Szabad tér kockázatokkal

2020. június 25.
A bulinegyed biztonságos, de továbbra is bármi megeshet: ez szűrhető le a belvárosi kettős gyilkosság után, a járványügyi korlátozások feloldásakor. Bulizó fiatalt, szórakozóhely-vezetőt, bűnügyi szakembert is megszólaltattunk Erzsébet téri riportunkban, amelynek visszatérő motívuma az alkohol és a drog.

Joó István riportja a Mandiner hetilapban.

A sétányok még csak-csak látszanak este és éjszaka, de a pázsit gyakorlatilag már eltűnt, miként az elmúlt nyarakon. A hat éve felújított Erzsébet tér Akvárium Klub feletti zöld­felületeit kisebb-nagyobb fürtökben újra fiatalok lepik el. Néhol a koronavírus szót halljuk – talán abban a felvetésben, hogy végre megszűntek a korlátozások –, másutt a késeléses kettős gyilkosság kerül szóba, amely a Deák Ferenc utca közeli részén történt egy májusi hajnalon. „Kissé” ellentmondva a közterületi szeszesital-fogyasztást tiltó önkormányzati rendeletnek, a kezek ügyében szinte mindenütt alkoholosüveg vagy -doboz. Békés fesztiválhangulat.

Ne azt gondold, hogy pszichopata!

A mesterséges tó vize a belváros fényeit tükrözteti a parton ülő két fiú arcán. Kérdésünkre, jó-e a bulinegyed közbiztonsága, a beszédesebbik, Gábor elmesél egy előző napi történetet: „Pont itt kint viszkiztünk, elkezdtünk verekedni heccből, és levertük a padról a poharat, amit a barátom hozott a táskájában. Rögtön jöttek a biztonsági őrök az egyik szórakozóhelyről. Megnyugtattuk őket, hogy csak fogásokat gyakoroltunk.”

„A lazítással belépett az ingahatás, a hirtelen jött szabadság érzete”

Az óriási raktározócégnél pakolóként dolgozó Gábor szerint az, hogy májusban két tinicsapat összeszólalkozása halálesettel végződött, nem tipikus. „Láttam az egyik áldozat Facebook-képeit, rockerbakancs, bomberdzseki, rasszista jel a karján, nem akkora csoda, hogy betalálták a cigók.” Szerinte önmagában a bulidrogoktól senki nem lesz agresszív, „max olyan lehet, hogy valaki nagyon rá van szokva a fűre, épp nem tud hozzájutni, hisztisen, morcosan megy le bulizni, és úgy rúg be, halmozott másnaposan”. Ő is használ időnként „spurit” (speedet) meg „ekit” (ecstasyt), „de utána fél évig csak ivászat van”. A Pesterzsébetről való srác a húszas évei közepén jár, kezd megcsömörleni a zárt szórakozóhelyektől, a zenét egyre többször találja sz*rnak – értsd: zavarja, ha az egymásra következő house-számok nincsenek rendesen mixelve –, a sok feltöltött szájú lány az ő számára „mind hazugság”. De azért az egyik csapata még megvan, amellyel hétvégente eljár a belső kerületekbe „kiengedni a gőzt, találkozni a haverokkal, táncolni, rajoskodni”. Búcsúzóul tanácsot ad, hogyan viselkedjünk az éjszakában az esetleg felbukkanó kötözködőkkel szemben: „Ne azt gondold a másikról, hogy pszichopata, se azt, hogy kannibál cigány, egyszerűen csak beszélj úgy vele, mint egy dühös emberrel, legyél együttérző!”

Karantén utáni feszültséglevezetés

A május 22-ei kettős gyilkosság a Fröccsterasztól pár tíz méterre történt. A szórakozóhely tulajdonosa 2011 óta foglalkozik vendéglátóipari szolgáltatással. Az üzlet igazán a harmadik nyáron pörgött fel, a vonzó térfelújítás után. Mostanában egyetlen nyári estén – járványhelyzetmentes időkben – átlagban tizenötezer ember keresi fel az Erzsébet teret, az egyik legnépszerűbb szabadtéri találkozóhelyet.

„Akkor már rég zárva voltunk, de hajnal fél hatkor hívott a rendőrség, hogy jöjjek és segítsek, kellenének a mi kamerafelvételeink is” – meséli Ondrusek Péter, a Fröccsterasz Kft. ügyvezetője az egykori Volánbusz-pályaudvar főépületében található cégvezetői irodában. E műemlék épület és a Deák Ferenc utcához közelebbi másik ház között 1100 négyzetméternyi kihagyás van, ez képezi Budapest egyik legkeresettebb szabadtéri szórakozóhelyének alapterületét.

„Budapest a világ öt legbiztonságosabb városa között van”

Méltán népszerű a hely: a főváros szívében, gyönyörű környezetben több mint négyszáz tételes itallapról választhat az idetévedő. Március 12-e, tehát a szigorú járványügyi rendelkezések előtt 750 széken ültek itt a vendégek – és most igencsak kezdenek visszatérni. Mert bár a külföldi turisták a világjárvány okán elmaradtak, a mára véget érő nyitvatartási korlátozások miatt sok szórakozóhely beadta a kulcsot például a közeli Király utca és Gozsdu udvar környékén, a házak közötti belső udvarsoron. Emiatt 
az addig oda járó vendégek közül sokan immár az Erzsébet téri Fröccsterasz vagy az Akvárium Klub felé veszik az irányt szabad estéiken.

A kieső külföldi turizmust a belföldi forgalom pótolja ezen a nyáron, hiszen a magyar lakosok a járvány miatt nemigen mennek nyaralni. De hogy biztonságos lesz-e a pesti bulinegyed világa, ahhoz érdemes a minapi tragédiát a terasz cégvezetője szemszögéből is megvizsgálni.

„A kettős gyilkosságban az a legelképesztőbb, hogy itt, a belváros szívében történt – mutat rá Ondrusek Péter. – Jókora balszerencse kellett a tragikus végkifejlethez… Két sihedercsapat találkozott, olyan, külvárosból meg a „nyócker” széléről való kör, amely nem igazán vendége a bulinegyednek, de más hely híján csak itt, a terasz előtti füves-parkos részeken tudott szabadtéren bandázni. Fontos körülmény, hogy a kettős gyilkosság nem sokkal a kijárási korlátozás részleges enyhítése után történt. A karanténhelyzet eleve feszültséget, türelmetlenséget halmozott fel az emberekben. Az elkövetők csapatában is többen lehettek, akik addig össze voltak zárva a családtagjaikkal harminc négyzetméteren. A lazítással belépett az ingahatás, a hirtelen jött szabadság érzete, hogy lehet ide-oda menni, verekedni, kötözködni. És figyeljünk a bűncselekményfajtára: felindulásból elkövetett emberölés, amelyben minden bizonnyal ott volt a kábítószerrel terheltség, hisz még felindultságból sem olyan könnyű ölni, különösen nem ismeretlen embereket.”

Címlapkép: Földházi Árpád

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés