Kezdje Nagy Blankával és folytassa Jakab Péterrel... aztán írja meg a tapasztalatait..
balbako_
2020. november 27. 16:00
Kérdés, hogy tisztességgel lehet e sikeres harcot vívni az aljassággal szemben?
Knerten
2020. november 27. 14:19
Erről van szó. A pozitív üzenetek kell kommunikálni, de legalábbis azokat is kellene. Megmutatni, hogy érték, öröm, ajándék, ha egy fiatal nő megtartja a magzatát, hogy jó hagyományos családban élni, hogy boldogok azok a gyerekek, akiknek együtt vannak a szüleik (sajnos ma már a gyerekek kisebbsége), hogy szép dolog a szerelem férfi és nő között, hogy jó dolog a hazaszeretet stb. Amikor emberi történeteken, pozitív üzeneteken keresztül valódi, mindenki számára megkérdőjelezhetetlen értékeket mutatunk be, az ellen sokkal nehezebb harcolni, mint amikor vagdalkozunk. Ezért az online és televíziós teret ilyen üzenetekkel kellene elárasztani.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik