Az IMF is elismeri a magyar modell sikereit

2020. november 26.
A 2010-es évek elején még a Nemzetközi Valutaalappal szembeni gazdasági szabadságharcban vett részt, ez év novemberétől a szervezet első magyar ügyvezető igazgatójaként képviseli hazánkat és a régió országait. Palotai Dániel először a Mandinernek adott nagyinterjút a magyar gazdaságpolitika sikereiről, a Brüsszellel való konfliktusokról és a járvány okozta válság kezeléséről.

Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Mi volt az üzenete annak, hogy Magyarország hazaküldte az IMF-et 2010 után? 
Erős kezdés... Egy évtizeddel ezelőtt hazánk sereghajtó volt a régióban, az IMF – és nem mellesleg az Európai Bizottság – pedig megszorítást javasolt. A 2010-ben hivatalba lépő kormány felismerte, hogy egy válságba süllyedt gazdaságban nem lehet úgy rendet tenni, hogy a dolgozó emberek adóterheit növelik, és a költségvetésből származó bevételeiket csökkentik. Ehelyett – sok más mellett – a kabinet bevezette az egykulcsos személyi jövedelemadót, a költségvetés bevételeit pedig válságadókkal stabilizálta. Ezek a lépések, csakúgy mint a végtörlesztés, szembementek az IMF javaslataival, ezért a magyar reformokat nem lehetett volna az IMF akkori javaslataival véghez vinni.

Utólag a valutaalap vizsgálta, és belátta, hogy Görögországban milyen hibákat követett el, az ország ma is szenved az utóhatásoktól. De azt mintha nem mondaná ki, hogy Magyarország a szervezet javaslataival ellentétes reformokkal érte el sikereit.
Valóban, de az is biztos, hogy amint beértek a magyar reformok, az IMF is kénytelen volt elismerni a sikereinket. Ha évről évre követjük a valutaalap Magyarországról szóló jelentéseit, láthatjuk, hogy egyre pozitívabbá váltak az értékelések. A legutóbbi országjelentésben a tíz évvel ezelőttihez képest az összes fő megállapítás ellentétes előjellel szerepel. Egy ilyen jelentős intézménytől nagy eredmény, hogy ekkorát tud fordulni.

Úgy tűnik, mintha az IMF-ben lassan bár, de a szakértői hozzáállás kerekedne felül, ellentétben Brüsszellel, ahol továbbra is politikai alapon döntenek.
2010-ben a két intézmény még egymásra licitált abban, hogy Magyarországnak milyen megszorításokat kellene alkalmaznia. Ahogy telt az idő, a valutaalap egyre kevésbé javasolt megszorításokat, az Európai Bizottság viszont keményvonalasabb és rugalmatlanabb maradt. Utóbbi sokszor nem vette figyelembe: ahhoz, hogy az egyes intézkedések beérjenek, és megjelenjenek kedvező költségvetési hatá­saik, idő kell. A mai napig kevéssé látszik, hogy az Európai Bizottság értené: nehéz helyzetben a megszorítások nem vezetnek eredményre, mert az emelkedő adóteher, a költségvetési szigorítás sokszorosan érezteti negatív hatását a gazdaságban. De tegyük hozzá, a koronavírus-járvány során átmenetileg a bizottság is felfüggesztette egyes költségvetési szabályok alkalmazását. Ezzel együtt is eljutottunk oda, hogy a Nemzetközi Valutaalap ajánlásai egyes esetekben ellentétben állnak az Európai Unió által sokszor képviselt megszorító javaslatokkal.

Más ligában játszottunk, de felnőttünk hozzájuk”

Jelképesen fogalmazva: a valutaalapnál szakértők, Brüsszelben politikusok ülnek?
Az Európai Bizottságban a politikai szempontok sokkal erősebben érvényesülnek. Ezt volt lehetőségem megfigyelni, amikor Magyarországot képviseltem a Nemzetgazdasági Minisztérium, később a Magyar Nemzeti Bank színeiben. Amikor részt vettem ezekben a vitákban, sokszor az volt a benyomásom, hogy szakmainak beállított kérdések mögött súlyos és elfogult politikai érvrendszer húzódik meg, és ezt próbálják közgazdasági köntösbe bújtatva keresztülvinni. A valutaalapnál ilyet nem tapasztaltam.

Az IMF-fel nincs is, Brüsszellel annál több a kormány konfliktusa. Most, hogy Magyarország és Lengyelország belengette a vétót az uniós költségvetésre, sok kritikus megjegyzést hallani Washingtonban?
Speciális helyzetben vagyok, mert a járvány miatt szinte senki nem tartózkodik a valutaalap épületeiben. Zárt ajtók mögött működünk, szinte kivétel nélkül otthonról dolgozunk. A virtuálisan zajló vitákon és tanácsüléseken nem hallottam Magyarországról semmilyen negatív véleményt. Az európai intézményektől érkező javaslat a gazdasági és pénzügyi kérdések politikai ügyekkel való összekapcsolására nem mutat előre, Európának inkább össze kellene fognia a jelen helyzetben.

Fotó: Cory Hancock
Nyolc országot képvisel a magyar igazgató
Az IMF az egyik legnagyobb nemzetközi intézmény, 190 tagállamot tömörít. Az országokat egy 24 ügyvezető igazgatóból és a bolgár Krisztalina Georgieva vezérigazgatóból álló igazgatótanács irányítja. Itt az IMF-ben betöltött súlyuk alapján a hét legnagyobb tagországnak (kvóta szerinti sorrendben: USA, Japán, Kína, Németország, Franciaország, Egyesült Királyság, Szaúd-Arábia) állandó ügyvezető igazgatói széke van. A többi 183 tagállam országcsoportokat alkot, amelyek élére egy-egy, a régió valamely országából származó jelöltet választanak meg a képviseletükre egy adott időszakra. Magyarország a közép- és kelet-európai országcsoport tagja, Palotai Dániel Magyarország mellett Ausztriát, Csehországot, Fehéroroszországot, Koszovót, Szlovákiát, Szlovéniát és Törökországot képviseli.

Ön milyen kapcsolatban volt az IMF-fel a 2010-es évek elején? Tapasztalta akkor, hogy nem talál megértésre a magyar válságkezelés?
2010-ben tértem haza az Európai Központi Banktól, és vettem át a Nemzetgazdasági Minisztérium makrogazdasági főosztályának a vezetését. Matolcsy György tárcavezető irányítása alatt hirtelen a magyar gazdaságpolitikai vezetés középpontjában, a független gazdaságpolitikáért vívott csaták frontvonalában találtam magam. Akkor még nem sokan értették, hogyan lehet képes a kormány kiszabadulni a csapdahelyzetből. Szinte mindenki régi recepteket vett elő, és alig akarták elhinni, hogy újra kell írni a gazdaságpolitika keretrendszerét. A korábbi egyenletrendszernek nem volt megoldása.

Milyen a független gazdaságpolitika? Kritikusok szerint a mai nyitott, globalizált világban nincs rá esély.
A magyar modell nem lehetett volna ilyen sikeres, ha nem független a gazdaságpolitika, és a döntéseket nem hazánk, hanem kívülről ránk kényszerített érdekek mentén hozzuk meg. A kormányzat 2010 után olyan, más országokban elképzelhetetlen lépéseket és reformokat is keresztülvitt, amelyek segítettek kiszakadni a külső függésből. Ilyen például a devizahitelek végtörlesztése vagy az adóreform az arányos, egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével. Szintén úttörőek voltak 2013 után a Magyar Nemzeti Bank lépései és programjai, amely a Növekedési hitelprogrammal elkezdte megváltoztatni az európai jegybanki gondolkodást. Sok harcot kellett vívni az Európai Központi Bank képviselőivel is a tárgyalóasztaloknál, de mára a jegybanki kkv-hitelprogramok elfogadottá váltak, sőt a valutaalap egyes jelentéseiben is megjelennek. Kulisszatitok, de elmondom: amikor az egyik országot tárgyaltuk az utóbbi két hétben, a hozzászólásomban kifejezetten javasoltam az ottani jegybank számára, hogy könnyítse a nehéz helyzetben lévő kis- és középvállalkozások hitelhez jutási feltételeit, indítson a magyarhoz hasonló kkv-hitelprogramot.

A magyar gazdaságot nem érte felkészületlenül a koronavírus-válság”

2010-ben viszont kevésbé hallgattak önre, hiszen akkor még az asztal másik oldalán, a jelenlegi kollégáival szemben ült.
Így is fogalmazhatunk. Jól emlékszem a hosszú órákon át elnyúló, kőkemény vitákra az Európai Bizottság és az IMF delegációjával. Ők azt mutatták be, hogy az ő keretrendszerükben mit kellene tenni, mi pedig azt magyaráztuk, hogy miért alapvetően elhibázott a megszorításokon alapuló gazdaságpolitika. Sajnos azokat a vitákat a tárgyalóasztalnál nem lehetett megnyerni…

Matolcsy György élet-halál harcnak nevezte a Nemzetközi Valutaalappal folytatott küzdelmet, és szerinte a szervezettel nem lehetett volna használni a bankadót, a válság­adókat, nem tudtuk volna a nyugdíjrendszer reformját folytatni. Az IMF-fel szakadékba zuhant volna a gazdaság ugyanúgy, mint a görög?
Az akkori, a nemzetközi intézmények által asztalra tett megszorítócsomagot nem volt szabad elfogadni. A gazdaságot először stabilizálni kellett, majd meg kellett teremteni a növekedés alapját. Tehát munkahelyek létrehozására alkalmas környezetet kellett kialakítani, amelynek talán a legfontosabb pillére az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése volt. Emellett egyszerre kellett küzdeni az adósságcsapdával az állam és a családok szintjén is. Előbbit segítették a válságadók, utóbbit a devizahitelek végtörlesztése. Időt kellett nyerni, hogy az Európai Bizottság által folytatott túlzottdeficit-eljárásban elkerüljük a szankciókat, amíg a gazdaság be nem indult.

Ha akkor haza kellett küldeni az IMF-et, most miért jó nekünk, hogy bent vagyunk?
Szögezzük le: nem vagyunk IMF-program alatt, a magyar modell megállta a helyét, és bebizonyította: létezik olyan gazdasági stabilizáció, amely munkahelyteremtésen, strukturális reformokon és önálló jegybanki politikán alapul. A valutaalap nagyon sokat változott az elmúlt évtizedben: tanult a válságkezelési tapasztalatokból, belátta, hogy ilyen helyzetben nem megszorítani kell, hanem ösztönözni a gazdaságot. 2020-ban már éppen az az egyik fő költségvetési tanácsa a járvány sújtotta országok számára, hogy támogassák a kilábalást az összes lehetséges költségvetési eszközzel.

Fenntartható növekedés csak munkaalapú társadalomban képzelhető el”

Akkor most az IMF játszik a mi kottánkból?
Sok tekintetben igen. A magyar modell számos elemét elfogadta, sőt már ajánlja is más országoknak. Gazdasági visszaesés esetén a költségvetési gazdaságélénkítést úgy javasolja, hogy közben átmenetileg megemelkedhet a hiány. Az olyan gazdaságfehérítést segítő programjaink, mint az adóhatósághoz bekötött pénztárgépek, szintén elfogadottá váltak. Hasonlóképpen a 2013-ban még újnak számító Növekedési hitelprogram mintájára mára általánossá vált, hogy a jegybankok támogassák a kkv-k kedvező hitelhez jutását.

Erre azért volt szükség, mert beigazolódott, hogy a piac és a bankszektor sem tökéletes, és a korábban döntően külföldi tulajdonú hazai bankszektor nem igazán hitelezte a magyar kis- és középvállalkozásokat?
A 2008-as globális pénzügyi válság rávilágított, hogy a nagy bankcsoportokat igenis döntően az anyabanki központjukból irányítják, s amikor globális hitelszűke lép fel, és a kockázatkerülés válik meghatározóvá, a bankok szigorítják a hitelezési feltételeiket. Amikor dönteniük kellett, hogy hol mekkora mértékben építik le a hiteleket és vonják ki a tőkét, a saját országaikban lényegesen kisebb léptékben szigorítottak. Emiatt Magyarország sokkal inkább megszenvedte a tíz évvel ezelőtti válságot a banki hitelezési csatornán keresztül is.

Fotó: MTI / Soós Lajos

Mivel foglalkozik az IMF-ben? Ön magyarázza el, hogy mit miért tesz Magyarország a gazdaságpolitikában, netán közvetít a kevésbé szerencsés országok és a valutaalap között?
A feladatomnak két fő iránya van. Az egyik az, hogy az országcsoportunkba tartozó államok érdekét képviseljem az igazgatótanácsban. Amikor a Magyarországról szóló országjelentést tárgyalják majd, akkor mindent meg fogok tenni, hogy megalapozott, elfogulatlan és az eredményeinket hűen tükröző beszámoló készüljön. Amikor meg például Csehországot veszik górcső alá, akkor őket fogom segíteni a nemzeti szempontjai érvényesítésében. Az igazgatók másik fő feladata az IMF mindennapi tevékenységének irányítása, valamint a politikájának alakítása, folyamatos felülvizsgálata és fejlesztése. Meggyőződésem, hogy a magyar modell tapasztalataiból más országok is merítenek majd, amelyek hasonló kihívásokkal szembesülnek.

Hogyan tud segíteni az IMF a koronavírus-válság sújtotta országokon? Ha most nem megszorítást ajánl, hanem költekezést, az miért lesz jó nekik?
Rengeteg országot – hazánkkal ellentétben – nem tartalékokkal felvértezve, egyensúlyi felzárkózási pályán ért a válság, sokan már az év elején eladósodva, gyenge lábakon álló költségvetéssel vagy sebezhető jegybanki mérleggel érkeztek el a világgazdasági összeomlás időszakához. Az IMF önmagát meghazudtoló gyorsasággal és rugalmassággal két gyors hiteleszközt is elérhetővé tett a bajbajutottaknak. Idén lényegében a világ országainak majd felében közvetlen szerepet vállalt abban, hogy fenn tudják tartani a gazdaságuk működőképességét.

Az Európai Bizottságnál sokszor a szakmainak beállított kérdések mögött súlyos és elfogult politikai érvrendszer húzódik meg”

A makropénzügyi egyensúlytalanságokkal küzdő országok ez idáig is az IMF-hez fordultak. A kérdés sokkal inkább az, hogy e támogatásnak mik a feltételei, milyen árat kell fizetni érte. 
A koronavírus-válságnak nemcsak az egészségügyi, hanem a gazdasági oldala is speciális. Hiszen nagyjából egyszerre érte a világ összes országát egy ugyanolyan típusú sokkhatás, és aligha lehet abban bízni, hogy majd a kereskedelmi partnerek segítenek a kilábalásban például a versenyképesebbé váló export megvásárlásával. Erre a speciális kihívásra válaszul célzott eszközökre van szükség, amit az IMF is felismert, így a kevesebb kötöttséggel járó vészhelyzeti eszközökön keresztül tudott gyors segítséget nyújtani az utóbbi hónapokban. A kevesebb kötöttség azt jelenti, hogy a segítségnek nincs olyan előzetesen vagy menet közben teljesítendő szigorú feltétele, mint a korábbi időszakban alkalmazott programoknál elvárt megszorító intézkedések voltak.

Elképzelhető olyan súlyos válság kialakulása, hogy végül Magyarországnak is az IMF fog segíteni a kilábalásban? Hiszen már a fél világ a valutaalaptól kap segítséget.
Mint említettem, a magyar gazdaságot nem érte felkészületlenül a koronavírus-válság. A tíz éve megteremtett munkaalapú gazdaság adta stabil lábon álló költségvetés, valamint egy erős, a célzott eszközeit bevetni nem rest jegybank olyan tartalékokat és védőpajzsot jelent, amilyet sok ország megirigyelhet. Látom az elszántságot a kormány részéről, hogy – amint tíz évvel ezelőtt is – visszaállítsa a magyar gazdaságot a növekedési, felzárkózási pályára. Az IMF-et pedig használhatjuk majd arra, hogy a világ más országaiban jól működő lépésekről első kézből értesüljenek a hazai döntéshozók, ezért is mindent meg fogok tenni.


Irina Ivascsenko, a Nemzetközi Valutaalap budapesti képviseletének vezetője,<br>Thanosz Arvanitisz, az IMF delegációjának vezetője és Barbara Kauffmann, az Európai Bizottság delegációjának vezetője<br>elhagyja az Országházat 2012. július 24-én, miután tárgyalt Orbán Viktorral. <br>Fotó: MTI / Beliczay László
Varsóig üldözte az IMF-et Matolcsy
Matolcsy György 2013-ban levelet írt a Nemzetközi Valutaalapnak, hogy zárja be a 2010 előtti időszakban Budapesten nyitott irodáját, hiszen Magyarország előtörleszti a balliberális kormányok alatt felvett IMF-hitelt. A szervezet ezt követően Varsóból figyelte a régió gazdasági eseményeit.

Milyenek most a magyar gazdaság esélyei? A harmadik negyedévben már valódi visszapattanás történt, vagy ez még hamis remény?
Éves alapon még 4,7 százalékos volt a csökkenés, de az előző negyedévhez képest már 11,3 százalékos bővülést mutatott a gazdaság. Összességében most a magyar gazdasági tevékenység a középmezőnyben helyezkedik el. A jelenlegi becslések szerint Európában 7 százalékot meghaladó visszaeséssel számolnak 2020-ra, nálunk ennél kisebb, 6 százalék körüli lehet a zsugorodás. Magyarország a negatív növekedési környezetben ha mérsékelt ütemben is, de folytatja a felzárkózást az eurózónához.

Amint beértek a magyar reformok, az IMF is kénytelen volt elismerni a sikereinket”

Épp tavaly előztük meg Szlovákiát egy főre jutó GDP-ben…
Igen, 2019-ben az uniós átlagos fejlettségi szinthez viszonyítva Magyarország 74,2 százalékon, Szlovákia és Lengyelország 73,2 százalékon állt. Ezzel megelőztük Szlovákiát, a növekedési többletünket pedig megőriztük. A járvány kitöréséig, ami minden országot súlyosan érintett, kimagasló volt a magyar gazdaság teljesítménye. Pedig 2010-ben még sereghajtók voltunk. Más ligában játszottunk, de felnőttünk hozzájuk.

A jövőre nézve nagy vita van arról, hogy szabad-e korlátlanul eladósodni, költekezni, ebből alapjövedelmet fizetni, vagy inkább a kisebb eladósodás és a célzott munkahelyvédelmi segítség a követendő.
Megítélésem szerint organikus, fenntartható növekedés csak munkaalapú társadalomban képzelhető el. A munka az egyének és az egész társadalom számára boldogulást jelent, az viszi előre az embert, ha célja van a tevékenységének. A munkavégzéstől független jövedelem – eltekintve néhány olyan kivételtől, mint a szociális rászorultsági segélyezés – rossz hatással van az egyéni motivációra. Ez oda vezethet, hogy egyre kevesebben akarnak dolgozni, így fenntarthatatlanná válnak a költségvetési folyamatok, egyre nagyobb teher hárul azokra, akik dolgoznak, hogy ki tudják fizetni az alapjövedelmet azok számára, akik nem dolgoznak. Az eladósodással kapcsolatban pedig hosszú távon mindenképpen törekedni kell az adósságcsökkentésre és a külső függőség mérséklésére, ahogyan azt a magyar gazdaságpolitika tette az elmúlt évtizedben. De olyan rendkívüli helyzetben, mint a koronavírus-válság, elképzelhető, hogy az adóbevételeknél többet kell költenie egy kormánynak, ami természetes módon adósságnövekedéshez vezet. Éppen azért kell csökkenteni az adósságot jó időkben, hogy ha beüt egy ekkora válság, legyenek tartalékaink.

Miben hisznek a valutaalap döntéshozói? Vannak olyan politikai, gazdasági elvek, amelyekkel azonosul, szimpatizál a szervezet?
A valutaalap legfőbb missziója a globális pénzügyi stabilitás biztosítása. Rendszeresen konzultál a tagországaival, a bajba jutott államoknak hitelprogramokat nyújt, kérésre szakpolitikai tanácsokat ad. A fő elv a konszenzuskeresés. Hiszen az intézmény alapításakor Bretton Woodsban az országok felismerték: a nemzeti érdekek megvédésének legjobb módja az együttműködés. Nemes célokkal hozták létre az intézményt, ám sajnos az ezredfordulótól egyre népszerűbbé váló, korlátlan liberalizációt népszerűsítő közgazdasági megközelítések tévútra terelték. Ahogy a valutaalap, úgy a tagországok is sokszor csapdahelyzetbe kerültek a téves gazdasági megközelítések miatt.

És el is veszett a konszenzuskeresés egy időre.
Az IMF szembetalálta magát sok olyan országgal, amely nem volt hajlandó alávetni magát a messzemenő liberalizációnak, a piacok mindenható működését feltételező programoknak, így a megszorításra épülő programoknak sem. Ez oda vezetett, hogy a tíz évvel ezelőtti globális pénzügyi válságot követően elindult a szervezetben egyfajta tanulási folyamat. Nemcsak új közgazdasági alapokra került a valutaalap elemzési rendszere, de eszközei is átalakultak. A folyamatban nagy szerepe van az új vezetésnek is.

Ennyit számítana, hogy 2019-ben először került olyan vezérigazgató a szervezet élére, aki a volt keleti blokkból származik?
Krisztalina Georgieva nagyon pozitívan nyilatkozott, amikor azt mondta, hogy a politikánk az emberekért van, az életminőségük javulásáért. Az ő támogató hozzáállása nélkül a járvány kitörése óta aligha biztosított volna gyors segítséget az IMF nyolcvankét országnak százmilliárd dollárt meghaladó összértékben. Egy ilyen válságban ennek a jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen kétszer ad, ki gyorsan ad.

Palotai Dániel
1978-ban született Budapesten. Közgazdászdiplomáját 2004-ben szerezte a Budapesti Corvinus Egyetemen. Szakmai pályafutását elemzőként kezdte 2004-ben a Magyar Nemzeti Bankban, majd 2007-től az Európai Központi Bankban folytatta. 2010 novemberétől a Nemzetgazdasági Minisztérium makrogazdasági főosztályát vezette, és részt vett hazánk strukturális reformprogramjának kidolgozásában. 2013 márciusától a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, főközgazdásza volt. 2020. november elsején bekerült a Nemzetközi Valutaalap legfelső döntéshozó testületébe.
Nem volt még ilyen: Matolcsy kottájából játszik az IMF – Bővebb írásunk a mandiner.hu-n.

Címlapkép: Cory Hancock

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés