Sírva beszélt a városmajori tömeggyilkosságokról Pokorni Zoltán

2020. január 14. 8:55
A vérengzésben a polgármester nagyapja is aktívan részt vett.

Hétfőn este megemlékezést tartottak a Maros utcai rendelőintézetben, ahol 84 embert öltek meg hetvenöt évvel ezelőtt a nyilasok – írja a mazsihisz.hu. A rendezvényen Pokorni Zoltán polgármester is jelen volt, aki beszédében a nyilasok közé állt és a gyilkosságokban résztvevő nagyapjáról is beszélt. 

1944. január 12-én a Maros utcában rendeztek vérfürdőt a gyilkosok Kun Páter, nyilas vezető irányításával, majd 13-án a Bíró Dániel kórházban 150, valamint 17-én az Alma utcai zsidó szeretetotthonban 94 embert mészároltak le. A XII. kerületben összesen 328-an estek áldozatul a nyilas terrornak.

A megemlékezés helyszíne a rendelőintézet alagsorában volt, ahol annak idején az áldozatokat összeterelték, hogy az udvarra hajtsák őket megölni és elásni.

A polgármester a nagyapjáról, Pokorni Józsefről beszélt, akit ő csak a családi elbeszélésekből ismert. „A nagyapám 1944 decemberében elhagyta a családját, a nyilasokhoz csapódott, és ebben a három városmajori tömeggyilkosságban meghatározó, aktív szerepet vitt” – mondta. Pokorni József 1945 januárjában kapott gerinclövést , és két nap szenvedést követően meghalt. Nyolc gyermeket hagyott maga utána, köztük Pokorni Zoltán édesapját, Jánost, aki a legidősebb volt közülük. A legfiatalabb, akkor még csak nyolc éves Károlyt még aznap repesztalálat érte és meghalt.

Pokorni József, mivel 1945-ben meghalt, nem szerepelt a később háborús bűnökért elítélt gyilkosok között, így felkerülhetett a neve az áldozatok közé a XII. kerületi Turul-szoborra. Ezzel kapcsolatban a polgármester elmondta, hogy nagyapja nevének „valóban nincs ott a helye”

„Nem ez az a hely, ahol gondolkodnom kell, hogyan válik valaki gyilkossá, és nem dolgom mentegetni a nagyapámat, vagy mentséget keresni. Inkább azt gondolom a holokauszt magyarországi történetével kapcsolatban, hogy a német megszállás nem mentség, maximum magyarázkodás. Magyarok voltak az áldozatok, és a gyilkosok túlnyomó része szintén magyar volt” – emelte ki Pokorni Zoltán, aki a beszéd alatt könnyeivel küszködött.

(A kép forrása: mazsihisz.hu)

 

Összesen 159 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Bauer büszke az apjára.
Ne játszd meg az eszed.

Nagyapjával vsz. harcban kapott gerinclövés végzett. Minden esetre nem azok közé tartozott, akik ahelyett hogy felszállva a villamosra kimentek volna a lőrinci frontra csak a belvárosi utcákon nemzetmentettek.

Hülyeségeket írsz, minden alátámasztás nélkül. Minden betegre ráfogható, hogy megmenthető lett volna. De hát a hangulatkeltés nálatok az egyetlen dolog, amire képesek vagytok, mert ötletetek soha nincs.

"1944. január 12-én a Maros utcában rendeztek vérfürdőt a gyilkosok..."

1945 lesz az. Pláne, hogy 75 éve történt.

Nem lehet kisarkítani a kérdést: Kik voltak a valódi gyilkosok-ra?, mert több, sok szálú történet ez és Pokorny túllőtt a célon, amikor ezzel fejezte be:
" Magyarok voltak az áldozatok, és a gyilkosok túlnyomó része szintén magyar volt”
Ez így egyszerűen nem igaz.
Az viszont tény, szégyenletes tény:
"Maros utcában rendeztek vérfürdőt a gyilkosok Kun Páter, nyilas vezető irányításával, majd 13-án a Bíró Dániel kórházban 150, valamint 17-én az Alma utcai zsidó szeretetotthonban 94 embert mészároltak le".
És ezek - EZEK - a gyilkosok viszont nyilvánvalóan magyarok voltak.
Pokorny megszólalásával az a baj, hogy ettől megint a magyarok a zsidóság gyilkosai, ami egyszerűen nonszensz.
Köztudott: egész háborús Európa területén a magyarországi zsidóságban a legmagasabb a TÚLÉLŐK aránya.
Ezért káros ez a Pokorny-értelmezés, ráadásul nyilvánosság előtt, amivel megint egy bűzbombát dobott az országra...

Szövegértés?
Családi érintettség?
Menj a fenébe.

"Akkor is, ha életfelfogásával nem értettem egyet feltétel nélkül."

Ocsmán, pökhendi bolsevik gőg. Ez a némber egy gusztustalanul pofátlan élősködő, megörökölte nagyapja jellemét.

Janika, tájékozatlan vagy: se nem EU-szkeptikus, se nem fasiszta. Ez a dedós hazudozás egyre kevésbé hatékony, a lemezt mindenki megunta.

De leglalább szembesül.
Ezt a tieitek elmulasztották - és tovább rombol a fertő rajtuk keresztül.
Arról nem is beszélve, hogy a bolsevik apjaik által felhalmozott privilégiumból, összerabolt vagyonból, majd privatizált közvagyonból élnek a mai napig.

Midnenki szépen söpröjön a saját személyes, családi és nemzeti protája előtt, ez így van rendjén.

Mindenki maga tudja, milyen nemzedékeken átívelő örökség nehezedik rá. Egy biztos: ahol nem volt őszinte elhatárolódás, nem volt a jóvátételra való hajlandóság, ott nincs tisztulás. A Dobrev-jelenség legyen elrettentő példa: amikor az unoka sminkelt képére kiül a nagyapa (és anyu-apu) terheltségéből adódo összes retkes, alantas, a valóságtól és becsületességtől tökéletesen elidegenedett, primitív érvényesülési düh.

"Még ha Pokorni nagyapja meggyőződésből cselekedett is, "

Nagyjából egyetérthetnék a kommented több részével , de a Pokorni nagyapjánál az idézett cselekvés NEM meggyőződésként hanem őrült tombolásként írható le,

és hibbant általánosításááából (valami 90% ???) fakadó dolog az amit ő elkövetett kórházban és szeretetotthonban:

"1945. január 12-én a Maros utcában rendeztek vérfürdőt a gyilkosok Kun Páter, nyilas vezető irányításával, majd 13-án a Bíró Dániel kórházban 150, valamint 17-én az Alma utcai zsidó szeretetotthonban 94 embert mészároltak le. A XII. kerületben összesen 328-an estek áldozatul a nyilas terrornak."

Ahogyan pedig már ugyanezezen hónapban meghalt az a gyors Kharma:

"Pokorni József 1945 januárjában kapott gerinclövést , és két nap szenvedést követően meghalt. "

(Az 1945-ös ostromgyűrűben lévő városban.)

A Páter név megtévesztő, 1944-45-ben Kun nem volt egyházi személy.
"Kun megpróbált eltávozni Budapestről, de szökés közben letartóztatták. A népbíróság elé került, amely 1945 áprilisában halálra ítélte. Fellebbezést nyújtott be, ügyét szeptember 19-én újratárgyalták, majd még aznap kötél által kivégezték. Utolsó szava a „kitartás” volt.
Kivégzése előtt részletesen leírta az általa végrehajtott bűntetteket és az azokra adott magyarázatát, egyúttal pedig megbánta tetteit is. Bűneit az akkori zsidóellenes korszellemmel, a minden ellenőrzést elveszített zűrzavaros helyzettel, a szerinte mindenkiben szunnyadó, belőle a körülmények hatására elszabadult gonosz erővel, afféle ördög általi megszállottsággal magyarázta."
Valószínű, skizofrén vagy hasonló beteg lehetett, de ez semmire nem mentség.
Az, hogy "gonosz erőt, ördögöt" emleget, majd az utolsó szava: Kitartás, ezt mutatja.
És azt, hogy a káosz mindig az aljasságnak ad teret.
Sajnos, napjaink is a káosz napjai, bár még fegyveres osztagok nem járnak-kelnek az utcán, bár Malmö, Stockholm, Saint-Denis, Molenbeek, Birmingham, London...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés