Ha a történelmi Magyarország fekszik a ravatalon, akkor nem illik felhánytorgatni a hibáit

2020. augusztus 28. 14:41

Egry Gábor
24.hu
Az nyilvánvaló, hogy a Trianont megelőző időszak erőszakos magyarosítási törekvései a magyar történelem részét képezik. Interjú.

Hogy tetszik az emlékmű?

Megjelenését tekintve sokkal minőségibb, mint a Trianon-emlékezethez kapcsolódó eddigi magyarországi alkotások. Különösen az elmúlt években felállított Trianon-emlékművek közül emelkedik ki esztétikai színvonalában.

Szóval tetszik?

Nekem személy szerint mégsem tetszik, számomra ugyanis túl patetikus, és a szakrális jellegét is problémásnak tartom. Ez az emlékmű ugyanis szerkezetében a középkori zarándoktemplomok felépítését idézi, vagyis itt is ugyanúgy körbejárható a »szentély«, mint a korabeli templomokban.

Nem inkább egy ravatalozót idéz az emlékmű?

Nyilván elsősorban egy kripta hangulatát jeleníti meg, de ez is volt az alapcél, hiszen a hivatalos értelmezés szerint a százméteres lejtőn lesétálva egyfajta pokolra szállás, majd kifelé jövet egy felemelkedés vár a nézőkre.

Ez a magyar nemzet vagy a történelmi Magyarország emlékműve?

Az elmúlt napokban a Válaszonline-on lezajlott szakmai vita alapján azt mondanám, hogy ez a történelmi Magyarország emlékműve. Jó lett volna ezt a vitát az emlékmű tervezésekor lefolytatni, ám ez akkor elmaradt. Pedig a koncepciót kezdettől fogva bírálták egyes szakértők, csakhogy egészen mostanáig semmilyen reakció nem érkezett az emlékmű szellemiségének kialakításában részt vevő történészek részéről.

Felvetődött, hogy történethamisítás történhetett, hiszen az emlékmű falára felkerült 12537 helységnévvel – amelyek az 1913-as helységnévtárban szerepelnek – egy sosemvolt állapotot rögzítettek, mivel több ezer helység nevét a huszadik század elején a magyar állami szervek átírták, önkényesen magyarosították. De hol van itt a történelemhamisítás, ha az emlékmű állítói egyetlen nevet sem írtak át?

Az nyilvánvaló, hogy a Trianont megelőző időszak erőszakos magyarosítási törekvései a magyar történelem részét képezik. Az a kérdés, hogy erre a tényre milyen módon akarunk emlékezni. Ha mindenfajta magyarázat nélkül azt mondjuk az 1913-as helységnévtárra, hogy az a történelmi Magyarország hű lenyomata, és így kell rá emlékeznünk, akkor nyilvánvalóan el akarjuk felejteni, hogy ez a lenyomat miként jött létre. Ha nem akarjuk elfelejteni, akkor egy értelmező-értékelő mozzanatot is muszáj beépítenünk az emlékműbe.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 87 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Miért lenne történelemhamisítás, ha a Trianon előtti legutolsó helységneveket tüntetik fel?
Szerintem az lenne a hamisítás, ha korábbi 10-50-100 év előtti nevek lennének rajta.

Így szerintem a Válasz online - https://www.valaszonline.hu/20.. - írásban található ,megerőszakolt,, tartalom inkább lehet szégyenfoltnak nevezni, mivel azt a látszatot kelti, hogy az elcsatolás azért történt, mert ezek a területek másokat illettek. Ez a történethamisítás.

Ez nem cáfolja azt amit írtam.

Ilyenképpen azt is lehetne mondani, hogy miért nem a korábbi ókori, középkori nevek szerepelnek latinul.

Ami a hazudozást illeti, azt te műveled és még magyarul sem tudod megszerkeszteni a mondatot.

Lényeges különbség!
A történelmi Magyarország nem a ravatalon feküdt, hanem a boncasztalon.

Csak az iskolákra kiterjedő (és erőszakosnak tartott) magyarosítás nem volt eredményes. Ha Magyarországon hamarabb indul meg a polgári fejlődés és iparosodás, akkor a nemzetiségi területekre telepített vállalatokkal a magyar nyelv elfogadtatása könnyebb lett volna. Ha gazdaságunk a szomszédokénál most gyorsabban fejlődik, ez pótolható.

Lehetőség a Szent Korona országainak újraegyesítésére.

Én ma néztem meg az emlékművet. Alapvetően azokat a helységneveket kerestem, ahol jártam, amiket ismerek. Ez már önmagában megvalósít egy szelekciót: a senki által nem ismert helységeket a kutya nem fogja keresni. Hogy ennek ellenére fölkerült néhány név, amelyek mesterséges kreálmányok, az alkalom annak az átgondolására, hogy csak nem volt minden rendben azon az 1913-mas Magyarországon. Attól én még gyászolom, és szerintem gyilkos módon bántak el egy valódi értékkel, amit csak hordoznék kezitcsókolom.

Trianoni sikertörténetek?

Egyéni alkalmazkodástörténetek, karriertörténetek. Számos példa van rá, hogy úgy sikerült megtalálnia valakinek a számításait egy utódállamban, hogy közben nem vált kollaboránssá, nem kellett feladnia a magyarságát. Ma ezek a történetek nem részei a Trianon-emlékezetnek.

Mondana példát?

Sok példám van, ebből az egyik a Romániába került Inándy György története. A zömében románok és németek lakta Karánsebesen a városházán dolgozott árvaszéki jegyzőként, és ő volt az önkéntes tűzoltóság parancsnokhelyettese is. Trianon után nem érte atrocitás, minden további nélkül folytatta tovább a hivatását, sőt előre is lépett a hivatali ranglétrán, és a tekintélyének még az sem ártott, hogy a harmincas években feljelentették, mivel az önkéntes tűzoltóság nyelve továbbra is a magyar maradt. Más támadások is érték a miatt, hogy nem volt hajlandó megtagadni a magyarságát, de az elöljárói minden alkalommal megvédték őt, és később a városházáról ment nyugdíjba. Szerintem Inándy György élettörténete is része a Trianon-emlékezetnek, még ha nem is passzol a hivatalos verzióhoz.





Most nem akarok nagyon profán lenni, de képzeljünk el egy hasonló gondolatmenetet mondjuk a holokauszt kapcsán...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés