New York Times-os történelemhamisító kapta a Pulitzer-díjat

2020. május 10. 10:03
A rabszolgaság megtartásáért vívták az amerikai függetlenségi háborút a New York Times 1619 Projectjének vezéresszéje szerint. Nikole Hannah-Jones állításait több történész is cáfolta, mégis ő kapta a Pulitzer-díjat, sok iskolában pedig kötelezővé tették revizionista munkáját.

Nikole Hannah-Jones nyerte az idei Pulitzer-díjat az Egyesült Államokban a New York Times úgynevezett 1619 Projectjének nyitóesszéjéért – szóltak a hírek a napokban.

Mint azonban arra többen felhívták a figyelmet, a nyertessel van egy probléma: a díjazott esszét vezető történészek kritizálták, mivel át akarja írni a történelmet, maga a New York Times is kért tőlük szakértői állásfoglalást, csak épp figyelmen kívül hagyta azt.

De mi a fene az az 1619 Project? 

A bevett amerikai felfogás szerint az Egyesült Államok története 1776-tal kezdődik, azaz a Függetlenségi Nyilatkozat kiadásával és a függetlenségi háborúval (ami angolul nem háború, hanem „forradalom”: „american revolution”). Ekkor egyesült ugyanis a 13 észak-amerikai brit gyarmat III. György királlyal szemben. 

Nem csak az amerikai felfogás tartja ezt az időpontot az amerikai történelem kezdetének, hanem tulajdonképpen az egész nyugati történetírás. Játszhatnának egyébként más dátumok is. 1777-ben fogadták el és 1781-ben ratifikálták az első alkotmányt, a „Konföderációs Cikkelyeket”, amely már „örök unióról” szólt; vagy épp lehetne az alapítást az 1787-es Alkotmányhoz is kötni. Mindenesetre a Függetlenségi Nyilatkozat említi először „Amerika egyesült Államait”, de itt ez még nem országnév; a Konföderációs Cikkelyek viszont már azt írja I. cikkelyében: „A konföderáció Neve legyen: Az Amerikai Egyesült Államok.” 

Akárhogy is van jogilag, a független és egyesült 13 gyarmat története a Függetlenségi Nyilatkozattal indul. Ha az Egyesült Államok előtörténetét, a gyarmatok történetét nézzük, akkor pedig két időpont játszik, mint kezdet: 1607-ben alapították a virginiai, azóta elpusztult Jamestownt; és 1620-ban kötött ki a Mayflower Cape Codnál, s alapították meg az első puritánsok a későbbi Plymouth-ot. Nos, ha az USA kezdete a bevett számítás szerint 1776, akkor a gyarmatok történetének kezdete a bevett számítás szerint 1620; de játszhatna még 1607 is. 

Szóval lenne pár viszonylag érthető alternatíva arra, hogy mikor kezdődik az amerikai történelem illetve az Egyesült Államokat mikor alapították, és ezek mellett még lehetne is érvelni.

Ehhez képest a New York Times 1619 Projectje szerint az amerikai történelem 1619-ben kezdődik, mivel ekkor érkeztek az első rabszolgák Jamestownba. A dátumválasztás nem véletlen: Nikole Hannah-Jones szerint Amerika demokratikus és szabadságpárti elvei valójában hazugságok voltak, és csak a feketék váltották őket valóra. 

Eme narratíva keretében Hannah-Jones amellett érvel, hogy a függetlenségi háborút csak azért vívták a gyarmatok, mert Nagy-Britannia veszélyeztette a rabszolga-ellátmányukat.

A történészek tiltakoznak

Leslie M. Harris, a Northwestern University afroamerikaiak történelmére szakosodott (fekete és nő) történésze ugyan határozottan cáfolta ezt az állítást, amikor a New York Times felkérte a szakmai kontrollra, de figyelmeztetéseit figyelmen kívül hagyta a lap (véleményét a baloldali Politicón tette közzé.)

Ezután öt történész írt a lapnak olvasói levelet, leszögezvén, hogy itt nem pusztán arról van szó, hogy milyen narratívát vagy „keretezést” használunk, hanem bizony kemény történeti tényekről, a történelmi megértést pedig Hannah-Jones ideologikus állításokra cserélte le. A New York Times azonban beleállt az ügybe, és Jake Silverstein főszerkesztő nyilvánosan védelmezte az 1619 Projectet. Pár hónappal később egy szerkesztőségi cikk úgy fogalmazott, hogy egyesek a rabszolgaság fennmaradásáért harcoltak a függetlenségi háborúban, de Gordon Wood történész szerint még ez az állítás is cáfolható, minthogy Nagy-Britannia nem veszélyeztette a rabszolgaságot. 

Leslie M. Harris történész, Northwestern University

Az alkotmány félremagyarázása

Hannah-Jones emellett – összegez a The Federalist – beleszáll az amerikai alkotmányba is, ami szerinte direkt a rabszolgaság megőrzésére törekedett, anélkül, hogy használta volna a „rabszolgaság” fogalmát. 

Ez azonban félrevezető magyarázat. Az alkotmány három módon érintette a rabszolgaságot: a háromötödös szabály által, amely szerint a rabszolgatartó államok rabszolgái a szavazáskor háromötöd részben számítanak bele a népességbe; azáltal, hogy elrendelte a szökött rabszolgák visszajuttatását uraiknak; illetve hogy elrendelte a nemzetközi rabszolgakereskedelem betiltását. 

A rabszolgaság bújtatva ugyan, de azért került bele az alkotmányba, ráadásul mint tagállami jog, amibe nem igazán van szövetségi beleszólás, mert a déli államok máshogy nem léptek volna be az államszövetségbe. Georgia, Észak- és Dél-Karolina nem volt hajlandó elfogadni a rabszolgaság azonnali betiltását, és jelezték, ha a kongresszus komolyan veszélyezteti a rabszolgaság intézményét, távoznak képviselőik a tárgyalásokról. 

Ez tehát egy politikai kompromisszum volt –a politika már csak ilyen. Ha a rabszolgatartó államokat kihagyták volna az unióból, akkor azok alkothattak volna egy külön szövetségi államot, aminek a teljes területén érvényes a rabszolgaság, s akkor a rabszolgasaság nem az 1860-as években szűnt volna meg, hanem ki tudja, mikor. (Fun fact: Lincolnt nem érdekelte a rabszolgaság, saját bevallása szerint az unió megőrzéséért küzdött, „rabszolgasággal vagy anélkül”, és egy követe tanácsára adta ki a felszabadító rendeletet, taktikai okokból.)

A háromötödös szabály furcsának tűnhet, mondhatnánk, szó szerint nem kezeli teljes embernek a rabszolgákat. Azonban tudnunk kell, hogy a rabszolgáknak nem voltak jogaik, nagyrészt tulajdonnak számítottak, egyben valamiképp némileg jogképes személynek is, de inkább tulajdonnak, s természetesen így választójoguk sem volt. A rabszolgatartó államok viszont azt szerették volna, ha a szavazáskor és a kongresszusi helyek elosztásakor beleszámítanának a népességbe. A nem (pontosabban kevésbé) rabszolgatartó államok azonban felháborítónak tartották, hogy olyanokat akarnak beleszámolni a politikailag számító népességbe, akiknek nincsenek politikai jogaik. Ebből a bírkózásból született meg kompromisszum gyanánt a háromötödös szabály. Azaz ez a szabály csökkentette a rabszolgatartó államok súlyát, nem pedig növelte, így történelmileg a rabszolgaság megszűnésének lassú folyamatához járult hozzá. 

Az alapító atyák

Ironikus esete a történelemnek, hogy miután a polgárháború alatt felszabadítják a rabszolgákat, és azok szabad feketék lesznek, viszont idővel kirekeszti őket a szegregáció intézménye, a háromötödös szabály eltörlődik, s miközben a déli államok különös trükkökkel megoldják, hogy a feketék lehetőleg ne szavazzanak (ezzel pedig a fehér népesség jelentős részét is kirekesztik a szavazásból), a kongresszusban már minden állampolgáruk teljes jogúnak számít, tehát a rabszolgaság eltörlése éppenséggel növelte a déli államok súlyát, már ami a népességet illeti. 

Az alkotmányozó alapító atyák tehát tisztában voltak a rabszolgaság problematikus voltával, bár sokuk maga is rabszolgatartó volt, gondoljunk csak a halálával a rabszolgáit felszabadító George Washingtonra vagy Thomas Jeffersonra, aki folyamatosan küzdött szabadságpárti nézetei és rabszolgatartó mivolta konfliktusával. Az alapító atyák egyik történész szakértője, Joseph J. Ellis szerint az ő esetükben inkább azt a tényt kell értékelni, hogy virginiai ültetvényesekként a korszellemmel szemben egyáltalán komolyan elgondolkodtak a kérdésen és kétségek támadtak bennük.

A washingtoni törvényhozás viszont 1808-cal végleg betiltja a külföld rabszolgakereskedelmet, s az északi államokban fokozatosan, felmenő rendszerben eltörlik a rabszolgaságot. Annyira fokozatosan, hogy a „szabad” államokban még az 1830-as években is van több, mint háromezer rabszolga. 

Afrikai rabszolgaság

Mindezek mellett Hannah-Jones két másik tényezőről is elfeledkezik: a rabszolgakereskedelemben nem csak „áru” és vevő van, hanem eladó is. A rabszolgakereskedőknek nem feltétlen kellett erőszakkal összefogdosniuk a portékának szánt embereket; a törzsfőnökök ugyanis előszeretettel adták el nekik a rivális törzsekkel való háborúskodásokban elfogott foglyokat. A huszadik századig nem létezett semmiféle pánafrikai tudat.

Amikor a portugálok Afrikába értek, és elindították a koraújkori, nyugati rabszolgakereskedelmet, már régóta működő rabszolgapiacokra bukkantak. A Szaharán át a II. század óta folyt a rabszolgakereskedelem. S „az afrikai rabszolgaárusoknak mindegy volt, hogy kinek adják el az embereket; éppen olyan boldogan kiszolgálták a brit rabszolga-kereskedőket, mint a portugálokat, vagy ha már itt tartunk, régi arab megbízóikat” – írja Niall Ferguson (Civilizáció). 

Adataink szerint „800 s 1700 között a Közel- és Közép-Keletre, illetve az Indiai-óceán nyugati medencéjébe évente átlagosan körülbelül háromezer rabszolgát szállítottak”, és Afrikából a „19. században összesen körülbelül 900 ezer rabszolgát hurcoltak Ázsiába” – írja J. D. Fage és W. Tordoff (Afrika története). 

De az afrikai törzsek egymás közt is adták-vették a rabszolgákat, nem csak hadifogolyként; a rabszolgaság lehetett büntetés, illetve létezett az adósrabszolgaság is. Az afrikai társadalmak számára a rabszolgaság teljes mértékben elfogadott és bevett intézmény volt a nyugatiak rabszolgák iránti érdeklődése nélkül is – ami persze nem menti fel a nyugati rabszolgakereskedőket, akiknek a kedvéért igyekeztek növelni a kínálatot az eladók, de azért mindez erősen árnyalja a képet. 

A belső afrikai rabszolgakereskedelem még a huszadik század elejére sem halt ki.

Egyébként Jamestownba a hollandok vitték az első húsz rabszolgát 1619-ben egy csatahajó fedélzetén, nem a gyarmati lakosok és nem a britek. Holland gyarmatosítók 1626-ban vették meg Manhattan szigetét az indiánoktól, és a Holland Nyugat-Indiai Társaság még ebben az évben vitt tizenegy afrikai rabszolgát New Amsterdamba  – a város pár étvized múltán már a New York nevet viselte.

Fekete rabszolgatartók

Az 1621-ben Jamestownban rabszolgának eladott afrikai fekete, Anthony Johnson önállóan művelhetett egy farmot, részben azért, mert segítette a gyarmatot az indiánok ellen vívott harcban. Nagyjából húsz évvel azután, hogy partra szállt, szabaddá vált és kapott egy kis földet, és később sikeres ültetvényessé vált, akinek saját rabszolgái voltak.

Dél-Karolinában a 19. század közepén az egyik legnagyobb rabszolgatartó egy William April Ellison nevű fekete fickó volt. Az 1790-ben született Ellison 26 évesen vásárolta saját, majd pár évvel később családja szabadságát. Ellison a gyapotiparban igen hasznos gyapotmagtalanító gépek fejlesztésében jeleskedett, s ebből is gazdagodott meg. Két rabszolgával kezdte, 1830-ban már négy volt neki, s mikor a polgárháború kitörése után pár hónappal, 1861 decemberében elhunyt, négyszáz hektár földje és 53 rabszolgája volt. A polgárháború kitörése után felajánlotta rabszolgái munkáját a konföderációs hadsereg számára, gyapotültetvényét diverzifikálta és segítette a déli csapatok ellátását, fiai pedig be szerettek volna állni a déli seregbe, de bőrszínük miatt elutasították őket. Így aztán csak pénzzel támogatták a déli ügyet. Ellison lánya, Eliza kétszer ment férjhez. Első férje egy indián, Willis Buckner volt; fiuk, John Wilson Buckner harcolt is a konföderációs csapatok kötelékében. (Lásd: Michael P. Johnson-James L. Roark: Black Masters. A Free Family of Color in the Old South, 1984.)

Az összes rabszolgatartó államot tekintve Carter G. Woodson adatai szerint 1830-ban 3776 feketének volt rabszolgája, összesen 12907. A fekete rabszolgatulajdonos elsősorban városi jelenség volt, minthogy a szabad feketék többnyire városon laktak, és gyakran saját családtagjaikat vásárolták ki, de azért bőven akadtak akik klasszikus módon dolgoztatták rabszolgáikat, elsősorban Louisianában. (Carter G. Woodson: Free Negro owners of slaves in the United States in 1830.)

Az egyes államokban ugyanakkor a rabszolgatulajdonos feketék aránya igen magas volt az összes szabad fekete közt: Dél-Karolinában 43 százalék, Louisianában 40 százalék, Mississippiben 26 százalék, Alabamában 25 százalék, Georgiában pedig 20 százalékn. (Thomas J. Pressly: The Known World' of Free Black Slaveholders.)

A Project 1619 a progresszió taktikája

Mindezzel együtt a New York Times Project 1619-ét több ezer tanár kötelező tananyagnak adta fel. 

Na most: a Project 1619 támogatója a Pulitzer Center volt. Majd a Project 1619 vezéresszéjének szerzője megkapta a Pulitzer-díjat. Igaz, a Pulitzer-díj odaítélői nem a Pulitzer Center alkalmazottai, na de azért mégis furcsa a jelenség. 

Rod Dreher szerint arról van szó, az elitet nem érdekli, hogy ha az újságírás progresszív ideológiai célokat szolgál, vagy épp éppen ez érdekli. 

James Lindsay matematikus szerint azonban az egész project valójában a szélsőbalos SJW-mozgalom akciója, mely elsősorban nem történelem, s így nem is a tényekről szól, hanem a kritikai faji tanulmányok (Critical Race Theory) és más posztmodern diszciplinák felhasználása az amerikai alapítás és történelem kizárólag elnyomók és elnyomottak dichotómiájában való értelmezésére. Az 1619 Projecttel a történelmi tényekről akarják elterelni a figyelmet, és azt szeretnék, ha zavart keltve az erőben, arra kényszeríthetnék az embereket, hogy állást foglaljanak egy mesterségesen kreált dilemma mentén, mely arról szól, hogy az elnyomók vagy elnyomottak pártján állnak. Hogy az egész kérdéskör ennél sokkal bonyolultabb, az nem érdekli őket.

A szerző a cikkhez felhasználta készülő kötete amerikai alapításról és rabszolgaságról szóló fejezeteinek részleteit.
 

Összesen 225 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Igaz. A történelem hamisító az, aki a történelem tényeivel nem ért egyet.

A fekete rabszolgákat szállító
Országok: Szállítmány: Rabszolgák száma:

Portugália (EU) 30,000 ------ 4,650,000
Anglia (EU) 12,000 ------ 2,600,000
Spanyolorsz. (EU) 4,000 ------ 1,600,000
Franciaorsz. (EU) 4,200 ------ 1,250,000
Hollandia (EU) 2,000 ------ 500,000
USA 1,500 ------ 300,000
Dánia (EU) 250 ------ 50,000
Mások 250 ------ 50,000

Forrás: Hugh Thomas: The Slave Trade, the History of the Atlantic Slave Trade 1440-1870, Picador, 1997, 805.old.
Tehát mind a szállítmányok számának, mind a szállított rabszolgák számának 97 százalékáért a későbbi EU-s országok felelősek.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2020. május 10. 13:05

Az európai háborús évszázadot egy érdek vezérelte.
Hogy ez az érdek mi volt, azt Winston Churchill fejtette ki a Pesti Hírlap 1917. augusztus 9-ei száma szerint: „Ha Németország világkereskedelme véglegesen megsemmisül, akkor Anglia kész a békére.” (HVG, 2017-8-15)

Szóval aki tud ácsolni bitófát, annak akasztania is kell. Nagy észkombájn lehetsz a családban.

Az igazi - mára már elismerten uralmi helyzetbe kerültek ezek, ill. utódok:
Az első ismert zsidó telepesek, Jacob Barsimson, New Amsterdamba érkeztek 1654 augusztusában.
Igaz, ők csak 23-an voltak.
Ahhoz képest... 23-ból lesznek az elsők, sőt, a nullák, - a keresztényekből meg a hullák, - még sőtebben, az abszolút negatívok...

De kik voltak a rabszolgákat befogó és leszállító - útközben minden másodikat tengervíz-áldoztató - kereskedők?

Na ja!
Ilyen alapon kimondhatjuk, hogy aki sötét annak mindig igaza van. Gyurcsánynak és nejének is ezért lenne igaza.

Épp ezért tüntették ki!...

Az északiak leszarták a rabszolgákat.

"
Noha a társadalmi és gazdasági félelmek háborúba hajszolták a fiatal országot, a rabszolgaságot nem tekinthették nagy problémának a vezető politikusok, hiszen a Republikánus Párt ugyan ellenezte, de nem volt abolicionista. Lincoln 1861-es beiktatási beszédében megjegyezte, hogy "nem célom, direkt vagy indirekt módon meggátolni a rabszolgaság intézményét ott, ahol ez fennáll. Hiszem, hogy nincs jogom így tenni, és nem is szándékozom... ha megmenthetném az uniót rabszolgák felszabadítása nélkül, akkor megtenném". A polgárháborús elnök szavait részben a gyakorlatba is átültette, ugyanis az Unióért harcoló rabszolgatartó államok mentesek voltak az 1862-ben kiadott emancipációs nyilatkozat hatálya alól, azt csak az északiak által megszállt területeken alkalmazták.
"

https://mult-kor.hu/20110818_g..

Te érted amit bejegyeztél?

Olvassunk valamit Marxtól a témában:
Következésképpen, a rabszolga kereskedelem előtt, a gyarmatok igen kevés terméküket küldték az Óvilágba, és nem változtatták meg a világot észrevehetően. Ezért a rabszolgaság egy kimagasló fontosságú kereskedelmi kategória. A rabszolgaság nélkül Észak-Amerika, a leghaladóbb ország, csak egy tekintélyelvű ország lenne. Ha Észak-Amerikát letöröljük a térképről csak anarchiát kapunk, valamint a kereskedelem és a modern civilizáció teljes elhalását.
Viszont a rabszolgaság eltörlésével magát Amerikát törölnénk le a térképről.
(Marx levele Pável Vasziljevics Annenkovnak 1846. december 28-án.)

Kezdjük:
A kollaborálást eldöntötték a történelmi előzmények:
1.Az orosz gyarmatbirodalom, amikor a történelem során először vált határossá
Magyarországgal 1939-ben, Lengyelország keleti (nagyobbik) felének elfoglalásával, akkor éppen Hitlerrel volt szövetséges és gyűrte le ezen kívül
Észtországot, Lettországot, Litvániát, Észak- Bukovinát és Besszarábiát. Finnországot is megtámadta és vett el tőle területeket.
Idegességre volt okunk, pláne mivel közelebb voltunk az orosz medvéhez, mint
például Ausztrália, amely tanulva az orosz terjeszkedési hajlam történelmi
trendjéből, már az 1860-as évektől partvédő műveket épített ellene. A
történelmi tapasztalat levonása felvilágosít arról, hogy ki is a gyilkos
agresszor.
2.Egyébként az orosz birodalmi terjeszkedés volt az, amiről Fridhjof Nansen, norvég sarkkutató és Nemzetek Ligája (Népszövetség) megbízott, állította: "Oroszország az 1500-as évektől kezdődően minden hét évben egy norvégiányi területet kebelezett be."
(Ezen, addig megállíthatatlan terjeszkedés érte el határainkat is 1939-ben. Egyetlen valamirevaló döntéshozó sem hagyhatta ezt figyelmen kívül.)
3. “Az oroszok már öt évszázadon keresztül próbálják országuk végső határát meglelni, de sehogy sem sikerül.”
(A. L. Kennedy, The Quarterly Review, 1947. január)
4. Humanitárius ok: Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.
Forrás: Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.
5. Tagja voltunk, jó okkal, az Antikomintern Paktumnak. Megelőzve ezzel a nyugati világ jórészét. A kommunistaellenes szerződéshez 1939 februárjában csatlakoztunk. A Komintern a kommunizmus nemzetközi elterjesztésének szervezete volt.

"GYERMEKADÓ A SZULTÁNNAK"
G. SOROSNAK CSAK MÁSOLNIA KELL, amikor NGO-kban gondolkodik: "„A hitetlenek gyermekeinek összegyűjtése azért hasznos, mert amint áttérnek az iszlámra, vallási buzgalom jelentkezik náluk, rokonaik és hozzátartozóik ellenségévé válnak."
Az iszlámot, vallási buzgalmat kicseréled Nyílt Társadalomra, jogvédő-re, és minden a helyén van...

"a New York Times tudtommal magáncég."
MIVEL MINDEN AZ ÁLLAM FELSÉGTERÜLETÉN MŰKÖDIK - TUDTOMMAL, LEGALÁBBIS MÉG EGYELŐRE - ÍGY AZ, HOGY MAGÁNCÉG ÉS AZT CSINÁL, AMIT AKAR: IDIÓTASÁG.
Az állam megvan a NYT nélkül, de ez fordítva elképzelhetetlen.
Lehozta már az interjút, amiért NY-ból Budapestre utaztatott embert Kertész Imréhez?
Amióta 1929-30-ban előre kitervelten, döntően zsidó érdekeltségű körök felvásárolták az amerikai sajtópiacot TÖREDÉK ÁRAKON, azóta különösképp abszurd magáncégről beszélni és éppen a médiában.

Mond ez neked valamit, hogy holocaust, 6 millió áldozat.
Mindez leírva, dokumentáltan zsidó tulajdonú lapokban,a 20-as, 30-as években, évtizeddel a deportálások előtt?

Ezt jól látod, elvégre az elmúlt 25 évben sok magyarnak felnyílt a szeme és rájött:
Keresztény vagyok, nem idióta...
És ez a jövőben - számotokra - rosszabb és egyre rosszabb lesz.

"holokauszt-tagadónak tetszik lenni?"
Húha, most megijedtem...
Meg tetszik határozni: Mi a holokauszt?
Úgy értem, érthetően, tőmondatban.
Alany, állítmány, számhatározó.
Azután folytathatjuk.

Amennyire növelik a négerek (bocs. afro-amerikaiak) szerepét az USA történelmében, úgy növekszik politikai súlyuk is.

Lebensraum? Hogyne. Bejegyzésem 2. és 3. pontja arról szól. a szovjet-orosz élettér állandó növelésnek tényéről.
Holokauszt? Hogyne:
A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére, göngyölve:

A polgárháború idején 1922 végére: 3,284,000
A NEP korszak 1928 végére: 5,484,000
A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16,924,000
A Nagy Terrorral 1938 végére: 21,269,000
A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26,373,000
A világháborúval, 1945 közepéig: 39,426,000
A háború után 1953 végéig: 55,039,000
A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61,911,000

Forrás: R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.

Innen látszik, hogy például Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.

Majd a NYTimes megmondja, mi volt a Magyar Királyság szerepe, mert azt csinál a pénzével, amit akar.
A Magyar Királyság tiltotta meg, hogy a szövetségesek megakadályozzák a deportálásokat, az odavezető vasúti szállítási vonalak lebombázásával.
A Magyar Királyságnak ugyanis voltak emberei még a a Zsidó Ügynökség végrehajtó bizottságában is, amely 1944. június 11-én a Zsidó Ügynökség végrehajtó bizottságának Jeruzsálemben tartott ülése megtagadta Auschwitz robbantását.
Bizony , az a NYT, amelyről D. Trump csak ennyit írt legutóbb:
Donald J. Trump on Twitter: "So now the Fake News @nytimes ...twitter.com › realdonaldtrump › status

2020. ápr. 11. - I wonder what the Failing New York Times got for this one? Are there any NAMED sources? They were recently thrown out of China like dogs, ...
2020. ápr. 11. - Kíváncsi vagyok, mit ért el ez a sikertelen New York Times? Vannak-e olyan NEVEZETT forrásai? Nemrég dobták őket Kínából, mint kutyákat, ...

És, az E Britannica 100% valóság garanciája?
Még legalább 100 féle következtetés forog.
Pl.: The Holocaust's Ghost: Writings on Art, Politics, Law, and ...books.google.hu › books -
Auschwitz Death Camp, Y. Gutman and M. Berenbaum eds. ... History of the Romanians (New York: Columbia University Press, 1 989) at 207-1 0; ... The NDH's 700 000 to 750 000 Muslims, primanly in Bosnia and Herzegovina, were dealt ...
F. C. DeCoste, ‎Bernard Schwartz - 2000 - ‎History
How many died in Auschwitz total?
1.1 million
No one knows exactly how many people were sent to Auschwitz, or how many died there. However, historians estimate that between 1940 and 1945, the Nazis sent at least 1.3 million people to Auschwitz. About 1.1 million of these people died or were killed at Auschwitz.
Senki sem tudja pontosan, hány embert küldtek Auschwitzba, vagy hányan haltak meg ott. A történészek szerint 1940 és 1945 között a nácik legalább 1,3 millió embert küldtek Auschwitzba. Ezeknek az embereknek körülbelül 1,1 milliója halt meg vagy megölték Auschwitzban.
Maradjunk annyiban: a holokausztnak nevezett eseménysor NY mély állam érdeke által kiprovokált, ártatlan európai zsidó emberek tömeges meggyilkolása volt.

„A Nagy Terror idején (1936-38) Sztálin agitátorai felkavarták az antiszemita előitéleteket és tetőpontra hozták. Érdekes módon, míg a világ a náci Németország háború előtti zsidóellenes törvénykezésére és a zsidóüldözésekre koncentrált, Sztálin valójában megsemmisített 500,000-600,000 zsidót, a tisztogatások tízmilliós áldozatmennyisége között, a Szovjetunió nemzetiségi arányainál valószínűleg jóval többet.

A népirtás végig folytatódott a 40-es évek alatt, tekintet nélkül arra, hogy a zsidók valójában hithű kommunisták, cionisták vagy teljesen politikamentesek voltak-e. ‘A cionisták egész generációja pusztult el a szovjet börtönökben, táborokban és száműzetésben’ – írta Dr Julius Margolin, akit különböző koncentrációs táborokban tartottak fogva a Balti és Fehér-tenger régióban 1940-től. Ő mondta továbbá, hogy a külvilágból senki, még a cionista társak sem siettek megmentésükre.”
Forrás: Louis Rapoport, Stalin's War against the Jews (Sztálin háborúja a zsidók ellen), The Free Press, 1990, 54.old.

Két kérdés: Mit ír erről az Encyclopaedia Britannica?
Ez az 500-600,000 áldozat hova lett számolva?

Pénzügyi katasztrófák hány ember halálát okozták Isten szabad ege alatt?
És ezeket kik tervelték ki, döntően miféle szociológiai háttérrel?
Az 1929-es válságból kik kaszáltak? Mikor került Amerika a mély állam irányítása alá? Pont ekkor.
Egyébként az Isten szabad ege alatt - jogos, ezzel teljesen egyet kell érteni: a legborzasztóbb halál lehetett a vasúti vagonokban elzárva, a család, az ismerősök szeme előtt méltatlanul meghalni.
Talán még a tábornál is kétségbeejtőbb.
De nem volt jobb a helyzet a hajó fedélközökben Amerika felé - pénzért - "szállított", Európában földönfutóvá tett keresztény emberek tekintetében, akik közül ugyancsak sokan nem élték túl a bezárt zsúfoltságot.
Pénzügyi katasztrófák, eladósodottság, halál az egyik oldalon, Max és Sidney Warburg pénzelte Hitlerizmus, halál a másikon, ennyi a különbség.
Az áldozatok mindkét oldalon az ártatlanok közül kerültek ki.
Mi is - remélhetőleg minél hamarabb megszervezzük - a keresztények holokausztja nevű intézményrendszert. Pontos adatokkal.

