Tíz éve kormányon

2020. május 21.
Európában egyedülálló módon a Fidesz–KDNP három egymást követő ciklusra szerzett kétharmados felhatalmazást. Mit értek el az Orbán-kormányok ez idő alatt? Mit hozhat a jövő a 2030-ig tervező miniszterelnök és pártja számára? Elemzésünk a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről.

Pálfy Dániel írása a Mandiner hetilapban.

Tíz év távlatából nézve egyértelműen kijelenthető: a Fidesz–KDNP 2010-ben történelmi győzelmet aratott az országgyűlési választáson. A pártszövetség számára az ezt követő időszak a siker évtizede volt, hiszen egészen a 2019-es önkormányzati választásig minden voksolást fölényesen megnyert. Több szavazatot gyűjtött, mint a parlamenti ellenzék, és a támogatottsága az aktív szavazók körében nem esett 40 százalék alá. A valódi változások a többi párt erőviszonyaiban történtek. Együtt vagy külön? – leginkább ez a dilemma jellemzi az ellenzék eltelt tíz évét.

Átalakuló erőviszonyok

A Fidesz igazi néppárttá vált, elfoglalta a politikai centrumot. A baloldalon maradó, egyre megosztottabb tömb és a vele szemben létrejövő, kezdetben szélsőjobboldali irányt képviselő Jobbik számára kölcsönösen elképzelhetetlen volt bármilyen együttműködés. Az ekkor még külön utas LMP nem számított valódi tényezőnek, a parlamentből kieső rendszerváltó pártok, az MDF és az SZDSZ a ciklus végét sem érték meg. Az MSZP ugyan még dominált – népszerűsége a parlamenti ciklus felénél, 2012-ben megközelítette a kormányzó pártokét –, időközben Gyurcsány Ferenc és hívei kiléptek, és megalapították a DK-t. Az új párt eleinte nem volt valódi vetélytársa az MSZP-nek, de ahogy az várható volt, fokozatosan elvitte a szavazók egy részét, csakúgy, mint a másik exminiszterelnök, Bajnai Gordon vezetésével 2012-ben alakult Együtt.

Molnár Gyula, az MSZP elnöke, Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke és Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke a Vértanúk terén  2017. október 23-án. A DK mostanra az ellenzék vezető erejévé lépett elő.<br>Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

A Mesterházy Attila fémjelezte szocialisták és Bajnaiék a 2014-es választásra készülve közös listát állítottak. Az együttműködésbe végül bevették Gyurcsány Ferencet és pártját, a Fodor Gábor-féle Magyar Liberális Pártot, valamint az LMP-ből kilépő összefogáspárti politikusok új formációját, a Párbeszéd Magyarországért pártot. 2014-ben a Fidesz–KDNP újabb kétharmados győzelmet aratott, a baloldali összefogás súlyos vereséget szenvedett, így felerősödtek az ellentétek. Az LMP ismét bejutott a parlamentbe, de az igazi nyertesnek a Jobbik bizonyult, tartva korábbi eredményét. Sőt a májusi európai parlamenti választáson a külön induló MSZP-t és DK-t megelőzve előrelépett a második helyre, és ott is maradt a következő években. Az MSZP visszaesett, a DK valódi vetélytárssá vált, az Együtt–PM szövetség szétesett, az LMP-nek pedig sikerült elcsípnie egy EP-mandátumot.

Az őszi önkormányzati választáson egyértelmű volt a jobboldali győzelem, a kormánypárt jelöltje nyert Budapesten is. 2015 elejére viszont a Fidesz veszített a népszerűségéből, és a korábbi évek dominanciája megtörni látszott. A párt elveszítette a veszprémi időközi választást és ezzel a kétharmados parlamenti többségét is. Az év közepén a migrációs krízis elérte a csúcsát, és a Fidesz – jelentős részben a válságkezelés miatt – újra megerősödött, megtartva korábbi szavazótáborát. A Jobbikban felismerték, hogy a további növekedéshez át kell törniük az üvegplafont, és ennek kulcsát a politikai irányváltásban találták meg. Vona Gáborék levették a gárdamellényt, felvették a zakót, elkezdték kiszorítani a vezetésből a radikálisokat, és elindultak a néppártosodás útján. A párt és hívei komolyan hittek abban, hogy leválthatják a Fideszt, ezért önállóan készültek a következő választásra, még a radikálisok is fegyelmezetten beálltak a sorba. Az ekkor még független politikát képviselő LMP-ben is történt változás: 2016 tavaszán Schiffer András, a párt alapító társelnöke lemondott minden tisztségéről, és a háttérbe vonult.

„A Fidesz igazi néppárttá vált, elfoglalta a politikai centrumot”

2017-ben megjelent a színen a Momentum, amely miután sikeres kampányt vezényelt le a budapesti olimpia ellen, párttá alakult, és elindult a 2018-as választáson. A parlamenti küszöböt azonban nem sikerült átlépnie. Az országgyűlési választáson az MSZP a már csak Párbeszéd néven futó mikropárttal közös listán indult, és korábbi miniszterelnök-jelöltjüket, Botka Lászlót lecserélték Karácsony Gergelyre. A baloldali pártok nagyrészt egyetértettek abban, hogy csak együtt győzhetik le a Fideszt, de az együttműködés formájában nem tudtak megegyezni. Végül Gyurcsány Ferenc pártja és az LMP önállóan indult. A választáson ismét kétharmados győzelmet aratott a Fidesz. A Jobbik hiába lett második, az eredmény csalódás volt. Az elnök lemondott, a párt lényegében kettészakadt, majd sokan kiléptek, és új formációt alakítottak. Több kompromittáló anyag szivárgott ki jobbikos politikusokról, akik aztán sorra távoztak, vagy épp kizárták őket. Miután a várttól elmaradó eredmény született, az LMP-ben is felütötte a fejét a válság: a Schiffer-féle külön utas politikát képviselők és az együttműködés-pártiak közti feszültség miatt számos botrány robbant ki. Ezeket fegyelmi tárgyalások sorozata követte, végül több ismert politikus kilépett, vagy kizárták a pártból, távozott a két társelnök is. Az LMP új vezetőket választott, de ez sem segített sokat rajta.

A 2019-es EP-választás eredménye átalakította az erőviszonyokat. A múlt év konfliktusaiban megroppanó Jobbik és LMP népszerűsége drasztikusan visszaesett, az MSZP 6 százalékos eredményével történelmi mélypontra zuhant. Az ellenzék új vezető ereje a DK lett meglepetésszerű, 19 százalékos eredménnyel. Nagyot lépett előre a Momentum is, két EP-képviselői helyet szerezve. Így az ellenzéki pártok más tárgyalási pozícióból várták az őszi önkormányzati választást. A Jobbikkal kiegészülve, amely időközben elfogadhatóvá vált a baloldal számára, megvalósult a vágyott összellenzéki együttműködés. Bár a Fidesz a listás eredményt nézve több szavazatot szerzett, mint az ellenzék, elveszített több nagyvárost, a főpolgármesteri pozíciót és Budapest olyan kerületeit, ahol korábban rendszeresen nyert.

A 2020. év egyelőre túlnyomórészt nem a pártpolitikáról szólt. Ami egyértelmű: két nagy szavazótábor áll egymással szemben. Az ellenzék a tíz év alatt eljutott odáig, hogy együtt harcoljon a kormánypártok ellen. Hogy ez mire lesz elég, egyelőre nem lehet tudni, de az biztos: a Fidesz–KDNP továbbra is tartja jelentős előnyét a pártok versenyében.

***

Az előző tíz év kihívásai:
a válságkezelések kormánya

A koronavírus-járvány világossá tette, hogy a 2018–22-es parlamenti ciklus második fele a válságkezelésről fog szólni. Az eddig sikeresen menedzselt egészségügyi válsághelyzet a hatodik olyan nagyobb krízisszituáció 2010 óta, amelynek Orbán Viktor vezetésével vágott neki az ország. Röviden érdemes áttekinteni őket időrendben.

2010 nyara: államadósságés csontvázak

A kormányváltáskor a szocialisták gazdasági válság sújtotta országot adtak át a jobboldalnak. Az államadósság emelkedő pályán volt, nyolc év alatt a bruttó hazai össztermék 53 százalékáról a 83 százalékára nőtt. A bajokat fokozták az új kormányra hagyott csontvázak, azaz a költségvetés eltitkolt kiadásai és felülbecsült bevételei. 2010 nyarától az Orbán-kormány unortodox módszerekkel megteremtette a működőképes „magyar modellt”: a nagy multikat és a bankokat bevonta a közteherviselésbe, és segélyalapú helyett munkaalapú gazdaságot hozott létre.

2010 októbere: a vörösiszap-katasztrófa

2010. október 4-én példátlan ipari katasztrófa következett be, átszakadt az ajkai timföldgyár vörösiszap-tározójának egyik blokkja. A kiömlő egymillió köbméternyi veszélyes anyag elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely településeket. A vörösiszap-áradatnak tíz halálos áldozata volt, százötven ember súlyosan megsérült, és négyszáz család vesztette el az otthonát. A kormány ekkor rendelt el először veszélyhelyzetet, Veszprém megyére. A kabinet Devecseren és Kolontáron százhúsz családi házat építtetett újjá, a többi áldozat pénzbeli kártérítést kapott.

Fotó: MTI / Mohai Balázs

2011–2012: az euróválság eldurvulása és az IMF-csapda

Az Orbán-kormány első éveit végigkísérte az eurózóna válsága, Görögország újabb és újabb kimentései és az abból fakadó piaci viharok. A magyar kormányt ráadásul a piacok is büntetni kezdték az unortodox intézkedések miatt. 2011 végén, több leminősítést követően a kabinet kénytelen volt újra tárgyalásokat kezdeni az IMF-fel, de végül ügyes tárgyalási taktikával sikerült hitelfelvétel – és az azzal járó brutális megszorítások – nélkül kihúzni a ciklus válságévét. 2013-tól a kormány és az új, Matolcsy György-féle jegybanki vezetés tartós, hétéves, masszív növekedési pályára állította az országot.

2013 nyara: árvíz

Címlapkép: MTI / Koszticsák Szilárd

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés