Sokat tudunk már a politikai elit és – most már – a közigazgatás viselkedéséről a holokauszt alatt, de az egyszerű embereket, a parasztokat, a munkásokat, a diákokat, a háztartásbelieket ismerjük a legkevésbé – Pelle János e témákat járja körül új kötetében.
Nyitókép: a kunmadarasi pogrom vádlottjai
Fontos könyv került a boltokba Pelle János Vérvád, hisztéria, népítélet – „Zsidókérdés” Magyarországon 1945-ben és 1946-ban című munkájával. A kötet a kérdést közel negyedszázada kutató történész és publicista eddigi kutatásainak összegzése, frissítve azt újabb eredményekkel, a releváns szakirodalommal és újabb levéltári hivatkozásokkal. A könyvhöz az előszót Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija írta: mint fogalmaz, Pelle „hatalmas intellektuális bátorságról” tett bizonyságot munkájában, mikor a második világháború utáni vérvádak – saját szavaimmal –, a „tömegek antiszemitizmusának” kérdését bolygatja.
A kérdés a lehető legégetőbb, a szerző megközelítése pedig valóban bátor, igényes és úttörő. Lehet felkérődzeni a múlt rendszer szakirodalmának Horthy Miklósra tett megállapításait, illetve cikksorozatot indítani a Mércén arról, hogy a ruandai népirtás fontosabb-e a hazai népirtás-kutatásnak, vagy pedig Auschwitz; de az igazság az, hogy napjaink fő konfliktusa a globális és a lokális, az elit és az egyszerű ember konfliktusa. Adódik konzervatívként a kérdés:
a pogrommal és a vérváddal, mely a manapság a konzervatív oldalon okkal méltatott átlagember jellemének sötét oldalát mutatja be? Valóságos darázsfészek a téma, Pelle pedig értő és avatott kézzel vezeti az olvasót a kérdés körül.
Pelle János munkájában primer levéltári forrásokat, sajtóforrásokat és szakirodalmat ötvöz, a könyv áttekintő és szintetizáló jellegű, ilyen értelemben pedig elengedhetetlen szakmunka. A kötet fővárosi és vidéki levéltárak anyagából is merít, üdítő elmozdulást képezve az Országos Széchényi Könyvtár szabadpolcának, a Budapest Főváros Levéltárának és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának háromszögében ingázó kutatók munkáitól.
A szerző tisztázza (14.), hogy munkájának inspirációja Jan T. Gross Szomszédokja, mely kellő felháborodást okozott húsz évvel ezelőtt Lengyelországban. Pelle megközelítése viszont méltányos, érzékeny, egyben a tényeket nyíltan feltáró és tudományos. A szerző a szociálpszichológiai megközelítést alkalmazza (34. skk.), mely újítónak számít olyan értelemben, hogy azt a szakirodalom az utóbbi évtizedekben kevéssé tekintette alkalmazhatónak. (Persze az, hogy a „szakirodalom” mit tekint legitimnek, kevéssé érdekes: manapság a genderkutatás és a diskurzus-analízis a fő témák, melyeknek tudományos értékéről jelenleg is zajlanak a viták).
A könyv fontos tényre világít rá: míg sokat tudunk például a politikai elit és – most már – a közigazgatás viselkedéséről a holokauszt alatt,
(17.).
Mindez azért is fontos, mert máig elhangzanak túlzó állítások, melyek szerint a magyar lakosság en bloc antiszemita lett volna, vagy támogatta volna a holokausztot. Egyesek még azt is megfogalmazták, hogy a magyar lakosság „tettestárs” lett volna.
Ezzel szemben állnak Pelle kutatási eredményei, melyek szerint a lakosság szimpátiáját a deportálások iránt például vérvádak felmelegítésével, újra publikálásával igyekeztek felkelteni 1944-ben. (19-23.). Kérdéses, hogy egy a „kisgyermektől aggastyánig” antiszemita társadalmat kellett-e volna bármire hergelni. A kollektív váddal szemben áll például a váci rendőrség levele a város polgármesterének 1944. június 29-én: „Sajnos váci polgároktól nem kaptunk még névtelen feljelentést sem [zsidók vagyon rejtegetésével kapcsolatban]: adatokkal egyáltalán nem szolgáltak”. A kassai rendőrség iratanyaga szerint az 1941-ben 67 ezres lakosságú város összesen 27 feljelentést produkált a német megszállás alatt. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek szerint a kollaboráns miniszterelnök, Sztójay Döme kifejtette aggodalmát, hogy
Pelle János helyesen mutat rá, hogy a kutatók többsége nyugati, vagyis nem ismeri a magyar forrásokat, nem ismeri a magyar nyelvet. Ezt tovább gondolva belátható: helyesebb magyar kutatók eredményeire támaszkodni, és nem feltétlenül elfogadni mindent, amit egy magyarul néhány szót tudó kutató történetesen angolul publikált egy nyugati kiadónál.
A szerző arra is rámutat, hogy a vidéken időnként jelenlévő antiszemita érzelmeket hogyan probálták korbácsolni, kihasználni a kommunisták. Mint Köves előszavában is jelzi, ezzel a szerző tabudöntő módon ír a baloldali antiszemitizmusról (17.), melyet egyes kutatók már eleve illegitim témának minősítettek. Pelle tehát ebben a témában is járatlan utakon kalauzolja az olvasókat. S összességében megdöbbentő, hogy Pelle mennyi vérvád esetét tudja idézni. Az ismert tiszaeszlári eseten kívül Budapest, 1884-től Szentes, 1900-on át Vámosmikola, 1938-ig, majd a háború utánig. (18-19.). A szerző meggyőzően tárja fel a háború utáni vidéki vérvádakat, rámutatva a kommunisták felemás válaszaira. A könyvben a magyar-zsidó történelem olyan kevéssé ismert, fontos figuráiról is adatokat kapunk, mint a kaposvári Antl Ödön.
Végső soron Pelle a magyar-zsidó történelem kutatásának legégetőbb, legellentmondásosabb aspektusairól publikált fontos kötetet. A kötet úttörő és nehezen utánozható eredményeket tesz, megkerülhetetlen és igényes. Tisztán jelzi, hogy a tudományos kutatás bázisa az akadémiától a független intézetek irányába helyeződik át. A kötet a huszadik századi magyar és magyar-zsidó történelem iránt érdeklődő olvasók és kutatók számára egyaránt ajánlott olvasmány.
Nyitófotó: Yad Vashem Photo Archives
A nagyszabású régészeti feltárás olyan valóságot villantott föl, amiről a kutatók nem is álmodtak. Luxuscikkek, gazdagság és hatalmas város képe bontakozott ki a szakemberek szemei előtt.
A termelés hozza létre a fogyasztót – ez pedig ugyanúgy igaz a szexuális szükségletekre, vágyakra és habitusokra is.
Mit is jelent manapság az, hogy keresztény Európa? És miért tiltakoznak ez ellen annyian?
Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
A hazugság lényege, hogy mire használják ezeket a valós problémákat: keleti orientáció, jogállamlebontás, feudálkapitalista önkény.
Nyolc embert ítéltek el.
