Hongkong demokratikus tüskéje Kína körme alatt

2019. november 28.
Estefán Zsolt
Hongkong – magyarul „illatos kikötő” – hónapok óta könnygáztól bűzlik. Mind kevésbé tartható az egy ország, két rendszer elve, és a távoli Peking központosító törekvéseit egyre elkeseredettebben próbálják visszaverni a kapitalista nagyváros demokráciához szokott lakói.

Hongkong a világ egyik legnagyobb pénzügyi és kereskedelmi központja. Az ázsiai gazdaságok felemelkedésének mintapéldája, az ugrásszerű fejlődést végrehajtó ázsiai kistigrisek egyike. Mára fejlett telekommunikációs rendszerével globális távközlési centrum. A britek a 19. században azért szerezték meg, mert természetes kikötője rendkívül előnyös helyen található. Ebből az adottságból ma is hatalmas hasznot termel, és tőzsdéje ugyancsak meghatározó jelentőségű a világban. Hongkong, mint ismeretes, 1997-ben került vissza Nagy-Britanniától Kínához, de ötven évig, 2047-ig megőrzik részleges önállóságát az egy ország, két rendszer elve alapján.

Ebből a kettősségből olyan konfliktus adódik, amelyet már nem lehet szőnyeg alá söpörni: a népes és gazdag város önkormányzati jogaiért küzdő fiatalok szembeszegülnek a központi hatalom kiterjesztésére törekvő kínai elnökkel. A felszín alatt lappangó feszültségek március közepén törtek elő, és júniusban erősödtek tovább a kiadatási törvény Pekingnek kedvező módosítása elleni tüntetésekkel. Mindkét fél gondosan próbálta elkerülni, hogy brutalitással vádolhassák, mostanra mégis egyre láthatóbban ott szerepel az erőszak a beszámolókban. A nyilazó, Molotov-koktélt elhajító tüntető és a kínai hadsereg készülődése, a kemény rendőri fellépés egyaránt fenyegetően hat. A maszkos demonstrálók kijátsszák az okoskamerákkal mindenkit megfigyelni képes hatóságokat, a kínai katonák pedig a tüntetések utáni takarítással próbálnak jó pontokat szerezni.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés