50 éve halt meg Christopher Dawson

2020. május 25. 12:05

Pogrányi Lovas Miklós
Vasárnap.hu
Dawson kimutatta: a történelem megértéséhez a kulcs nem az osztályharc tanulmányozásában rejlik, hanem sokkal inkább a vallás társadalomformáló erejének megértésében.

„Az ultrakonzervatív és mélyen katolikus Dawson rendszeridegen jelenség volt a brit akadémiai közegben. Egész életében vallás és kultúra összefüggéseit kutatta, és felismerései alapvetően befolyásolták a huszadik század konzervatív gondolkodóinak kultúraértelmezést. Megállapításai forrásul szolgáltak, C.S. Lewis, J. R. R. Tolkien, John Lukács és Rémi Brague számára is. Elismerte nagyságát Arnold Toynbee, valamint Mannheim Károly és Polányi Mihály is, akikkel a Moot körben találkoztak éveken át. Dawson befolyását nem lehet túlbecsülni: Az amerikai külpolitikát alapvetően befolyásoló Samuel P. Huntington civilizációelmélete voltaképpen Dawson kultúraelméleti belátásain alapszik. Russell Kirk és T. S. Eliot kultúrafilozófiájának a tengelyében is Dawson megállapításai állnak. De hatása kimutatható XVI. Benedek pápa írásain is.

A húszastól a hatvanas évekig jelentős befolyással rendelkezett az akadémiai világban, a Time magazin az ötvenes évek legnagyobb történészének nevezte[5] ám a hatvanas évektől kezdve fokozatosan mellőzött gondolkodóvá vált. Ennek egyik oka a baloldal térnyerése az akadémiai és egyetemi világban, a másik pedig a II. Vatikáni Zsinat, mely lemondott az egyház vonalas apologétáiról, mint Chesterton, Hilaire Belloc és Dawson. Mindezek eredője képpen halála után sikerült őt mindjobban kiszorítani az egyetemi tananyagból.

Dawson kimutatta: a történelem megértéséhez a kulcs nem az osztályharc tanulmányozásában rejlik, hanem sokkal inkább a vallás társadalomformáló erejének megértésében. Bebizonyította: minden kultúra (illetve civilizáció) egy világvallásra épül. A társadalom egységét és működőképességét biztosító magatartási normák vallási eredetű előírásokon, parancsokon alapulnak. Ezért a nagy világvallások mind kultúrát teremtettek, és azok a társadalmak, melyek elveszítették a vallási alapjukat teljesen átalakultak, hiszen semmilyen kultúra nem maradhat fenn az alapját képező vallás nélkül. (...)

Mikor és miként repedt meg Európa keresztény fundamentuma? – tehetjük fel a kérdést. Dawson úgy véli: a mediterrán térség reneszánsza a helyi sajátosságoknak kedvezett és a pápaság kezdett egyre erőteljesebben itáliai jelleget ölteni. Róma maga is az új, humanista kultúra patrónusává vált, ami igen kedvezőtlenül találkozott az északról jövő megújulási igényekkel. Mindezek eredményeképpen Európa szuverén államok közösségévé alakult át, amelyben a világi uralkodó hatalmát már korántsem korlátozta annyira a lelki hatalom vezetője mint a VII. Gergely és VIII. Bonifác pápa közötti ideális időszakban. A kereszténység egységének ekkortájt bekövetkezett megbomlása olyan tragikus csapást mért kultúránkra, melyet azóta sem tudtunk kiheverni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A kommunizmus is vallásfajta.

A címből ítélve nagyon tárgyilagos mű.

Néha a címből is lehet következtetni a tartalomra.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés