Patchwork

2020. szeptember 10.
Orosz István az egyik legemlékezetesebb művével, a rendszerváltáskor készített  Tovariscsi konyec! című plakáttal<br>Fotó: MTVA / Bizományosi: Oláh Tibor
A reneszánsz Orosz István
| Kéri Gáspár |
  

Ha léteznek még reneszánsz személyiségek vagy legalábbis e személyiségjegyeket hordozó alkotók, akkor a grafikusművész Orosz István ilyen. A jelző pedig minden bizonnyal megállja a helyét, elég Orosz archaizáló grafikai stílusáról szerzett első benyomásainkra gondolni, amelyek közül a rendszerváltáskor készített Tovariscsi konyec! című MDF-plakát vélhetőleg a legemlékezetesebb, és amely alkotás művészetének legalább egy darabját szélesebb körben is ismertté tette. Persze Orosz István univerzuma nem áll meg ennél a plakátnál, sőt. A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1975-ben diplomát szerző alkotó a kulturális plakátok, könyvillusztrációk, az egyedi sokszorosított grafikai lapok mellett ugyanis jelentős animációsfilm-készítői múlttal, valamint irodalmi tevékenységgel rendelkezik – verseket, tanulmányokat, regényeket írt –; szerepvállalása a kulturális közéletben ugyancsak számottevő. Még szerencse, hogy ebbe a meglehetősen szerteágazó életműbe – amelyben a tér és az idő illúziójának gyakorta filozofikus vizsgálata kiemelt szerepet tölt be – most vasárnap és az azt követő két hétben egyszerre tekinthetünk bele. A budapesti Uránia mozi ugyanis levetíti a hetvenes évek óta folyamatosan készülő szerzői rövid­filmeket, a programokhoz kapcsolódó kiállításon pedig összetéveszthetetlen stílusú és mondanivalójú grafikáival is megismerkedhet a közönség. Az eseményen könyvbemutatót is tartanak, amelyen Orosz István két idén megjelent kötetét a kiadók jelenlétében prezentálja. Ugyancsak ekkor lesz Orosz folyamatosan vezetett blogján, az Utiszon a karanténidőszakban lezajlott negyvenrészes galériakvíz eredményhirdetése is.

(Orosz István mozgó- és állóképei. Uránia Nemzeti Filmszínház, szeptember 13., 16.00. A programhoz kapcsolódó kiállítás megtekinthető szeptember 30-áig)

***

Fotó: MTI / Kollányi Péter
Idillmozaik
| Muray Gábor |

„Nézd a világ apró rebbenéseit”, írja a költő, „Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít”, ez a vers első sora. Bennem ezekből a Radnóti-rebbenésekből áll össze Kapolcs, az idillmozaik. Az erdők, a tarlók, az aranyló lankák. A templomból a temetőbe szálló Haydn. A Sédbe lógatott láb. Az öreg híd. Körtemuzsika, gyerekhad, csilingelés. Csaláncsípés, törökülés, örömtánc. Évszázadot átölelő generációk a buszmegállóban. Összekapaszkodás, kincskeresés kultúrharcon, árkon-bokron túl. Csendélet. Vita illuminativa. Szappanbuboréknyi béke. „Az egész csak egy pillanat…” – ahogy egy másik Miklós, a Both énekli megrendülten egy udvaron. Ó, Magyarország, én így szeretlek! A dödölleillat. A pap, a késes, a kovács. Malomkerék, akáctüske. Csík Jani és az égbe kiáltott hajnali. A hajnali torna előtti falu dolgos szerénysége, szerény dolgossága: a kertkapun kilépő János bácsik, Mari nénik. Az őslakosok: élő történelemóra. A kis bolt előtt felbrummogó Ikarus. Egy hang a folyamként hömpölygő tömegből: „Nem akar valaki most házasodni? Gyűrűnek itt egy hagymakarika!” Az a macska abban az ablakban 2006-ban vagy ’16-ban, mindegy.

Kavarodunk a völgylakókkal, mint a szélnek eresztett üveggyöngyök. Évtizedeken át. Gyerekként kezdjük, felnövünk, szülők leszünk, deresedünk is kicsit, s máris a gyerekeinkkel gurulunk be Nagyvázsony felől. Az egész csak egy pillanat. Kapolcs a génjeinkbe ivódik. „Hogy valahol otthon legyünk benne” – a Völgy nettó hazaszeretet. És idén ünnepelte volna harmincadik jubileumát. De ebben a pandémiás sci-fiben, amelyben most élünk, a születésnap a nyáron elmaradt. A 30. Művészetek völgye átkerül 2021-re, most szeptemberben és október elején a szervezők Völgyhétvégékkel mutatnak fityiszt a sorsnak. Persze ez a Völgy már nem az a Völgy, megváltozott a gárda (sokszor visszasírjuk a régit és a fesztivál legendás újságját, a Völgyfutárt). Kárpótoljon érte minket, régieket, dereseket a Kapolcstól a Völgyig (1988–2014) című kiállítás Márta István jóvoltából a Molnárház udvarán és a Malomszigeten.

A főtéri koncertek és honi szupersztárok mellett ismét lesz Harcsa Veronika udvar, Momentán udvar, Kaláka versudvar, megnyílik a Hagyományok Háza Folkudvara – Kapolcs szíve gyaníthatóan itt fog dobogni –, megnyílik a Hangfoglaló udvar, a Színház színpad, a Világzenei udvar és Muharay udvar is az indián nyárban. De nem ez a lényeg. Hanem ott és akkor a rebbenés, az az apró rebbenés.

(Völgyhétvégék Kapolcson október 4-ig)

Címlapkép: Dömölky Dániel

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés