Kétéltű civilizáció

II. évfolyam 3. szám | Meta - 50 könyv a jövőről
2020. január 16.

Böszörményi Nagy Gergely
A klímaváltozás lehet a jövő nagy regényeinek egyik központi témája. Az egyik legmenőbb sci-fi-szerző máris elképzelte, hogyan fest majd New York, a nemzetközi pénzügyi rendszer és vele a nyugati civilizáció 2140-ben.

Az illinois-i születésű Kim Stanley Robinson a magas színvonalú tudományos-fantasztikus irodalom legelismertebb élő képviselője. Világszerte huszonnégy nyelven (köztük magyarul is) kiadott könyveinek közös jellemzője, hogy a még belátható jövővel foglalkozik, rendkívül életszerű, ezáltal otthonos és mai tudásunkkal könnyen elképzelhető jövőképekkel operál, és alapvetően optimistán közelít az ismeretlenhez. Akár a Mars meghódítását, akár az első kínai holdbázis mindennapjait dolgozza fel, regényeiben egyszerre jut fontos szerephez a politikai, a kulturális és az ökológiai kontextus. Nincs ez másként pályafutása talán legfontosabb munkája, a hatszázötven oldalas New York – 2140 esetében sem, amely a kapitalizmus és a klímaváltozás, ezen belül is az emelkedő tengerszint viszonyát fürkészi.

Egyetlen központi történet helyett mozaikszerűen, tucatnyi izgalmas karaktert felsorakoztatva mutatja be a mindennapi életet egy olyan New Yorkban, amelynek felhőkarcolói között százhúsz évvel napjaink után már a velencei kanálisokhoz hasonló vízi utak futnak. Az emberek többsége az épületek magasabb szintjein él (a leggazdagabbak kivételével, akik megengedhetik maguknak az el nem árasztott területeken emelt új otthonokat), az alsóbb emeletek szerepe az árvízvédelemre, élelmiszertermelésre (vertical farming), valamint motorcsónakok tárolására és bérbeadására korlátozódik. Az Egyesült Államok pénzügyi és kulturális központjának szerepét a coloradói Denver vette át. Az ország területének jelentős részéről a polgárok nagyvárosokba tömörültek, hogy minél nagyobb területet vehessen birtokba a növény- és állatvilág. Az adaptáció működik: az új felállásban az USA gazdagodik.

2140-re tehát bár az emberi élet jelentősen megváltozott, és a legnagyobb áradásokban világszerte tömegek pusztultak el, a rend és a civilizáció alapjai – szemben a mai kor apokaliptikus jóslataival – nagyon is megmaradtak. Mi lehet az optimizmus alapja? Az emberi közösségek képességét a rendkívül gyors alkalmazkodásra a történelem számos pontján tetten érjük. Ilyen volt az USA gazdaságának csaknem az éj leple alatt véghez vitt átállítása a hadigazdaságra 1941-ben, illetve – Robinson számára kedvesebb példaként – a megújuló energia árának zuhanása az elmúlt években a hagyományos energiához képest.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés