Patchwork

2020. július 2.
Kulturális progamajánló.

Réber László szépirodalmi illusztrációi

| Kéri Gáspár |

Nemrég, születésének századik évfordulóján megemlékeztünk Réber László grafikusművészről. A második világháború kataklizmájából kibontakozó szakmai pályája, művészetének egyedisége, műveinek kvalitása máig meghatározza a magyar irodalom és képzőművészet közelmúltját és jelenét. Az általa illusztrált Janikovszky- és Lázár-kötetekből generációk olvasnak fel gyermekeiknek a mai napig, miközben a kiadók számos általa illusztrált könyvet jelentetnek meg változatlan formában. Réber László világa tehát kétségtelenül ma is életünk szerves részét képezi.

Június végén nyílt meg Budán az utolsó, még megmaradt régi tabáni házak egyikében, a különleges hangulatú Virág Benedek Házban az a kiállítás, amely Réber szépirodalmi illusztrációira helyezi a hangsúlyt. A tárlaton az eredeti, gyakran tenyérnyi méretű rajzok mellett plakátnagyságban felnagyított reprodukciók, sőt Réber rajzai nyomán készült installációk is láthatók. A kiállítás középpontjában Örkény István Egyperces novelláihoz készített rajzok állnak, és láthatók azok az illusztrációk is, amelyek egy-egy Karinthy Frigyes- (Én és Énke) és Szerb Antal- (VII. Olivér) kötet számára készültek. A világirodalmi kitekintést Kurt Vonnegut és Mihail Bulgakov műveihez rajzolt egyedi grafikák jelentik. A tárlat kurátora Révész Emese művészettörténész, látványtervezője pedig Babos Zsili Bertalan, aki installációival és festményeivel maga is reflektál Réber László munkáira.
(Éljen a kérdőjel, vesszen a pont! Megtekinthető október 1-jéig a budapesti Virág Benedek Házban) 

***  

Csontváry Kosztka Tivadar: Selmecbánya látképe, 1902.<br>Fotó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
A szülőhaza képe
| Kéri Gáspár |


Bizonyára mindannyiunkban él egy kép mindarról, amit otthonként vagy hazaként azonosítunk. 
Egy olyan táj képe, amely azonkívül, hogy tartalmaz bizonyos topográfiai, éghajlati, növénytani jellemzőket, esetenként építészeti jeleket, semmi másra nem emlékeztet, csak és kizárólag a szülőhazára. A tragikus sorsú Farkas István 1929-ben meg is festette – a szakmai kiteljesedést jelentő franciaországi tartózkodása alatt – a maga képzeletbeli magyar táját dombokkal, egyutcás faluval és a tájban fehéren világló templommal. 

A kép címe Magyarországi emlék, és a nyilvánvaló honvágy hívta életre. A Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum közös virtuális projektje a trianoni békekötés századik évfordulóján tette elérhetővé a két múzeum saját gyűjteményéből azon válogatott festmények sorozatát, amely a kollektív tudatunkban élő magyar tájak kollekciójaként is értelmezhető. 

Ez a magyar táj pedig rendkívül sokszínű, Csontváry Kosztka Tivadar selmecbányai látképétől Szőnyi István Dunai táján és Rudnay Gyula Nagybábonyi utcáján át egészen Szinyei Merse Pál Pipacsos mezőjéig és Mácsai István Pesti utcájáig tart. A 3D-ben bejárható tematikus kiállítóterek az alföldi, hegyvidéki, dunai és tiszai tájak mellett érintik várainkat, városainkat, falvain­kat, és magyar tengerként jelenik meg Brodszky Sándor festményén a Balaton és a tanúhegyek, valamint a Ligeti Antal által festett képen Fiume. Az egyes táj- és városképek előtt megállva informatív szövegeket olvashatunk az alkotókról és a művek megszületésének körülményeiről.

(Magyar tájak. A virtuális kiállítás június 4-étől elérhető a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria honlapján)

Címlapképen: Mednyánszky László: Vaskapu, 1905. Fotó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés