Patchwork

2020. augusztus 6.
Kultkikötő a Balatonon
| Klementisz Réka |


Keletnémet turisták koccintgatnak kannás borral egy fáradtolaj-szagú balatoni étteremben, 
az asztalon művirág, a sarokban magyar nótákkal haknizik egy díszfolklórba öltöztetett banda. Sokaknak ez a hangulat ugorhatott be egészen a kétezres évek második feléig arról a szóról, hogy cigányzenekar. Aztán jött a 100 Tagú Cigányzenekart, a Romano Dromot és a Besh O Dromot is megjárt Farkas Róbert prímás, maga köré szervezte a magyar könnyűzenei élet néhány kulcsfiguráját, és a kávéházi cigányzene újragondolásával, a Budapest Bár meg­alapításával elindította az utóbbi szűk másfél évtized egyik legnagyobb hazai könnyűzenei sikersztoriját. Azóta is pörög a korhatár nélküli sanzondiszkó, a húszas-harmincas évek slágereit dúdolja a fél ország. Augusztus 7-én és 8-án is felbukkannak a Balatonnál, egyszer délen, a Kultkikötő programsorozat részeként, egyszer északon, Tihanyban. Kánikulához szól a nóta tehát két este is, avagy a gipsy lounge, a kuplé meg a sanzon.

Szintén a Kultkikötő sorozat részeként Bérczesi Róbert, a Hiperkarma és a kétezres évek zenei életének meghatározó dalszerzője is felbukkan a Balatonnál. Haragosabb vízen járunk. Küzdelem a hullámokkal, a társadalom által szabott szabályokkal egyenesen a tavalyi év könnyűzenei szövegírója díjának győztesétől. „Mutatóujj a száj elé emel / Gyere most, és tartsál titokba’ / Kerekedj fel, a széllel indulunk / őt kérdezd, én nem tudom hova” – A napsütötte rész felé egy poklot is megjárt idegenvezetővel, Bérczesi Robival.

(Budapest Bár-koncert. Balatonboglár – Kultkikötő, augusztus 7. 20.30, Tihany, augusztus 8. 20.00. Bérczesi Róbert: Én meg az ének. Balatonfenyves – Kultkikötő, augusztus 7. 20.00)

*** 

Fotó: Mandiner-Archív
Pilinszky és az időtlenség
| Kéri Gáspár |


A negyven-egynéhány éves Pilinszky János egyedül és boldogan élt első önálló otthonában, az Izabella utcai szoba-konyhás lakásban, éppen takarított, a bekapcsolva felejtett rádióból éteri zene szólt, boldogsága az egekbe szökött. A darab végén sietve megnézte a rádióújságot – J. S. Bach h-moll szvitjét hallotta. 

A zenétől addig nagyrészt tudatosan elzárkózó, amúgy számos zenész és énekes felmenővel rendelkező Pilinszky számára ezen a ponton Bach jelentette azt az ajtót, amelyen belépve már nem volt visszaút. A költő saját bevallása szerint Bach zenéje az égbolttal való gyakori találkozást is jelentette számára. Azonban bátran kijelenthetjük, hogy a nyelv, benne a költészet is zene, csak másmilyen zene, és ezt Pilinszky meglepően jól megzenésíthető versei is igazolják. Szabó Balázs és Vecsei H. Miklós egy ideje már futó közös estje, a Szívárnyék is ezt bizonyítja, amelyben vers, próza és zene, hang, dal és ének, valamint gitár és brácsa hol kéz a kézben, hol egymástól kissé eltávolodva, de egy irányba tartva a magasságokig repítenek bennünket. Az improvizációnak is teret engedve nincs két egyforma előadás, ráadásul olykor a zenész is mond verset, valamint a színész is dalol és zenél. Előbbi önálló Pilinszky-lemezzel is rendelkezik már, utóbbi pedig az egyetemre is Pilinszky műveivel felvételizett. A Szívárnyék azt a megkerülhetetlen Pilinszkyt kívánja felmutatni, akinek versei a 21. században is az időtlenséget hordozzák. 

(Szívárnyék – Pilinszky János két hangon. Zsámbéki nyári színház, augusztus 9. 20.00)

Címlapképen: Farkas Róbert és a Budapest Bár egyik oszloposa, Frenk. Fotó: MTI / Magócsi Márton

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés