A népi kultúra egy kerek egész

II. évfolyam 5. szám | Meta - Feminens
2020. január 30.

Gacsályi Sára
„A tánc és az ének tele van szabályokkal, amelyeket ismerni kell, de éppen azok segítségével lehet megélni a szabadságot” – tartja Majorosi Marianna Kossuth-díjas énekes, táncos, a Csík Zenekar női tagja.
Fotó: Ficsor Márton

Táncosnak készült, mégis énekesként ismerte meg az ország Majorosi Mariannát, a Csík Zenekar egyetlen női tagját. Az eredetileg óvodapedagógus végzettségű művész több mint negyven éve – sok gyerekhez hasonlóan – szülei unszolására kezdett néptáncórára járni, és olyannyira megtetszett neki, hogy a mai napig sem hagyta hátra a foglalkozásokat, bár már a képzeletbeli katedra másik oldalán, tanárként vesz részt rajtuk. Emellett hivatásszerűen énekel, koncertezik egyedül és együttesekkel, ráadásként gyereket nevel és háztartást vezet – aztán mindezek tapasztalataival újra alkotni kezd.

„Eredetileg valóban tánciskolába jártam, de már kislány koromtól nekem osztották azokat a szerepeket, ahol énekelni is kellett. A mai napig mindkét dologgal aktívan foglalkozom, és nem is tudom szétválasztani őket; hiszen a népi kultúra egy kerek egész, egy egység, amit csak akkor lehet megismerni, ha több oldalról közelít hozzá az ember” – mondja Marianna. És bár az ének és a tánc egészen más műfaj, mást igényel az embertől, a szakmabeli szerint végső soron ugyanazt adja: a szabadságot, a kötöttségek alól való felszabadulást. „Persze a tánc és az ének is tele van szabályokkal, amelyeket ismerni kell, és mindig betartani, de éppen ezeken belül, ezek segítségével lehet megélni a szabadságot, felszabadulást, amiért csinálom az egészet.”

Marianna mind a táncban, mind a zenében kipróbálta magát csapatban és egyénileg is. A Kossuth-díjas énekesnő a Csík Zenekarral elért sikerek mellett két szólóalbumot adott ki, az elsőt „Jól gondold meg kislány…” címmel a házasság előtti nők világáról, a másodikat pedig tíz évvel később éppen a házasság tapasztalataival gazdagodott nők életéről, Szerelmesnek nehéz lenni – Asszonysorsok címmel. Mindez szorosan összefügg a Csíkkal végzett munkával, mondhatni párhuzamban állnak, mert „ennyi férfi között dolgozva az ember női oldala el van nyomva néha, és ez nem is baj. Ott nem csak az én érzésvilágom szólal meg a zenében, hiszen helyet kap a férfiak szemszöge is.” A többi mondandó – amit szó szerint az élet hozott Marianna elé – átadására pedig ott vannak a szólóalbumok.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés