Másrészt 2006. október 23-án az Astoriánál, amikor a “rendőrök” elkezdték célzottan, szemmagasságban lövöldözni az embereket, még egyetlen barikád sem állt és egy fia autó sem lángolt. Amikor úgymond megindult a lovasroham, nem égett egyetlen kocsi sem. Amikor a rendőrök válogatás nélkül, minden eléjük kerülőt összevertek, viperával csapkodtak, bakancsban rugdostak, még egyetlen barikád sem állt.
Nem sete-sután, hanem vér és bosszúszomjas bűnözőként viselkedtek 2006-ban a rendőrök.
Ferenc, a ripacs végül előveszi egyik legújabb karakterét, az aggódó apát.
A színészpártelnök, könnybe lábadt szemekkel arról kezd beszélni, hogy milyen volt neki, amikor golyóálló mellényt kellett adnia a gyerekeire.
Most belőlem szalad ki egy káromkodás.
Az ember, aki szakszerűnek és arányosnak nevezte a viperás símaszkos mocskok kegyetlenkedéseit, most, 2020-ban, arról próbálja meggyőzni a fiatalokat, hogy igazából ő az áldozat, és arról, hogy 2006-ban nem az ellene utcára vonulóknak, hanem a gyerekeinek volt veszélyben az életük.
Gyomorforgató.”