
Bodzsár Márk kis őszi groteszkjében Brezsnyev az örök élet elixírjét keresi. Kádár és állambiztonságiak ezért vámpírokra vadásznak, Nagy Zsolt, Nagy Ervin, Thuróczy Szabolcs meg a hátán viszi el a rétestésztára nyújtott komédiát, amelyen akár röhögünk is, ha van elég konyak.
Valahol a hetvenes években a melák László (Nagy Ervin) a házbizalmi fölött egy emelettel „tossza” a madárcsontú asszonyt, Máriát (Walters Lili). Mindketten titkos ügynökök, napi rutinjuk része a súlylökő mozdulatokkal ritmizált, szenvtelen élettársi szex. Amelynek számát, hosszát a házmesterék odalent mélán jegyzik. Innen, a kádereknek leosztott egykori villából indulunk, hogy hamarosan nem mindennapi konspirációba zuhanjunk. A vietnámi dolgozó népért szervezett, Gellért szállóbeli véradásra érkező, Kubát is megjáró disszidens komcsit, Fábiánt (Nagy Zsolt) kell az elvtársaknak (vö. élettársaknak) „átvilágítaniuk”, de a bevetés több lesz holmi politikai és/vagy szerelmi afférnál. Csak semmi spoiler, maradjunk annyiban, hogy a Csermanek papírmasé sleppjének annyira kell egy élő vámpír, mint lángososnak a fokhagyma.