Lehet, hogy igazad van.
Már amennyiben bukás Amerika és Európa ipari, mezőgazdasági gyártó- és médiakapacitását, nyomdástól szerkesztőségekig, TÖREDÉK ÁRAKON FELVÁSÁROLNI.

Érdekes, azok is sémik voltak, mint az afrikai rabszolga-kereskedők.

Nem azonosak. A kommunista emberirtás előbb kezdődött, sokkal többet ölt, és tovább tart, mint Hitleré.
A nemzeti szocialista és a kommunista táborokat egyaránt megjárt túlélő, Margarita Buber-Neumann szerint: Sztálin = Hitler + Ázsia

Régi Mandi kommentelőként üdvözöllek itt, fiatal barátom. Az agresszivitás nem pótol érveket. A fundamentalista marxizmus - liberalizmus pedig nem segít a világ megértésében.
Ezt csak úgy írom neked.
Ez a Nikole Hannah-Jones kb. olyan szinten "írta át" a történelmet, mintha holnaptól az angol iskolákban az eddig ismert brit uralkodóházak, uralkodók tettei helyett a Trónok harcát kellene tanítani. Ahol még ugye- lássuk be - nem tartunk.
Mi itt többen attól tartunk, hogy azért kapta meg a hölgy a díjat, mert ténylegesen igény van a történelem átírására, és most megtörtént az első lépés.
Ugye, tudunk olyan magyar belügyminiszterről, aki azt adta ki az ausztráloknak, hogy az ÁVO NEM KÍNOZTA AZ EMBEREKET. Ez addig nem volt közismert, de egy ausztrál bíróságnak éppen elég volt, hogy téves ítéletet hozzon. Ki tudja, ha még harminc év telik el a belügyminiszter pártja alatt, nem ezt tanítanák az iskolában?
Szóval gyere nyugodtan holokuasztozni, gyíkemberezni, de mi már végigcsináltuk ezt a hülyítést, amit itt művelsz.
Eredménytelenek maradtok.

Ha a történelmi hűség relativizál, akkor a relativizálásnak annyi.
Egyébként is én például hatéves koromban tanulta, hogy minden relatív.
Azt vettem észre, hogy te ilyen PR szavakat benyeltél és nem tudsz lényeget látni tőlük.

Az írod fiatal barátom: "Nem mentegetni kellene a Magyar Királyságot, hanem leszámolni a Horthy-korszak örökségével."
Szép ki szdsz-es duma. Én például egyáltalán nem akarok leszámolni a Horthy-korszak örökségével. De te ki a csoda vagy, ki hatalmazott fel téged, hogy ezt előírd nekem.
Nekem például az adott korszakból kifejezetten vonzó volt a gazdasági fejlődés, a revízió, az, hogy a komcsik és a nyilasok együtt rohadtak a börtönben. Nem szeretem a zsidó törtvényeket és azt, hogy nem tudtak mit tenni a szegénység ellen.
De hát ez a te nagyapád idején sem ment másképpen: csak ott osztály törvényeket hoztak, maximum letagadták a szegénységet, szemben Horthyékkal.

Akik megvalósították, előre kitervelten.
Tudod, mikor a hullámok, a buborékok szétpukkadnak, mindig prezentálnak egy hú, mekkora pech, válságot.

Van itt mindenféle, holdkórós náci, liberális, komcsi bajkeverő, rendes ember, trágár és így tovább.
Van egy csomó troll, akiknek a dolga, hogy szétverje az egész Mandinert, nehogy az legyen, ami korábban volt, egy értelmiségi jobboldali fórum.
Na de te cenzúráznál? Milyen felhatalmazással?

Állja, állj, jó amit írsz, azonban Illyés a magyarság egyharmadáról ír!
Egyharmadáról!

Ez hogy jön ide? Milyen keresztény szeretet? Milyen gyűlölet?
Te hülye vagy, nem olvasod el, amire válaszolsz?

Köszönöm, de nélküled is olvasok Illyést.
A tieid törték be kohókba alkoholista betanított munkásoknak,telepítették az uradalmi cselédeket panellakásokba, ott keresd az Illyés által kitűnően megjelenített társadalmi réteg utódait.

Tudod, vannak más és más nézőpontok. A tietek egy szempont, de 2010 óta hiába erőltetitek. Ha viszont Illyés a közös pontunk. hadd örvendeztesselek meg egy Horthy korszak idején írt (1935, Nyugat) kis versével:

ILLYÉS GYULA: TRÉNING
A MAGYAROK PUSZTULÁSÁNAK KÉRDÉSE
Pusztul a nép, - kezdtem. Hangom elakadt. - A magyarság...
- Mit, magyarok...? - Oh, te... Csönd, te zsidógyülölő!
- Pusztul a nép... - Hallgass! Ne beszélj itt másról! A kérdés
Egy volt és leszen is: antiszemita vagy-é?

Ennek egy része természetesen jogos:
„Hat dolog van, amit gyűlöl az Úr, és hét dolog, ami utálatos a lelkének: a kevély szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, az álnok tervet forraló szív, a gonoszságra siető lábak, a hazugságot szóló hamis tanú, s aki viszályt támaszt a testvérek között” (PÉLDABESZÉDEK 6:16–19)

Ne haragudj, ténylegesen Babits írja a Puszták népéről (1936, Nyugat), vagy legalábbis most nem találom Illyésnél.

B. "Ehhez költő kellett: a száraz statisztikai vagy szociográfiai adatok sötétben hagynának...A magyarság egyharmada tenger alá került és elevenen el van temetve."

Keresem Illyénél is.

P

Kedves Rick Deckard! Miért van az, hogy te mindent rosszul tudsz? (Parkinson egyik törvényén kívül)
A hazai egy főre jutó GDP az osztrák százalékában:
1870-ben 58,6%
1910-ben 60,8%
1938-ban 74,6% (Horthy rendszer utolsó békeéve)
1990-ben 38,2%
2010-ben 34,7%
(Hazafi Zsolt, Hetek, 2013. július 20.)
A kapitalista, horthysta idők határozott felzárkózási trendje után a kommunisták alatt határozott leszakadás.

Aki hamisítani akar, az hamisít. Aki nem akar, az tévedhet.

Én sokkal egyszerűbben közelítem meg a dolgot. Az északi államok intenzív iparosításba kezdtek, amihez mind több bérmunkás kellett. Dél viszont megmaradt a hagyományos ültetvényes gazdálkodás mellett. Északot nem humanitárius szempontok vezették, hanem egyszerűen kellett az új munkaerő.

Olyannyira, hogy végül Jan Jiskra és katonái is Mátyás zsoldjába álltak és a Király haláláig hűségesek maradtak hozzá, és a Fekete Sereg magját alkották

Un. "vitézi telkeket" ettől függetlenül osztottak, ehhez viszont háborús érdemek kellettek.

Valóban a japánok mit kerestek amerikai táborokban a háború alatt?
Mit keresett a magyar málenkíj robotos a szovjet táborokban az ellenségeskedések megszűnése után még évekig?
Mit keresett a német nemzetiségű főnököm az ausztráliai táborokban a háború alatt (holott sohasem élt Németországban)?
Az úgynevezett koncentrációs táborokat az angolok állították fel először Dél-Afrikában.
De hallottam már korai táborokról Kubában is.
Vége-hossza nincs a példáknak.

Amikor az Isten eldöntötte, hogy kiket, miért gyűlöl, te még sehol se voltál. Nem vagy te hamisan meggyőződve a saját fontosságodról?
Vagy végképp elmentek hazulról egy kis ellenérv hatására.

Tankönyvből idézel? Nekem, aki megszabadulásomig szintén a kommunista iskolák rabhallgatója voltam?

Nem akármilyenbe. Kommunista iskolákba rabhallgatónak.
Egyébként:
A kommunisták alatti lemaradásunk összehasonlító számokban az egy főre eső GDP alapján:

1937 és 1989
Magyarország 100 és 100 egység
Görögország 77 és 194
Portugália 78 és 166
Spanyolország 79 és 384
Olaszország 113 és 540
Németország 283 és 689
USA 558 és 741

Tehát a mögöttünk lévők megelőztek bennünket, az előttünk lévők pedig elhúztak.
Ne feledjük: Olaszország és Németország szintén frontország voltak.
Forrás: Baják László, Somogyi Gyula: A szocialista gazdálkodás fekete könyve, Budapest Business Klub, 2002, 8.old.

Csak egyet kifogásolsz a bibliai gyűlöletes cselekedetek közül. Gondoltam, hogy a többi betalált.

Na, ahol nem volt holokauszt, ott is megtalálják azt a témát, amivel a többségben bűntudatot akarnak kelteni.
Szerintem a SJW-k azt is látják, hogy ezzel egy újabb polgárháborúnak alapoznak meg, csak éppen nem érdekli őket, vagy még inkább, egyenesen akarják azt.
(amerikaiakat egyébként sem értem, imádják kinevelni a későbbi ellenfeleiket, legyen szó a szovjetekről, Szaddámról vagy Bin Ladenről. De ha ők egyszer így szeretik, ki vagyok én, hogy beleszóljak)

Így van, mi is felvethetnénk a Török birodalomba elhurcolt magyarok millióit.
De az Indexen is volt cikk az arab kalózok által elfogott és rabszolgaként eladott angol tengerészekről.

Nézd meg a május 11-én 9:48-kor beírtakat is.

Persze a kommunisták által uralt területek gazdasági alulteljesítése nem csak magyar jelenség.
Elég, ha megnézzük Észak- és Dél-Korea, Észak- és Dél-Vietnám, Nyugat- és Kelet-Németország vagy Taiwan és Népi Kína viszonyait, Mind azonos kultúrkör.

Jó. Akkor forrásműveket kérek megállapításaidra. Hogy ne gondoljuk őket halvány lila gőznek se.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés